A Szentlélekről szóló katekézissorozatában ezúttal a pápa az imádságról beszélt a Szent Péter téren összegyűlt híveknek. Elmondta: a szentévre készülve csatlakozzunk a Szentlélek közbenjáró imájához! A szentatya az audiencia elején az Elhagyottak Szűzanyja, Valencia patrónája szobra előtt kért imákat a spanyolországi áradások áldozataiért.
A Szentlélek megszentelő működése egyrészt Isten szaván és a szentségeken keresztül fejeződik ki, másrészt pedig az imádságban. A Szentlélek egyszerre alanya és tárgya a keresztény imádságnak; vagyis ő az, aki az imát ajándékozza, és őt kapjuk ajándékba az imában. Azért imádkozunk, hogy megkapjuk a Szentlelket, és megkapjuk a Szentlelket, hogy valóban imádkozhassunk Isten gyermekeiként, ne pedig szolgákként. Az imádság mindig szabad, spontán – fűzte hozzá a pápa. Jézus ezt így fejezi ki az evangéliumban: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11,13) Ahogy mi jó dolgokat adunk a gyerekeknek, úgy az Atya is megadja nekünk a Lelket, ez bátorít minket az előrehaladásban.
Összes hatalmunk Isten Lelke felett az imádság, ő ugyanis nem tud ellenállni az imának, és eljön. A Kármel-hegyen Baal hamis prófétái áldozatukra tűzért fohászkodtak, de nem történt semmi, mert bálványimádók voltak, egy nem létező istent imádtak. Illés imádkozni kezdett, lecsapott az Úr tüze és fölemésztette az égő áldozatot (vö. 1Kir 18,20–38). Az egyház hűen követi ezt a példát, ajkán mindig a könyörgéssel: Jöjj el! – valahányszor a Szentlélekhez fordul. Ezt teszi főként a szentmisében, hogy harmatként leszálljon és megszentelje a kenyeret és a bort az eucharisztikus áldozathoz.
Meg kell tanulnunk imádkozni
Ferenc pápa egy másik, még fontosabb és bátorítóbb szempontra hívta fel ekkor a figyelmet: a Szentlélek az, aki nekünk ajándékozza az igazi imádságot. Szent Pál erről így ír: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért” (Róm 8,26–27).
Igaz, hogy mi nem tudunk imádkozni, minden nap meg kell tanulnunk – állapította meg a pápa. Imádságunk gyöngeségének okát korábban egyetlen szóban fejezték ki, melyet háromféleképpen használtak: jelzőként, főnévként és határozószóként. Könnyű megjegyezni annak is, aki nem tud latinul, és érdemes észben tartani, mert önmagában felér egy egész értekezéssel. Az mondás úgy tartja, hogy mi emberek „mali, mala, male petimus”, ami annyit jelent, hogy rosszak lévén (mali) helytelen dolgokat kérünk (mala) és rosszul (male). Jézus azt mondja: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33). Mi ehelyett a ráadást keressük, vagyis saját érdekeinket és teljesen elfeledkezünk arról, hogy Isten Országát kérjük mindenekelőtt. Kérjük az Úrtól Országát, és azzal minden együtt jön – fűzte hozzá a szentatya.
A Szentlélek eljön, hogy segítsen gyöngeségünkben, de ennél még fontosabbat is tesz: tanúsítja, hogy Isten gyermekei vagyunk és a szánkba adja a kiáldást: „Atyám!” (Róm 8,15). Mi nem mondhatjuk „Abbá, Atyám” a Szentlélek ereje nélkül. Mi Isten által imádkozunk Istenhez. Az imában pedig a Szentlélek Paraklétoszként, ügyvédünkként, szószólónkként jelenik meg. Nem vádol minket az Atya előtt, hanem védelmünkre kel. Meggyőz arról, hogy bűnösök vagyunk, de azért teszi, hogy megízleljük az Atya irgalmasságának örömét, nem pedig azért, hogy meddő bűntudattal pusztítson el. „Ha szívünk vádol minket valamivel”, ő arra emlékeztet, hogy „Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud” (vö. 1Jn 3,20). Isten nagyobb a mi bűnünknél. Mindannyian bűnösök vagyunk… Talán van, aki annyira fél, hogy Isten megszidja mindazért, amit tett, hogy nem leli a békéjét. Ilyenkor imádkozni kell, hívni a Szentlelket, aki megtanít, hogyan kérjünk bocsánatot. És tudjátok mit? Isten be sem hagyja fejezni a kérést, és máris megbocsát nekünk. Az Atya mindig megbocsát – buzdított katekézisében a pápa.
A Szentévre készülve, imádkozzunk
A Szentlélek közbenjár értünk, de megtanít arra, is, hogy mi járjunk közben a testvéreinkért. Megtanítja a közbenjáró imát: imádkozni egy emberért, egy betegért, azokért, akik börtönben vannak… az anyósunkért. Ez az ima különösen kedves Istennek, mert ingyenes és önzetlen. Amikor mindenki mindenkiért imádkozik, akkor az ima megsokszorozódik – ahogy Szent Ambrus mondta. Íme tehát egy nagyon értékes és szükséges feladat az egyházban, különösen most, a szentévre készülve: csatlakozni a Paraklétoszhoz, aki mindannyiunkért közbenjár Isten tervei szerint. De kérlek, hogy ne papagáj módjára imádkozzatok, csak a szátokkal formálva a szavakat, hanem szívből! Segíts, Uram! Szeretlek, Uram! – kérte a híveket Ferenc pápa, majd azért fohászkodott, hogy a Szentlélek segítsen minket az imában, amelyre oly nagy szükségünk van.
Ima Valenciáért és a békéért
Katekézise felolvasása után a pápa újra felhívást intézett a békéért: Ne feledkezzünk el a meggyötört Ukrajnáról, mely nagyon szenved! Ne feledkezzünk el Gázáról és Izraelről! A minap 153 civilt mészároltak le az utcán. Nagyon szomorú – állapította meg a szentatya, majd Mianmar békéjéért is felemelte szavát.
Keresztet vetett, áldást adott, majd rövid imába mélyedt és egy virágot helyezett el a kis oltáron, amelyen az Elhagyottak Szűzanyja szobrát állították föl. Ez a valenciai lakosság ajándéka, amely a Dana viharpusztításait szenvedte el. A pápa kérésére érkezett a szobor a Vatikánba. Ma imádkozzunk különösen Valenciáért és Spanyolország más részeiért, akik az áradások miatt szenvednek! – fohászkodott a szentatya, majd a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel elimádkozták az Üdvözlégy, Mária-imát.
Gedő Ágnes, Vatican News
