A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei hatodik rendezvényén a közösségi megújulás jegyében gyűltek össze az érdeklődő papok július 1-jén és 2-án a csíksomlyói Jakab Antal Házban.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképző Testület (PTT) javaslatára és felkérésére Darvas Piroska segítőnővér, lelki kísérő és András Csaba SJ egyetemi lelkész az „Imával megújuló közösség éve 2024” tematikához kapcsolódva gazdagították az idei PTK-évad képzési kínálatát. Az általuk tartott Isten akarata a közösségben című képzésen a tömbkatolikus vidékről és szórványból, nagy és kis lélekszámú egyházközségekből érkezett plébánosok és segédlelkészek a Szent Ignác-i közösségi megkülönböztetés módszerét ismerhették meg mint a közösségek imádságos megújulásának egy lehetséges útját.
Akárcsak a személyes, úgy a közösségi megkülönböztetés is több mint egy döntéshozatali módszer, sokkal inkább egy folyamatos és dinamikusan változó, fejlődő cselekvés, sőt életforma, amely által tetteinkben, megnyilvánulásainkban, döntéseinkben mindenekelőtt Istenre figyelünk, akaratát keresve. A közösségi megkülönböztetés – mint minden módszer, alapelvekkel, szabályokkal, követendő lépésekkel – abban segít, hogy egymás mellett munkálkodó egyén(iség)ek csoportjából közösségé váljunk, amelynek tagjai szeretettel és elfogadással együttműködnek egymással és mindenekelőtt Istennel. Olyan közösséggé kell(ene) válnunk, amelyben egyenként és együtt is állandóan azt keressük, arra törekszünk, hogyan lehetünk munkánkkal és életünkkel Isten szolgálatára. Elsősorban a hit tudatos megélése és (közös) imádság segít ebben, fontos ugyanakkor a másokkal szembeni tisztelet- és szeretetteljes magatartás, az elfogadás, a megértés, végül a Szent Ignác-i lelkületre alapozott módszer lépéseinek követése.
A módszer megismertetésében nem csupán elméleti tudásátadásra építettek a képzésvezetők, hanem egyéni és kiscsoportos tevékenységeik során gyakorlatban is megtapasztalták annak lehetséges működését a résztvevők, egyéni helyzetek és személyes tapasztalok megosztására alapozva a közös munkát. A képzésvezetők felkészülten és céltudatosan alakították a programot, ugyanakkor „a jelenlevőkre hangolódva”, szelíden kísérték őket egy ígéretes folyamatban, amely itt most elkezdődött és a továbbiakban hatékony eszközzé válhat a papok számára közösségeik formálásának, megújulásának gyümölcsöző segítésében.
Az imádságos, meghitt hangulatban együtt töltött idő alatt szabadon, nyitottan, őszintén voltak jelen mindannyian, képzők és résztvevők, szeretetteljes (oda)figyeléssel, egymást értékelve, bátorítva. Így a képzésvezetők által nyújtott „tudásbővítés” és eszköztár mellett a lelkipásztorok újult erőt-lelkesedést is visznek magukkal – motivációt és ihletet a rájuk bízott közösségekben és közösségekkel együtt végzett, Istent akaratát követő, Istent szolgáló munkájukhoz.
Dávid Tünde
