Loyolai Szent Ignác liturgikus emléknapja van ma. Életéről, munkásságáról számos tanulmány és könyv, újságcikk látott napvilágot, nem beszélve az ő híres írásairól, többek között a Lelkigyakorlatokról és A zarándokról, de ne felejtsük el a róla készült életrajzi filmet, az Ignácot sem. Modern szakszóval élve, cameózott (feltűnt néhány rövidebb rész erejéig) a Legyetek jók, ha tudtok! című filmben is – természetesen nem ő maga, csupán egy szereplő volt ott, de aki ismeri a filmet, némi fogalmat alkothat mégis Loyolai Ignácról is, természetesen szem előtt tartva, hogy nem dokumentumfilmet néz. Az alábbiakban következzen hat olyan tény, amely talán kevéssé ismert a széles közönség számára.
1. Ignácot vonzotta sógornője szépsége. Amikor Ignác kisfiú volt, bátyja, Martín és sógornője, Magdalena Araoz lettek a Loyola-kastély ura és úrnője. Magdalena híres volt szépségéről, és az ő tulajdonában voltak azok a könyvek, amelyeket Ignác a Pamplonában szerzett sérüléseiből való felépülése alatt olvasott. Sok évvel később, a Jézus-társaság általános elöljárójaként Ignác bevallotta egy novíciusnak, hogy a lány szépségének emlékei néha megzavarták az imádságában! Ez elgondolkodtató: amikor Ignác önéletrajzában, A zarándokban elmeséli, hogy lábadozása alatt egy „bizonyos nemes hölgyről” álmodozott, vajon Magdalenáról beszélt?
2. Ignác valószínűleg nem élt barlangban. Bár sok forrásból lehet azt hallani, hogy Ignác több hónapig élt egy Manresa melletti barlangban, imádkozott és ott írta a Lelkigyakorlatokat, ő maga soha nem említett barlangot. Úgy tűnik, hogy idejét egy domonkos kolostor, egy hospice és egy jótevői hajlék között osztotta meg. Ignác halálának évében, 1556-ban egy laikus német író említette a barlangot, és egy jezsuita kezdte el ismételgetni. Egy másik jezsuita azonban, aki jól ismerte Ignácot, tagadta ezt. A 16. században a katolikusokat lenyűgözték az ókori Egyiptomban élő keresztény remetékről szóló történetek, így a barlangban élő Ignác képe némiképp csábító lehetett.
3. Ignác mártír akart lenni. Önéletrajzában Ignác azt írja, hogy azért ment Jeruzsálembe, hogy életét „a lelkek megsegítésével” töltse. Azt állítja továbbá, hogy az ottani ferencesek úgy rendelték, térjen haza – ami nagyon is akarata ellenére volt. Amit Ignác nem mondott el, az az, hogy azt remélte, hogy a szent városban akkoriban regnáló muszlim hatóságok keze által mártírhalált szenvedhet. A muszlimok ugyanis megengedték a keresztények látogatását, de azzal fenyegettek, hogy kivégeznek mindenkit, aki megpróbálja őket megtéríteni. Ezért voltak a ferencesek is gondban Ignác ott-tartózkodásától: Attól féltek, hogy rájuk is mártírhalált hozna tevékenységével.
4. Volt Ignácnak egy törvénytelen lánya? 1988-ban felfedeztek egy dokumentumot, amelyben annak a hercegnek a lánya, akit Ignác három évig szolgált, említ egy bizonyos María Villarreal de Loyolát. Ez beindította a találgatásokat, hogy María talán Ignác gyermeke volt. A New York Times 1991. augusztus 24-én még egy cikket is közölt a témában. De közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy a lánynak más volt az apja. Tekintettel az Ignácról fennmaradt hatalmas dokumentációra, amelyet számtalan különböző szerző jegyzett le, aki személyesen ismerte őt, hogyan is lenne lehetséges, hogy senki se említette volna a gyermeket?
5. Ignác háromszor próbálkozott a Jézus Társasága megalakításával. Mindenki tudja, hogy Ignác és kilenc barátja, köztük Xavéri Szent Ferenc és Fáber Szent Péter, 1540-ben alakította meg a társaságot. Kevésbé ismert, hogy két korábbi csoportot is létrehozott e céllal Ignác, ám egyik sem maradt fenn, mivel néhányan elvesztették az érdeklődésüket, néhányan olyan már meglévő rendekhez akartak csatlakozni, mint a ferencesek és a karthauziak, néhányukat pedig elriasztották az Ignácot övező korai viták. Ez csak igazolja azt a több nyelvben is fennmaradt régi mondást, amely a harmadik alkalom sikerességére vonatkozik.
6. Ignác ugyanazon a napon halt meg, amikor a Lelkigyakorlatokat jóváhagyták. Thomas Jefferson és John Adams is 1826. július 4-én, a Függetlenségi nyilatkozat ötvenedik évfordulóján halt meg. Véletlen egybeesés? Hasonlóképpen, Ignác 1556. július 31-én halt meg, napra pontosan nyolc évvel azután, amikor III. Pál pápa hivatalosan jóváhagyta a Lelkigyakorlatok kiadását. Továbbá a bizonyítékok arra utalnak, hogy Ignác 1522 júliusában, a Cardoner folyónál élte át híres misztikus megvilágosodását. Csak nem éppen 31-én történt ez is?
Barton Geger SJ / Conversations Magazine
Fordítás és bevezető: (dg)
