Laczkó Vass Róbert képriportja a kolozsvári Házsongárdi temetőben.
alkonyatkor az
árván maradt árnyaktól
fölsebzik a fény
ellenpontjaink
rímekbe rendeződnek
mint egy költemény
kimondatlan is
összekapaszkodnak a
furcsa félszavak
hajszálgyökerek
minden apró porszemet
számon tartanak
tekintetünkből
megszökik a csillag és
messziről figyel
folyton imbolyog
pislogása mind-örök
sosem hamvad el
