A XIII. Nemzetközi Ministránstalálkozóra több tízezer fiatal érkezett az örök városba. A becslések szerinti ötvenezer fiatal között a szatmári egyházmegye 18 fiatalja is jelen volt. Az alábbiakban az ifjúsági és ministránslelkész, Mayer Nándor és három részt vevő ministráns osztja meg gondolatait és számol be a nem mindennapi élményről.
Indulás előtt ezt a zarándoklatot Istennek ajánlottuk fel, melyet egy közös szentmisével kezdtünk. Ezek után Schönberger Jenő püspök atyánk fogadott minket, ő bátorította fiataljainkat, hogy szolgálatukat, amit az oltár mellett végeznek, osszák meg másokkal, legyenek közel embertársaikhoz. A püspök arra kért mindannyiunkat, hogy imádkozzunk az örök városban érte és egyházmegyénkért. A találkozó után elindultunk Debrecen felé, miután pedig megérkeztünk az örök városba, a Szent Péter-bazilikához indultunk, ahol imádkoztunk egyházmegyénkért, püspök atyánkért, papjainkért, fiataljainkért és mindazokért, akik imát kértek tőlünk.
Vasárnap közösen elmentünk a Vatikáni Múzeumba, majd részt vettünk mindannyian egy olasz nyelvű szentmisén, és ezt követően ellátogattunk a Hadrianus által építtetett Angyalvárba. Következő napokon intenzívebb programjaink voltak, hiszen hétfőn ellátogattunk a lateráni bazilikához, hol Ferenc szentatyáért imádkoztunk. A bazilika után mindannyian térdelve mentünk fel azon a lépcsőn, melyen a hagyomány szerint Krisztus ment Pilátushoz keresztre feszítése előtt. Ezt követően elmentünk a Santa Maria Maggiore-templomba, ahol megcsodálhattuk a szent jászol ereklyéjét és azt a Szűz Mária-ikont, melyet a hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festett, és amely előtt imádkozik Ferenc pápa minden apostoli útja előtt és után. A bazilikák után elmentünk a híres Colosseumhoz, ahol lehetőség volt megtekinteni a régi római maradványokat.
Kedden megcsodáltuk a Szent Péter-bazilika belső terét. Bár sok minden le volt zárva és újítás alatt volt a jubileumi évre készülve, akkor sem tudtunk eltelni mindazzal, ami benn várt minket. Délután volt a találkozó csúcspontja, a pápai audiencia, hol több mint 50.000 fiatallal együtt közösen imádkozhattunk Ferenc pápával, aki beszédében kiemelte, hogy a ,,Veled” (Iz 41,10), az azt jelenti, hogy közelebb kerülünk Istenhez és egymáshoz. A szentatya a beszéde után közvetlen is találkozott ministránsokkal. Ebben a találkozásban részesült két szatmári egyházmegyés ministráns is: Reiz Szilárd József és Pfeifer Krisztián. Az öröm és a tapasztalat kimondhatatlan volt mindannyiunk számára.
Másnap (szerdán) közösen részt vettünk a magyar misén a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, melyet Martos Levente Balázs püspök celebrált püspök- és paptestvéreivel együtt. A szentmise után kimentünk közösen a tengerre, ahol persze a fotózás és a megmártózás sem maradhatott el.
Csütörtökön elmentünk a Piazza Navonahoz, majd a Trevi kúthoz, a Pantheonhoz, a Loyolai Szent Ignác-bazilikába, majd ezt a napot közös vacsorával zártuk a Tiberis szigeten. Az utolsó római estét egy közös ünnepi vacsorával zártuk, melynek keretében felköszöntöttük egyik fiatal társunkat.
Bár az élmények és az érzések hatása alatt vagyunk, hiszem, hogy mindannyian lelkiekben fejlődtünk. Köszönetet szeretnék mondani püspök atyánknak, hogy mindenben támogat minket, és szívén hordozza ministránsainkat. Megköszönöm munkatársaimnak, Csiszár Lórántnak és Tyukodi Bea SJC-nek minden munkájukat és segítségüket. Végül pedig megköszönöm fiataljainknak, hogy vállalják a szolgálatot és azt képességük szerint kamatoztatják majd környezetükben.
Mayer Nándor spirituális, ifjúsági és ministránslelkész
A sok szép bazilika mellett Róma egyik leghíresebb és Európa egyik legnagyobb szökőkútját, azaz a Trevi kutat is megcsodálhattuk, amelybe érmeket dobva különböző kívánságokat is megfogalmazhattunk.
A zarándoklatunk során meglátogattuk még a Villa Borgheset mely teljesen elvarázsolt nagyságával és szépségével. A római tengerpartra is eljutottunk, ahol a felfrissülés mellett, a naplementében is gyönyörködtünk. ,,Az égig erő templom”, a Pantheon története és épülete is megragadta a jelenlevők figyelmét, illetve a Spanyol lépcsők tetejéről egész Rómát megcsodálhattuk. A Trans Tevere körüli esti sétáláskor megtekinthettük Róma épületeinek egy részét kivilágítva is, melynek élményét az tudja igazán elmondani, aki azt átéli.
Róma csodálatos, egyszerűen gyönyörű, nehéz szavakkal kifejezni mindazokat az érzéseket, amiket ott átélhet az ember. A híres épületek, a bazilikák, a sok szökőkút, az erekjék értéke és szépsége minden ministráns szívet megragadta, de mindezt nehézeírni, inkább át kell élni.
Gaja Dóra
Ez alatt az egy hét alatt a hatalmas hírű bazilikák mellett – Szent Péter-, lateráni, Santa Maria Maggiore- és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika (ahol részt vettünk a magyar szentmisén) – Róma más nevezetességeit is meglátogattuk, mint a Vatikáni Múzeumot, az Angyalvárat, a Colosseumot és a Szent Lépcsőket. A bazilikákban Isten tagadhatatlanul éreztette erejét, ez erősen kitűnt még a nagy tömegben is. Mindamellett, hogy pár percet a bazilikák szentélyeiben imádkozva töltöttünk, bőven volt időnk az építészeti remekműveket is megcsodálni.
Bár csak a bazilikákban számítottunk Isten jelenlétére, ő végigkísérte utunkat a többi látványossághoz is. A Vatikáni Múzeumban a régi és új keresztény (és nem csak) művészeti tárgyak az akkori emberek hitét tükrözték; az Angyalvárban a legfelső kilátónál Szent Mihály arkangyal védelme vett minket körbe; a Szent Lépcsőkön pedig mi magunk is megszenvedtünk, miközben Isten védő keze ösztönzött minket a folytatásra. A kirándulás folyamán lelkiekben és testiekben egyaránt gazdagodtunk és pozitívan tértünk haza.
Láng Blanka
A ministránstalálkozó, amelyet Rómában szerveztek meg, központi része a pápai audiencia és a magyar ajkú ministránsok számára a magyar szentmise. Nagy örömömre szolgált, hogy kötött módon találkozhattunk őszentségével Ferenc pápával. Az áldás után azok, akiknek lehetőségük adatott, kezet is foghattak vele. Ekkor két érzés kavargott bennem: hála és izgatottság.
A magyar szentmise, amelyet Martos Levente Balázs esztergomi segédpüspök mutatott be, szentbeszédében kiemelte, hogy „a szentmisének az egyik imádsága, amelyet ti is megfigyeltetek már, és amely így hangzik: »hálát adunk neked, hogy színed előtt állhatunk és szolgálhatunk neked« (II. Eucharisztikus ima), odaállni az Isten szent színe elé, odaállni az ő színe elé végtelen kicsiny emberként; meghívott, hogy másokért felemeljem és összetegyem a kezemet; a szeretete átölel és magához vonz.”
Számomra nagy öröm volt látni a sok ministránstársamat. Bár nem mindenki tevékenykedett a szentélyben, mégis tudtuk, hogy mi a templom hajójában is szolgáltuk Istent. Ebben a szentmisében adtunk hálát, hogy Isten meghívott az ő szolgálatára, és kértük, hogy továbbra is segítsen minket szolgálatunk alatt.
Reiz Szilárd József
