Az alapító, Báthory István szavait sokszor idézték a jubileumi nyitógálán, a kolozsvári Szent Mihály-templomban október 21-én délután, amikor az iskola alapításának 445. évfordulójára rendezett, egész héten át tartó ünnepségsorozatot nyitották meg.
Schuller Hajnal igazgató az apostol örömszavaival köszöntötte a jelenlevőket a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum 445 éves jubileumi nyitógáláján: ,,Gaudete in Domino semper: iterum dico gaudété.” „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek.” (Fil 4,4)
Beszédét így folytatta: ,,445 évet ünnepet ülni nagy kiváltság. S mily kegyeltjei vagyunk az Úrnak, hogy Isten házában ünnepelhetünk, s éppen nekünk, nektek, diákoknak, nevelőknek adatott meg, hogy kérüxök, az örömhír harsonásai lehetünk! Olyan esemény ez, amelynek jelentőségét, szépségét nem lehet pillanatok alatt felbecsülni, hiszen 445 éve érlelődik elődeinkben, s valósul meg bennünk.”
Schuller Hajnal igazgató sorolta az ünnepséget jelenlétükkel megtisztelők, az iskola működését, életét támogatóan kísérők névsorát: Marc Marinela főtanfelügyelő, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség képviselője, az esemény befogadója, a házigazda, az iskola egyik legfőbb támogatója, jóakarója, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia és kolozs-dobokai főesperesség vezetője, László Attila főesperes-plébános, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség képviseletében dr. Lukács Imre-Róbert általános helynök, az iskolát alapító szerzetesrendek képviselői: Zsódi Viktor OSchP, a piarista rend magyar tartománya tartományfőnöke Budapestről, Jakabos Barnabás SJ jezsuita elöljáró Marosvásárhelyről, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, Grezsa Csaba főkonzul, dr. Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettes, Péter Mária Mónika és Szabó Gábor szaktanfelügyelők, Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, dr. Markó Bálint, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, a testvériskolák: a Budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a Szekszárdi Garay János Gimnázium és a Szilágysomlyói Báthory István Általános Iskola képviselői, a volt és jelenlegi tantestület tagjai, a kolozsvári tanintézmények képviselői, volt és jelenlegi diákok, a Báthory Szülői Szövetség elnöke, a szülők, meghívottak, vendégek, a sajtó képviselői. Az ünneplést nyitó igeliturgia zenei szolgálatát az elemi osztályosok kórusa látta el Márton Szabolcs karnagy vezetésével.
László Attila főesperes-plébános az igeliturgia elején így szólt a templomot megtöltő ünneplőkhöz: ,,Ma hálát adva Istennek, örömnapot ülünk. Kell számunkra az ünnep, hogy megerősödjünk, és küldetésünk teljesítéséhez új elhatározásokat hozzunk. Mellettetek, velünk örülők mellett mindehhez nagyasszonyunknak, a Boldogságos Szűzanyának, Szent Mihály főangyalnak, szentjeinknek és boldogemlékű Márton Áron püspökünknek oltalmát, közbenjárását is kérjük.”
Eligazító, tanító szavakkal folytatta: ,,Őseink, hitvalló nagyjaink, elkötelezett nevelőink szilárd, évszázadokat átívelő és ma is tündöklő falakat raktak kőből és lélekből, tudásból és emberségből egyaránt. Ma mi nem csak az épületeket látjuk, és századok letűnt idejét, hanem a jelen nemzedék élniakarását, jövőformálását. Szent Pál apostol szavaival élve, hogy …erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít, kinek-kinek munkája fogja megmutatni! (1Kor 12–13.).”
Majd László Attila az elköteleződés jeleként, és egyben pozitív értelemben provokálva fordult a diákokhoz: ,,Ezért e mai ünnepen ezzel a megújulni akaró szándékkal, jövőnkbe vetett reménnyel álljunk az Úr elé, és tegyünk tanúságot istengyermekségünkről és a jövőt együtt munkálni akaró küldetésünkről! Ehhez elkötelezett élet, vállalás szükséges.” Ezért kérte az elszántságukról, hitükről tanúskodó tanúságtételüket, és a diákok, tanárok, szülők együtt mondtak ellent a hitüket megpróbáló ellenséges erőknek, kihívásoknak.
László Attila ezután megáldotta a jelenlevőket, és külön megáldotta a iskolacímert, amely diófából faragott, festett, fémszínezett, koszorúval övezett címerpajzs, Budapestről érkezett vissza otthonába, és amely a Szent Mihály-plébánia támogatása és Mihály Ferenc restaurátor munkája révén eredeti pompájában ragyog.
Lukács Róbert rövid, hatásos tanítást bízott a diákokra és nevelőikre, beszédét teljes egészében közreadjuk.
Minden iskolának templomnak kell lennie – tanította Márton Áron. Templomnak, ahol az ott jelenlévők találkoznak Istennel és kilépve a „templomból” továbbadják a világban mindazt, amit ott átéltek és megtapasztaltak. Hátborzongatóan szép belegondolni abba, hogy 445 év alatt hány és hány küldetéssel rendelkező ember lépett ki ezen iskola falai közül és még reménykeltőbb azoknak a fiataloknak a sora, akik a jövőben fognak kilépni ebből a „Báthory templomból”, árasztva magukból annak jóhírét, mindazt, amit itt átéltek és megtapasztaltak. Mit kérhetünk ma Istentől a jelen és a jövő nemzedékek számára, mi, akik itt ünneplünk és azt akarjuk, hogy ez az iskola az elkövetkező időkben is betölthesse küldetését? A Salamon királynak tulajdonított könyvből hallhattuk a felolvasott olvasmányt, ahol a jövendőbeli király az életre és a rá váró feladatokra készülve könyörgése révén megkapta az okosságot és esdeklésére leszállt rá a bölcsesség lelke. Egy fontos igazsággal találkozunk ebben a szentírási részben, amely ha életünk részévé válik, akkor a javunkat fogja szolgálni. Isten felajánlja mindig, mindenkinek, így nekünk is, hogy kérhetünk tőle számunkra fontos dolgot, olyasmit, amire igazán vágyakozunk. Mi az a számunkra fontos dolog, mit kérnénk? Sok minden eszünkbe juthat ilyenkor, sok mindent jónak ítélünk meg, de a Szentírás előbb felolvasott szavait halva, megtorpanunk… Amiért könyörög, esdekel Salamon király és amit meg is kapott mindennel együtt, az az okosság és a bölcsesség. Mi az okosság? Az erények királya, a legfontosabb erény, mert általa tudjuk, hogyan alkalmazhatunk például erkölcsi elveket egy adott esetben. Az okosság erénye nélkül a többi erények nem működnek. Lehet, hogy a legbátrabb ember vagyok, de ha az okosság hiányzik belőlem, nem tudom megfelelően használni. A legigazságosabb ember lehetek, de az okosság erénye nélkül nem tudom azt megfelelően alkalmazni. Másodsorban a király a bölcsesség lelkét kérte. Mi a bölcsesség? Nemcsak tudás, hanem egy amolyan széttekintés egy magaslatról – ahonnan a legvégső ok szempontjából tudom vizsgálni és látni, mit akar Isten egy adott helyzetben? Amikor kérek, imádkozom, ezt a bölcsességet gyakorlom! Azt fürkészem, azt akarom látni, hogy mit tenne Isten ebben a konkrét helyzetben? Ha tudom, mit akar Isten, akkor ennek a bölcsességnek alá tudom rendelni minden más ismeretemet. Ha Isten azt kérdezi tőlem, hogy mit kívánsz, mi az az egy dolog amire igazán vágyódsz az életedben, válaszolhatom neki és kérhetem tőle, a HATALMAT. Uram, adj nekem hatalmat! Én parancsolhassak mindenkinek és nekem engedelmeskedjen minden ember. Legyen az enyém a hatalom a gyűrűje! Salamon a bölcsességet többre tartja a hatalomnál. Miért? Mert ha hatalommal rendelkezem, de hiányzik belőlem az okosság és a bölcsesség, nem fogom tudni, mit kezdjek a hatalmammal, a hatalom ellenem fog fordulni, tönkre fog tenni. Kérhetek, ARANYAT, pénzt, jólétet, gazdagságot! Legyenek anyagi javaim, amelyekkel emberi kívánságaimat kielégíthetem! Salamon azt mondja, hogy nem. Minden arany csak egy marék homok, mert a világ pénzével is rendelkezhetem, ha nem tudom, mit akar ezekkel az Isten, ha nem tudom, hogyan kell megfelelően használni. Tragikus véget érő használatával találkozunk a világirodalom lapjain és a mai nap internet hírei között is. Ha egy dolgot kérhetek az Istentől, az legyen az EGÉSZSÉG! Testileg legyek egészséges és szép! Egészséges és vonzó akarok lenni! Természetes, hogy mindenki akarja ezeket, de az előbbi elv működik itt is. Egészséges lehetsz, de nem tudod, hogyan kell igazán élned az életed, időt pocsékolsz. Szép, vonzó vagy, de nem rendelkezel a bölcsességgel, amely irányítja éledet, sok nehézséget fog okozni életedben. A Biblia ismeri mindezeknek a következményeit. Kérjük imáinkban Istentől, kedves nevelők és diákok, az okosságot és bölcsességet, hogy a „Báthory templom/líceum” küldetést adó iskolánkban a jövőben is, Isten szemszögéből értelmezhessük és éljük az életünket!
Az ünnepségen megszólalók az elismerés hangján szóltak. Oláh Emese kolozsvári alpolgármester a konok megmaradási vágyat emelte ki, ami az iskolát mindig jellemezte, erről szól a bátorság, amellyel jezsuita tanrend szerint oktattak egy protestáns városban. Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja is az iskola vonzó szellemi kisugárzásáról szólt, hozzátéve: az ő gyermekei is ide járnak iskolába.
Zsódi Viktor piarista tartományfőnök a jó tanárok fontosságát hangsúlyozta, kiemelve a humorérzék és a hitelesség kritériumát.
Jakabos Barnabás jezsuita a provinciálisa üdvözletét tolmácsolta, majd a jezsuita szó jelentését emelte ki: úgy, mint Jézus, azaz a feladat mutatni az Istenhez vezető utat a megkülönböztetés által, a szegények, peremre szorultak társául szegődve, kísérve a fiatalokat egy reményteljes út megtalálásában, és együttműködve közös otthonunk, a föld megóvásáért. E négy kiemelt terület a jezsuiták küldetésének jelenlegi legfontosabb prioritásai, ezek terén szövetséget, együttműködést ajánlott fel az iskolának.
Az ünnepséget zenés, verses előadás zárta. A diákok kórus- és verses műsora egyszerre mutatta a tehetséget, lendületet, odaadást.
Schuller Hajnal igazgató ünnepi köszöntője
Ünnepet ülni, cselekedet által történő újra beteljesülés. Ezekben a pillanatokban a mitológiai Janushoz hasonlóan egyik arcunk hátranéz, a múltba mereng, a másik előretekint, a jövőt fürkészi. A múlt ismerete nélkül gyökértelenné válunk, elszáradunk, de tanulságait a jövő érdekében a jelenben hasznosítjuk. ,,Most volna ideje utat mutatni a megmaradásra”, hangzott el többszáz évvel ezelőtt az iskolaalapító Báthory István fejedelem és lengyel király intelme. Szavai mennyire helytállóak napjainkban is, a mesterséges intelligencia, a szárnyaló tudományos technika korszakában.
Iskolánk 445 éves múltja mélyen a katolikus egyházi oktatásban gyökerezik. Iskola és egyház szoros együttműködésben él tovább a 21. században is és teljesíti eredeti küldetését, amit alapítója, Báthory István megfogalmazott alapítólevelében: „…az idők örök emlékezetére, …lelkünkben jól megfontolva és érett elhatározással… Claudiopolis, más néven Kolozsvár városunkban a Jézustársaságnak kollégiumot alapítunk… Tanult férfiakat hívunk Erdélybe, akiket jámborságunk és jó erkölcsünk ajánl, hogy ezeknek tudománya és kegyes intézményei révén az igazi valóság helyére állíttassék vissza. Akarjuk, hogy ez az alapítás a jövendő örök időkre mindenkorra fönnmaradjon.”
„Én, Báthory István erdélyi vajda, esküszöm…, hogy amit kívánt éntőlem az én hazám és atyámfiainak szerelme, sőt az Isten, aki engem ez állapotra emelt, szüntelen elmémben forgatom. Tartozom Istennek hálaadással, hazámnak pedig, és azoknak, akiket Isten kezemre bízott, oltalommal, gondviseléssel. Isten engem úgy segéljen!”
Somlyói Báthory István (1533–1586) azon kevés erdélyi főurak egyike volt, akik a reformáció korában hűségesek maradtak a katolikus hithez. A római katolikus egyház erdélyi újjáélesztését tervezve jutott arra a gondolatra, hogy katolikus iskolát alapít.
Az 1579-ben megnyitott iskolát 1581-ben a Farkas utcába költöztette, majd 1582-ben keltezett kiváltságlevelével akadémia rangra emelte. 1583-ban, XIII. Gergely pápával együttműködve megalapította a kolozsvári pápai és királyi papneveldét. Az első egyetemi fokú intézményt hozta létre a mai Erdélyben, de zajlott alsó- és középfokú oktatás is itt. Innen indult szárnyra az egyetemes és erdélyi kultúra több jeles alakja.
A kolozsvári katolikus iskola itt látható címerében – amely csodával hatásos módon megjárta a nagyvilágot és visszakerült otthonába –, joggal kapott helyet a nagy alapító somlyói Báthory család címere, a vörös mezőben lebegő, állkapocsdarabból kiálló három ezüst farkas vagy sárkányfog.
Az iskolacímer másik két szimbóluma, az iskolát működtető két tanítórendé: a jezsuita rend IHS monogrammja, Jesu humilis societas (Jézus alázatos társasága) rövidítéssel, majd a jezsuita rend 1776-ban történő feloszlatása után, az iskolában szolgálatot ellátó piarista tanítórend szimbóluma: Szűz Mária monogrammja, a görög Métér Theou (Isten Anyja) szavak nagybetűs rövidítése látható, a monogram fölött kereszttel ékesített korona.
Budapestről érkezett vissza otthonába és ragyog eredeti pompájában egykori iskolacímerünk, a Szent Mihály-plébánia támogatása és Mihály Ferenc restaurátor munkája által. Diófából faragott, festett, fémszínezett, koszorúval övezett címerpajzs, feltehetően a második világháború előtt készült. Hátoldalán öt viaszpecséttel hitelesített. Írógéppel írt, töredékes szövege a következő: Ez Intézet címere a jezsuita és piarista rend, valamint a Báthory család címeréből van összetéve. Dr. Biró Vencel, szemináriumi igazgató és Kelemen Lajos, levéltáros kutatásai alapján tervezte Tóth István gimnáziumi tanár.”
Iskolánk most is Kolozsváron a várfal belső oldalán meghúzódó Farkas utcában található, ott, ahol ötszáz lépésnyi területen annyi szellemi erő tömörül, mint sehol máshol a kincses városban: három középiskola, az egyetem, az első magyar kőszínház, az állami levéltár, a Mátyás korabeli gótikus templom. Megmaradásra kötelez, de, amint a felvezetőben is hallhattuk, 445 éves fennmaradásunk igazolja, érdemesek vagyunk a megmaradásra, hitünk pedig megerősít ebben. Napjainkban is Erdély és Kolozsvár egyik legrangosabb oktatási intézménye vagyunk. Eredményeink bizonyítják ezt. Iskolánk nem nyájszellemben, hanem egyénekben gondolkodik. A felnőtté nevelés soha nem egyszemélyes feladat, közös felelősség.
Kedves fiatalok, legyetek büszkék arra, hogy nektek megadatott, hogy a 445 éves iskola tanulói lehettek! Öregbítsétek iskolánk hírnevét, teljesítsétek küldetését, amint azt alapítója megfogalmazta. Kedves nevelők, erőt kívánok, hogy tanítványaink tudományos szárnyalását, lelki gyarapodását Pilinszky János szavaival élve segítsétek elú: ,,A jó nevelő örök tanuló, s azonnal fölismeri, ha nálánál különb tanítványra talál.” Ebben a törekvésben segítsen Isten mindannyiunkat! Vivat, crescat, floreat Báthory!