A romániai politikai fordulat nyomán 1991-ben egy ferences világi rendi, nyugdíjas tornatanárnő, Anka Márta kezdeményezésére és vezetésével indult újra a ferences szellemű fiatalok közösségbe formálása. A tanárnő mindig is a fiatalokkal foglalkozott, úgy érezte, szeretne továbbra is fiatalokkal foglalkozni. Akkor, a 90-es évek elején nem volt még ilyen sok foglalkozás, hogy lehessen gitározni vagy nyelveket tanulni, nagyon-nagyon sok fiatalt sikerült megmozgatnia, egyik mondta a másiknak – az osztálytársaknak, barátoknak. Márta néni nagyon sokat foglalkozott ezekkel a gyerekekkel, CSIT-re vitte őket, Franciaországba ifjúsági találkozóra. Nagyon szép élményeket tudnak erről az időszakról feleleveníteni, mesélte Kardos Magdi, a Ferences Világi Rend kelet-erdélyi régiójának elöljárója Az életünk példája hat másokra címen 2021-ben. Anka Márta, a ferences világi rend tagja, a lelkiség kolozsvári újjáélesztésénrk, a fiatalokkal való megismertetése úttörője egy hónapja az Atya házába költözött. Alakját idézi az alábbi írás.
Anka Márta tanárnő Isten akarata szerinti katolikus, keresztény, ferences közösséget épített, ferences világi csoportot. Nyugdíjasként olyan áldozatot vállalt, amilyet azóta sem láttam senkinél. Péntek délutánonként rendszeresen éveken keresztül elviselte, hogy kamaszok feldúlják tiszta, igényesen rendben tartott otthonát. Össze vagy széttolhattuk a székeket, az asztalt, hogy valahogy a földön, a csilláron lógva elférjünk 20-30-an, kölykök. Pedáns volt. Nagyon szerette, ha REND van körülötte. Igényesen tisztán tartotta otthonát. Mi sosem rendeztük vissza a szobát. Sosem kérdeztük meg, Márta néni, miben segíthetünk. Ott lógtunk nála minden pénteken. Mesélt Szent Ferencről és Kláráról. Gitároztunk és énekeltünk. Imádkoztunk.
Hogyan vett rá minket erre? Sokszor eltűnödöm ezen. Életem egy fontos szakaszában meghatározó, irányt mutató vezető volt. Azt hiszem, értéktelenebb, szürkébb, Istentől távolibb lennek, ha nem kezdek el hozzá járni péntekenként. Sokan vagyunk így. Nem is sejtjük azt a kincset amit tőle, általa kaptunk.
Isten játszóterén bohócokat nevelt. Vidámságra, szabadságra, szeretetre nevelt bennünket. Vajon bohókásan, vidáman, egyszerűen vagyunk-e méltó utódai Márta néninek? Iránytűi vagyunk-e a ránk bízott új generációnak? Hiszen minden olyan egyszerű: szegénység, tisztaság, engedelmesség…
Egy évvel ezelőtt volt szerencsém meglátogatni őt pesti otthonában. Törött lába miatt járni nem tudott már, de minden napi imájában értünk, kolozsvári ferences világiakért imádkozott. Minden nap. Pedig én azt hittem, már rég elfelejtett bennünket. Ahogy én őt elfelejtettem.
Isten angyala volt. Boldog vagyok, hogy ismerhettem. Most jó helyen vagy, Márta néni. Imádkozz érettünk!
Lukács László, Nyíregyháza
