Fáy Leó-Lóránt plébános áldását követően július 27-én csapatunk buszra szállt, és elindultunk Gyulafehérvárra, az idei gitártáborunk helyszínére. Izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk és belecsöppenjünk a Pál utcai fiúk világába, hisz e köré épült a tábor témája. Megérkezéskor berendezkedtünk, belaktuk „a Grundot”, mely otthonunkká vált erre a néhány napra.
Az első estét ismerkedéssel, jégtörő játékokkal, majd szentmisével zártuk, melyet Farkas Ervin, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója celebrált, Pasca Szilárd prefektus, illetve Kovács József spirituális közreműködésével, akiknek ezúttal is köszönjük szolgálatukat. A szentbeszédben főként a belső figyelem és a visszajelzés esszenciáján volt a hangsúly, legyen az akár egy mosoly, egy bátorító tekintet vagy egy kedves szó. Ebben a szellemben indítottuk táborunkat, és meggyőződésünk, hogy minden résztvevő szívébe zárt néhány pozitív visszajelzést a hét folyamán, mely feldobta a napját, illetve amelyből erőt meríthet akár a továbbiakban is.
A tábor folyamán kialakult egy rutin, amihez igazodtunk, viszont a programok változatosak voltak, teret adtak a tanulásnak, szórakozásnak, aktív feltöltődésnek. Minden reggelt tornával, imával, majd reggelivel indítottunk, amit kiscsoportos tevékenység követett, amely során a résztvevők egy-egy szervező vezetésével segítettek a „ház körüli tevékenységekben” – azaz a zöldségpucolásban, mosogatásban, takarításban és az animáció, illetve az esti ima előkészítésében. Mindezt gitáróra követte.
A délelőtti programok változatosak voltak. A táborozók részt vettek a Pál utcai fiúk által ihletett, közösséghez való tartozás erejéről szóló előadáson, illetve egy következő előadás kapcsán az identitásról, valamint az önfejlesztésről is tanulhattak. Máskor kézimunkáztak, szabadulószobából próbáltak kijutni, táncoltak, vízicsatáztak vagy kincset kerestek. A délelőtti programokat jól megérdemelt ebéd és szieszta követte, majd ismét gitáróra. Ezután újabb izgalmas tevékenységek vették kezdetüket, mint például a sportdélután, az akadálypálya vagy a kultúrák délutánja. Csütörtökön Antal Endre gyakorlati éves teológus vezetésével betekintést nyerhettük a teológia intézetébe, a székesegyházba, valamint az érseki palotába, melyek történelmét és jelentőségét illetően érdekes információkkal gazdagodhattunk. Ezúttal is köszönjük a ránk szánt időt, energiát és felkészültséget.
Esti programjaink között szerepelt a karaoke, ahol régi és új slágerek egyaránt felcsendültek; a filmest, amikor a barátságról és összetartásról szóló, Leo című animációs filmet néztük meg közösen; illetve a Just Dance sem maradhatott el, amely minden alkalommal nagy sikert arat a táborozók körében. Minden napunkat esti imával zártuk, mely segített elcsendesedni, hálát adni, illetve mélyebben kapcsolódni Istennel és önmagunkkal egyaránt. Az utolsó teljes napunkat a fények estje zárta, amikor közös gyertyafényes zenéléssel és énekléssel idéztük meg a tábortűz hangulatát, miközben a résztvevők levélbe foglalták, hogyan élték meg a tábort. Visszajelzéseiket a szervezők olykor meghatódva, de elégedetten olvasták, és igyekeznek a jövőben ezekből építkezni.
Az utolsó esti imánk záró akkordjai a BOLdoGICS idén elballagott tagjai számára csendültek fel, akik sok-sok éven át odaadással, szívből szolgálták az Urat és csapatunkat, valamint a továbbtanulással kapcsolatos próbatételeik ellenére is velünk tartottak idén, amiért rendkívül hálásak vagyunk.
Köszönjük Istenünk, hogy minden napunkat áldásod kísérte,
Hálát adunk minden pillanatért,
A nehéz időkben nyújtott erőért és bátorságért,
Köszönjük Istenünk, hogy most itt lehetünk,
Hogy egymás szemében emlékekre lelünk,
Köszönjük a vigaszt és a békét,
Hogy most láthatjuk hosszú utunk végét.
Adj nekünk hitet,
Hogy a veszteségben is meglássuk a te szereteted.
Adj nekünk békét és nyugalmat,
A következő utunkon benned bizalmat.
Ámen.
Bár most más-más irányba indulnak, ez nem a búcsú pillanata volt, hiszen szeretettel gondolunk rájuk és a BOLdoGICS mindig tárt karokkal várja vissza őket.
A hazatérés napján a résztvevők izgatottan mutatták be családtagjaiknak mindazt, amit gitárcsopotjaikkal egész héten át kitartóan gyakoroltak. Minden táborozónak jár a fagyi és az elismerés, hiszen nagyon színvonalas előadásokat hallhattunk. Az előadássorozat fénypontja egy közös produkció volt: a Pál utcai fiúk musical Mi vagyunk a Grund című dalát adták elő közösen a gitárcsoportok, mely méltó lezárása volt a tábornak. „Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás/ Ez a dal, ahogy nő, ez a szívdobogás/ Ez a jel, innen el soha nem szaladunk/ Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!” – hangzott a dal, és mindannyian értettük, hogy ez most rólunk szól. Reméljük, hogy minden táborlakó szívébe zárta a Grundot, mint a kialakult közösség, a barátságok és az összetartás szimbólumát, és ott őrizgeti a következő nagy találkozásig.
Köszönettel tartozunk Farkas Ervin GMGK igazgatónak, hogy otthont adott táborunknak, illetve a sok segítségért és a jelenlétért. Hálásak vagyunk továbbá Páll Áron medgyesi segédlelkésznek, aki meglátogatott és megörvendeztetett bennünket jelenlétével a tábor során. Hála és köszönet a szervezőknek, akik időt és energiát nem sajnálva ötleteltek, terveztek – és ha a helyzet úgy kívánta, akkor átterveztek, koordináltak, szívvel-lélekkel helytálltak a tábor során, emlékezetessé varázsolva azt. Isten fizesse mindenki hozzájárulását és munkáját! Az idei mottónkhoz hűen, kétségkívül kijelenthetjük: „Uram, jó nekünk itt lenni!” (Mt 17,4)
Bíró Andrea
