A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei tizenkettedik rendezvényére került sor a csíksomlyói Jakab Antal Házban november 4-5. között, lélektani tematikával.
Sisak Imola klinikai főpszichológus, pszichoterapeuta immár ötödik alkalommal tartott a negyedik évadjának végéhez közeledő PTK keretében papok számára lélektani témájú képző műhelyt. Az előző évek témái (boldogságkeresés, családi gyökerek, emberi kapcsolatok, belső gyermek) után ezúttal a szégyen témája került sorra, a Beszéljünk a kimondhatatlanról című képzésen feldolgozásra kerültek többek között az egészséges és a mérgező szégyen, ezek szétválasztása, a mérgező szégyen főbb forrásai, megnyilvánulásai, kihatásai, a személyes gyógyulást szolgáló kiutak (a mérgező szégyen egészséges szégyenné való átalakításában), valamint a spiritualitás és a szégyen szerves kapcsolata.
A több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező pszichológus meghitt hangulatot varázsolva figyelemmel összeválogatott kellékek segítségével, a mély hittel átszőtt szaktudását személyes életéből vett példákkal tette kézzelfoghatóvá, átérezhetővé. Az „én”-be való mélyre tekintésben, az önmaguk és egymás felé nyitó, őszinte feltárulkozásban tapintattal vezette és kísérte a jelenlevőket, Istenhez, Szentíráshoz, keresztény tanításhoz és értékrendhez is kapcsolva-viszonyítva mindazt, amit a lélektan szakterületéről magával hozott megosztásra. Az egyik résztvevő szerint „irigylésre méltó a tisztánlátás”, amivel a képzésvezető pszichológus rendelkezik, s amely által másokkal is láttatni tudja, ahogyan „az emberi nyűgeink, bajaink és Jézus tanítása összefügg”.
A másfél napos intenzív (lelki) műhelymunka alatt a 12 pap – a képzésvezető és egymás iránti bizalommal, szívvel-lélekkel együttműködve az egyéni meditációk, páros és kiscsoportos gyakorlatok, feladatok végzésében – nemcsak szakmai tudással, gyakorlati tanácsokkal, de az egymással megosztott tapasztalatok, őszinte önfeltáró közlések által is gazdagodhatott, személyes felismerések mellett megértve azt is, miért fontos a szégyennel való tudatos foglalkozás – mind az önmaguk személyes életében, mind a pasztorációs munkájukban. Mind saját maguk számára, mind a rájukbízottak segítésében is az egyik legfontosabb szempontnak kell lennie annak tudatosítása, hogy elfogadással, megértéssel kell kezelnünk a magunk és mások gyengeségeit, hiszen az ember nem tud tökéletes lenni, de – értelme magasságaiban és szíve mélyén egyaránt – törekednie kell a jóra.
Dávid Tünde
Fotó: Sisak Imola, Dávid Tünde
