Az aszkézis, de nevezhetem gyakorlásnak is, végigkísérte Loyolai Ignác egész életét. Lelkigyakorlatos könyvének egyik meghatározó eleme, hogy konkrét, fizikai gyakorlatokon keresztül a gyakorlatokat végző alapvető lelki magatartásokat sajátítson el.
Ignác saját bőrén tapasztalta meg az aszkézis kétértelműségét. Mivel megtérése után, főleg ami a bűnbánati buzgalmat illeti, jóval felül akarta múlni a szenteket, hosszú távon súlyosan tönkretette egészségét, és majdnem az öngyilkosság szélére sodorta magát, ugyanis az általa kigondolt, jónak tűnő gyakorlatok nem adták meg neki a vágyott belső békét. Ekkor kezdett „tanulni a hibáiból”, ahogy később mondta. Megtanulta, hogy nem kényszerítheti ki az Istennel való közösséget, és tapasztalta, hogy az emberekkel való közvetlen lelki kapcsolat a hasznukra válik, ugyanakkor saját maga számára is örömet okoz. Az aszkézis mindazonáltal fontos maradt számára. Úgy értelmezi, mint választ Isten ajándékaira és mint eszközt, hogy együttműködjön Istennel, valamint hogy felkészüljön az emberekkel való munkára.
Későbbi írásaiban többször hivatkozik az aszketikus túlzásokkal szemben a középpontra, a mértékre és az egyénhez való alkalmazkodás elvére. Megfontolás és gyakorlás céljából néhány ezzel kapcsolatos idézetet osztok meg Ignác írásaiból a következőkben.
A gyakorláshoz való alapvető hozzáállás
„Ahogyan az egyik időben egyféle gyakorlásra van szükségünk, mind szellemi, mind fizikai értelemben, úgy a másik időben másféle gyakorlásra van szükségünk.” (Levelek, 466)
„Mert ebben az életben az egyik dolog annyiban jó nekünk, amennyiben segít a másikban, vagyis az örök életben, és annyiban rossz, amennyiben hátráltat bennünket az örök életre tekintve.” (Levelek, 266)
Testi gyakorlatok
„Ha a lelkigyakorlatozó még nem találta meg azt, amit óhajt, például könnyeket, vigasztalásokat stb., gyakran előnyös lehet, ha változtatást eszközöl az étkezésben és alvásban gyakorolt vezeklés terén és az önsanyargatás egyéb módjaiban. Teheti úgy, hogy két vagy három nap vezekel, a következő két vagy három nap nem. Némelyeknek ugyanis az felel meg, ha több vezeklést végeznek, másoknak viszont, ha kevesebbet. Jó az ilyen változtatás azért is, mert sokszor érzékies önszeretetből hagyjuk abba a vezeklést, vagy abból a téves hiedelemből, hogy az emberi természet nem képes azt elviselni komoly megbetegedés nélkül. Máskor meg ellenkezőleg, túlzásba esünk, azt gondolva, hogy testünk képes azt elviselni. Minthogy pedig Isten, a mi Urunk, végtelenül jobban ismeri természetünket, sokszor ezeken a változtatásokon keresztül engedi felismernünk, hogy számunkra mi a megfelelő.” (Lelkigyakorlatok, 89)
Lelki gyakorlatok
„A szemlélődést végezzem hol térden állva, hol földre borulva, hol hanyatt fekve, hol ülve, hol állva, mindig azt keresve, amit elérni kívánok. Két dologra ügyeljünk: az első, ha térdelve találom meg azt, amit óhajtok, ne változtassak testhelyzetet, és ha földre borulva, hasonlóképpen, és így tovább. A második: abban a pontban, amelyben megtaláltam azt, amit kívánok, időzzem el mindaddig, amíg el nem teltem, anélkül, hogy a továbbhaladás miatt nyugtalankodnék.” (Lelkigyakorlatok, 76)
Az aszkézis veszélyei és korlátai
„Ha nagyon kemény vagy magaddal, könnyen előfordulhat, hogy túl kemény leszel azokkal, akikért felelős vagy. És ha csak a példamutatásról lenne szó, akkor is előfordulhat, hogy egyesek túl keményen fognak futni, és minél jobbak, annál keményebben fognak törekedni.” (Levelek, 4193)
„Mert természetesen minél jobban eltávolodik egy értelemmel gazdagon megáldott teremtmény a természetes dolgoktól, annál merevebbé válik elméje abban, hogy mit ismer fel valósnak vagy hamisnak. És gyakran megtörténik az ilyen emberekkel, különösen, ha valamilyen szenvedély füstje elvakítja őket (…), hogy megkérdőjelezhető vagy akár hamis dolgokat rendkívül valóságosnak tartanak.” (Br 686aF, BU 279)
Útra való kérdések:
- Rugalmas vagy merev vagyok a gyakorlásban, ha kitűzök egy célt magamnak?
- Az önmegtagadás mely formái segítenek engem inkább az Istennel való egységet megélni?
- Milyen testtartás segít nekem a leginkább Isten jelenlétében maradni?
- Milyen aszketikus gyakorlatokat tartok ideálisnak a magam számára, és hogyan „kérem számon” ezeket másoktól?
Darvas Piroska sa
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/40. számában.
