A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei tizenegyedik rendezvényét október 28–29. között tartották a csíksomlyói Jakab Antal Házban, a téma ezúttal a hitoktatás volt.
„Hittanórák, gyerekmisék, élménypedagógia, gyereklélektan, életre szó, személyiségbe épülő” – ezek voltak a tematika kulcsszavai a képzés meghirdetésében, ugyanitt a képzés céljáról pedig ez volt olvasható: „a hitoktatás hatékonyságának növelése élmény- és drámapedagógiai módszerek megismerése és alkalmazása révén”. A KALOT Egyesülettel partnerségben szervezett Játékosan komollyá tenni című képzés vezetői nemcsak nagy mennyiségű (tudományos kutatásokra, szakmailag elismert és bevált módszerekre alapozott) ismeretet adtak át a résztvevőknek, de igazán életre váltották, hatásos és maradandó személyes élményekké változtatták a tudásanyagot.
Balázs Réka pedagógus, oktató, pszichológus, kiképző családterapeuta a sespsiszentgyörgyi Váradi József-iskola Step by step tagozatán tanít, valamint a módszer bukaresti képzőközpontjában pedagógus kollégákat oktat. Idén nyáron a Bukarestben megrendezett Romanian Business Leader Summit keretében MERITO-díjjal tüntették ki. Az ország legsikeresebb, vezető üzletemberei a pedagógustársadalom elhivatott és innovatív módszerekkel oktató tagjait évente rendkívüli elismeréssel illetik, az idei 11 (valamint az évek során eddig díjazott több mint száz pedagógus közül is) az első és egyetlen magyar Balázs Réka, aki a KALOT Egyesület akkreditált lelkigondozói képzésein is oktat férjével együtt. Papp Adolf kiképző családterapeuta, szupervizor, szociális szakértő sok éven át a Kovászna Megyei Vöröskereszt igazgatója volt, idén februártól a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője.
A nagy tudású szakemberek szívvel-lélekkel, nagy odaadással osztották meg tapasztalataikat a résztvevőkkel, magukkal ragadva őket a gyermeki lét világába. A 14 lelkipásztor személyes megtapasztalás által (is) gazdagodhatott mindabból, amit a gyermekek eszét-lelkét alaposan ismerő és értő képzésvezetőktől hallott, ugyanakkor a kreatív feladatokat és a különböző módszereket ismertető-gyakoroltató tematikus, csoportos szerepjátékokat igazán komolyan vették, tudatosan és őszintén átadva magukat gyermeki énüknek, felvállalva az önfeledt, lelkes játékot, játszást.
A „maradj nyugton/ülj szépen/ne ficánkolj annyit!”, a „csend legyen/hallgass el/psszt!” és a „figyelj oda/jól jegyezd meg!” (és a többi hasonló) szülői-oktatói-nevelői felszólítások, elvárások tárháza napjainkra kibővült – „állj már fel a számítógép mellől/hagyd abba a videójátékot/tedd le a telefont!” –, de a hagyományos frontális oktatás-nevelés kereteibe zárkózva továbbra sem segíti a gyermekek fejlődését. A reformpedagógia a maga különböző ágaival és bőséges módszerkínálatával a megtapasztal(tat)ásra, az átélésre, az élményekre és az érzelmekre-érzésekre, ezek helyes kezelésére helyezi a hangsúlyt, azért, hogy a tanultak ne „bemagolt” információk, „száraz” tények legyenek a gyermek számára, hanem a személyiségébe beépülő, a kialakuló értékrendjének részévé váló ismeretek, tapasztalatok, attitűdök.
Különösen a hitoktatás esetében célszerű, sőt szükséges időt-energiát fordítani a kooperatív tanítási módszerek, eszközök elsajátítására és alkalmazására (csak néhány példa: történettérkép, csillagrobbanás-, fürt-, „hat kalap”-módszer), hogy ezek segítségével a lehető leghatékonyabban adhassunk át és fejlesszünk tudást (azaz inkább kompetenciákat, magatartásformát), hiszen nekünk, a ma keresztény felnőtteinek – klerikusoknak és világiaknak – feladatunk, kötelességünk és felelősségünk a növekvő generációt úgy és arra nevelni, hogy ők holnap istenhivő, istenszerető felnőttekként tiszteljék, értékeljék, vigyázzák teremtett és épített világunkat, embertársainkat, közösségeinket, Isten országát.
Dávid Tünde
