A szentatya a szerdai általános audiencián folytatta a Szentlélekről szóló katekézissorozatát. Ezúttal a Lélekről mint Isten ajándékáról, valamint a házasság szentségéhez való kapcsolódásáról elmélkedett. A gyermekek nagyon szenvednek, ha szüleik elválnak, vagy hiányzik a szeretet a kapcsolatukból. A jegyesoktatásban el kellene mélyíteni a spirituális felkészítést is – javasolta a pápa.
Múlt szerdán arról beszéltünk, hogy miként valljuk meg a Szentlelket a Credóban. Az egyház azonban nem állt meg ennél a rövid hitvallásnál, hanem a nagy egyházatyák és egyházdoktorok jóvoltából mind keleten, mind nyugaton tovább folytatta a gondolkodást.
Ferenc pápa a latin hagyományhoz kötődő tanítás néhány morzsáját osztotta meg a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel, hogy lássák, miként világította meg a Szentlélek az egész keresztény életet, és azon belül is a házasság szentségét. Ennek a tanításnak fő szerzője Szent Ágoston volt, aki kidolgozta a Szentlélekről szóló tanítást. Ő abból a kinyilatkoztatásból indult ki, hogy „Isten szeretet” (1Jn 4,8). A szeretet feltételez valakit, aki szeret, valakit, akit szeretnek, illetve magát a szeretetet, mely egyesíti őket. A Szentháromságban az Atya az, aki szeret, ő a forrása és eredete mindennek; a Fiú az, akit szeretnek, és a Szentlélek a szeretet, ami összeköti őket. A keresztények Istene tehát egy, de nem magányos Isten; ő a közösség és a szeretet egysége. Ezt a gondolatmenetet követve javasolta valaki, hogy a Szentlelket ne a Szentháromság harmadik személyének hívjuk, hanem inkább többes szám első személynek. Más szóval tehát ő az Atya és a Fiú isteni Mi-je, az egység köteléke a különböző személyek között, az egyház egységének alapelve, vagyis, hogy több személyből egyetlen testet alkot.
Házasság és Szentlélek
A szerdai audiencián a pápa arra mutatott rá, mit üzen a Szentlélek a családnak. Mi köze lehet a Szentléleknek a házassághoz? – tette fel a kérdést a szentatya, majd így válaszolt: Nagyon sok, talán a leglényegesebb, és most megpróbálom elmagyarázni, miért! A keresztény házasság az önajándékozás szentsége, melyet férfi és nő egymásnak ad. A Teremtő is így gondolta, amikor „megteremtette az embert, saját képmására, (…) férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27). Az emberpár ezért az első és legelemibb megvalósulása a szeretetközösségnek, ami a Szentháromság.
A házasfeleknek is többes szám első személyt kellene alkotniuk, a „mi”-t. Egymással szemben mint „én” és „te” állni; a világgal szemben pedig – beleértve a gyermekeiket – mint „mi”. Milyen szép hallani, ahogy egy anya azt mondja a gyerekeinek: „Apád és én…”, ahogy Mária mondta Jézusnak, amikor tizenkét évesen megtalálták a templomban (vö. Lk 2,48), és hallani, ahogy egy apa így szól: „Anyád és én”, mintha egyetlen alany lennének. Milyen nagy szükségük van a gyerekeknek a szülőknek erre az egységére, és mennyire szenvednek, ha ez hiányzik! Mekkora szenvedést okoz nekik, ha a szüleik elválnak! – mondta fájdalommal a pápa.
Önajándékozás a kapcsolatban
Ahhoz, hogy megfeleljen ennek a hivatásnak, a házasságnak szüksége van annak a támogatására, aki maga az ajándék, az önajándékozás mintaképe. Ahol belép a Szentlélek, ott az önajándékozás képessége újjászületik. Senki nem állítja, hogy nagyon könnyű ezt az egységet elérni, főleg a mai világban; de ez felel meg a Teremtő elképzeléseinek, ezért természetében rejlik. Persze könnyebbnek és gyorsabbnak tűnhet, ha homokra és nem sziklára építünk; de Jézus megmondja nekünk, milyen eredménnyel jár ez. A homokra épített házasságok következményét sajnos saját szemünkkel látjuk, az árát pedig elsősorban a gyerekek fizetik meg. A gyerekek szenvednek a válás vagy a szeretet hiánya miatt.
Sok házasra elmondhatjuk, amit Mária mondott Jézusnak a galileai Kánában: „Nincs több boruk” (Jn 2,3). A Szentlélek azonban tovább folytatja lelki szinten a csodát, amit Jézus tett a menyegzőn, vagyis a megszokás vizét az együttlét új örömévé változtatja. Ez nem kegyes illúzió, hanem az, amit a Szentlélek tett sok házasságban, amikor a házasfelek úgy döntöttek, hogy hozzá fohászkodnak.
Spirituális felkészítés a házasságra
Nem volna rossz tehát, ha a jogi, pszichológiai és erkölcsi természetű információk átadása mellett a jegyesoktatás során ezt a lelki felkészítést is elmélyítenék, a Szentlelket, mely egységet teremt – állapította meg a pápa. Egy olasz közmondás úgy tartja: Ne avatkozz férj és feleség dolgába! – szó szerint ne tedd közéjük az ujjad (Tra moglie e marito non mettere il dito). Isten ujját azonban közéjük kell tenni, a Szentlelket! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Fordította: Gedő Ágnes, Vatican News
