Nyolc évtizeddel a pusztítás után megemlékeztek a szatmárnémeti püspöki palota bombázásáról és áldozatairól

0
368

A szatmári római katolikus püspöki palota bejáratánál megrendezett megemlékezésen szeptember 15-én tisztelettel adóztak az 1944-es bombázás áldozatainak emléke előtt, amely nyolc évtizeddel ezelőtt sújtott le a városra.

1944-ben Szatmárnémetit három szovjet légi támadás érte, amelyek közül a legpusztítóbb szeptember 16-án történt. Aznap és az azt követő két alkalommal hozzávetőlegesen ezer, 250-500 kilogramm súlyú bomba zúdult a városra. A bombázást követően a lakosság többsége a környező falvakba menekült. Szatmárnémetiben hosszú időre megszűnt az áram-, a víz- és a telefonszolgáltatás. A pusztítás mértéke elképesztő volt: körülbelül 200 ház teljesen megsemmisült, és szinte minden épület kisebb-nagyobb mértékben megsérült. A bombázás során találat érte a Láncos templomot, a református gimnázium tornacsarnokát, és még sok más épületet. A püspöki palota jelentős károkat szenvedett, az épületegyüttes több mint egyharmada romba dőlt. Az óvóhelyen tartózkodó 22 személyből csupán egyvalaki, Tircsi István kispap élte túl a bombázást.

A megemlékezést Schönberger Jenő püspök nyitotta meg a székesegyházban tartott szentmisét követően, köszöntötte az egybegyűlteket, és közös imára hívott mindenkit az áldozatok emlékére. Ezt követően Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere mondott beszédet, felidézve a város történetének egyik legtragikusabb napját.

Fanea József püspöki titkár felolvasta az elhunytak neveit:

  1. Dr. Kováts Gyula teológiai doktor, tanár, őrkanonok, főesperes,
  2. Szeibel István püspöki irodaigazgató,
  3. Dr. Korlát (Frink) Ferenc teológiai tanár, spirituális, hittanár,
  4. Dr. Gyurkovics Károly apostoli kormányzói titkár, teológiai tanár, pápai kamarás,
  5. Manfrédi Gáspár püspöki szertartó, hitoktató,
  6. Dr. Juhari (Jurkó) Gábor püspöki udvari káplán,
  7. Papp Dénes hittanár, subregens és régens Marosvásárhelyen,
  8. Békési (Bart) József szeminarista, VII. osztályos,
  9. Samó Oszkárelsőéves teológus,
  10. Somosi Béla szeminarista, VIII. osztályos,
  11. Wagner Julianna Salviana szatmári irgalmasnővér,
  12. Erni Irén Pongratia szatmári irgalmasnővér,
  13. Martin Mária Severia szatmári irgalmasnővér,
  14. Kaiser Erzsébet Leopoldina szatmári irgalmasnővér,
  15. Szász Teréz háztartásbeli,
  16. Szép Julianna háztartásbeli,
  17. Szép Sára IV. gimnazista diáklány,
  18. Bozóky bácsi, kőműves,
  19. Molnár Antal püspökségi alkalmazott,
  20. Görbe László szabótanuló,
  21. ifj. Figus Illinyi Albert katonai szolgálatot teljesítő világi ferences.

Az áldozatok nevének felolvasása közben az emléktáblánál elhelyezték az emlékezés mécseseit. Krakocky-Heidenhoffer Johanna, a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont IX. B osztályos diákja Szikovár Gyula: A püspöki kertben című verssel emlékezett meg a tragikus eseményekről.

A püspöki kertben
Írta: Szikovár Gyula


I. Bár az ibolya már elvirágzott
És az apró kis barackfák szintén,
Őrtálló nyárfák állnak mögöttük,
Karcsú testükre zöld ruhát öltvén.


II. Állok, csendesen… szétnézegetve;
Egyik oldalon viruló pázsit,
Másikon, jaj, szürke romhalmaz
Suttogja, hogy a rossz szellem járt itt.


III. Lábamnál mint nagy denevér szárnya
Csendesen fekszik a bombaszilánk;
A püspöki lak ablak szemével
Oly bánatosan nézeget le ránk.


IV. Derék barackfák menyasszonyi díszben
Alattuk járni mily gyönyörűség!
Óh, de előttük gyászos romokra
Mosolyog le a tavaszi ég!


V. Fent a kápolna oltára előtt,
Hol nagy Petőfi egykor esküdött,
Sírva kérdezem Tőled Istenem:
Arkangyalod itt mért nem őrködött!?


VI. Az a gépember, akinek keze
A szörnyű halált ide leszórta
Mea kulpázna, ha ezt a kertet
Csak egy éve is láthatta volna!


VII. Itt volt a csendnek szent birodalma.
Virágillat közt szállt az imádság.
Ha csak egyszer is megfordultál itt,
Megtudtad, mi a lelki boldogság.


VIII. Derék munkások fél esztendeje
Dolgoznak itt már szívvel, lélekkel.
Jó Szelényi György mindenütt ott van,
Hol intézkedni vagy dolgozni kell.


IX. Áradjon áldás ismét e helyről!
Hadd viruljanak a szép virágok.
Jöjjön a béke… kezdjük elölről
És tegyük jobbá ezt a világot!


Szatmárnémeti, 1945. IV. 22-én.

A vers elhangzása után a verset őrző család ünnepélyesen átadta az eredeti kéziratot Schönberger Jenő püspöknek, aki biztosította őket arról, hogy a költemény méltó helyre kerül a püspöki levéltárban, ahol gondosan megőrzik az utókor számára.

Ezt követően három kortárs visszaemlékezés segítségével idézték fel a tragikus nap eseményeit. Szabó M. Rita nővér elevenítette fel Körtvélyesi M. Szimplicia nővér emlékeit, míg Kováts Álmos kispap Tircsi István kispap, a bombázás egyetlen túlélőjének szavait tolmácsolta. Seffer Dániel székesegyházi plébános pedig dr. Czumbel Lajos akkori székesegyházi plébános visszaemlékezését osztotta meg, amely nem csupán a bombázás szörnyűségeit, hanem a háború szatmárnémeti borzalmait is megelevenítette a hallgatóság számára.

A résztvevők ezt követően koszorút helyeztek el az áldozatok emlékére állított táblánál, és imádkoztak az elhunytakért.

Az esemény végén Fanea József vezetésével a jelenlévők megismerhették a püspöki palota történelmét és építészeti értékeit.

Kép és szöveg: szatmárnémeti egyházmegye sajtószolgálata