Modern misszionáriusok – a Harmonia Christi moldvai turnéja

0
375
Csoportkép Szlanikfürdő központi parkjában

A Harmonia Christi ének- és zenekar nemrég tért vissza első országos turnéjáról, amelyre április 26. és május 1. között Moldvában került sor. Szlanikfürdő (Slănic-Moldova) katolikus templomában, a város központi parkjában lévő pavilonban és a templomfalvai (Cireșoaia) katolikus templomban tartott három koncert során a közönség több nyelven előadott worship és gospel énekeket, valamint operaáriákat hallgatott meg Maria Miler szoprán előadásában. A karvezető Iustin Călin szerint a turné megszervezésének fő oka az volt, hogy a kórustagok az énekek által dicsőítsék Istent és erősítsék a kórustagok közötti kapcsolatot. Az alábbiakban két résztvevő beszámolója olvasható.

„Arra vágytam, hogy igazi misszionáriusok legyünk, de modernek. Ez azt jelenti, hogy Isten igéjét a dicséretünkön, énekünkön keresztül, különlegesebb módon hirdessük. Ugyanakkor ezen a turnén meggyőződtem arról, hogy megerősödött a kapcsolatunk egymással, jobban megismertük egymást, és rájöttünk, mikor kell figyelmesebbnek lennünk másokkal. Felismertük gyengeségeinket, és rájöttünk, hogy képesek vagyunk odaadni az időnket másoknak, ami rendkívül fontos. Másrészt szerettem volna, ha a Harmonia Christi egy lépéssel tovább megy, és kijutunk a Bánságból, ahol eddig énekeltünk, egy új területre, Slănicba, egy olyan helyre, amelyhez sok emlék fűz. Erős volt a vágy bennem, hogy visszatérjek gyermekkorom helyszínére ezzel a csoporttal.”

Az első előadás megtöltötte a szlanikfürdői katolikus templomot; az emberek kíváncsiak voltak egy olyan koncertre, amelyet még soha nem hallottak templomban. Kórusművek váltották egymást híres operaáriákkal, amelyeket Maria Miler szoprán és Iustin Călin adott elő, a koncert csúcspontját pedig a Traviata című operából a Brindisi című darab jelentette, amely az egész közönséget felállásra késztette. A meleg időjárás és a központi parkban tartott hangverseny híre nagyszámú közönséget vonzott, akik velünk együtt énekelték a darabok refrénjeit, tapsolva tartották a ritmust, és utánozták a gesztusokat és apró koreográfiákat, amelyeket a koncert során végeztünk. A nyitódarab, a This little light of mine az emberek kedvence volt, akik azt kérték, hogy az előadás végén énekeljük el újra.

A harmadik koncertet Maria Miler otthonában, a templomfalvai katolikus templomban tartottuk. Itt a szoprán énekesnő érzelmei felülmúlták a miénket, hiszen ott énekelt, ahol felnőtt, annak a közösségnek amely hangos tapssal jutalmazta őt és minket is. A templom ezúttal is megtelt emberekkel, akik mosollyal, tapssal és énekkel mutatták ki örömüket, és hogy átadjuk az örömöt, amit ők adtak nekünk, úgy döntöttünk, hogy az előadást a Traviata című operából a Brindisi című darabbal zárjuk, a darabot aznap este másodszor énekelve.

Minden ilyen koncert előtt az izgalom tetőfokára hágott, mert senki sem tudta előre a közönség reakcióját. Azonban „minden szkepticizmust, amit az emberekkel kapcsolatban éreztünk, legyőzte a szeretet, amit kaptunk tőlük. Felálltak, néhányan sírtak örömükben, mások mosolyogtak. Rájuk néztem, és valóban elhatalmasodtak rajtuk a dalaink okozta érzelmek, és meg vagyok győződve arról, hogy mindenkinek megérintettük a lelkét” – mondta Iustin.

A három hivatalos előadáson kívül Iustin egy međugorjei imaestet is szervezett, amely a Lisieux-i Szent Teréz-templomban egyesítette az ónfalvi (Onești) közösséget, valamint a szomszédos városokban élő híveket. Együtt megható tanúságtételeket hallgattunk Međugorjéről, imádkoztunk a Boldogságos Szűz Máriához, és meghallgattuk a prédikációt, amely az emberek közötti békére és szeretetre buzdított. Iustin nagy örömmel emlékszik vissza erre az eseményre, mint a turné egyik legkedvesebb pillanatára: „Az imaest, amelyet Ónfalván szerveztünk, fantasztikus volt. Ez az ötlet a semmiből jött, egyszerűen egy szóból indult, és az emberek összegyűltek az imára való felhívásunkra. Ez kegyelemmel és örömmel teli pillanat volt.” Az egész eseményt élőben közvetítette a Mária Rádió és a Mária TV.

A turné alkalmával lehetőségünk volt meglátogatni az ónfalvi Buna Vestire-házat, azt a helyet, ahol Iustint és Augustint a Megváltó Jézus nővérek nevelték. Ott mindannyiunkat szívélyesen fogadták a nővérek, de különösen a gyermekek, akik alig várták, hogy új barátokat szerezzenek. Egy rövid ima után Michela Martiniello, a ház működési felelőse mesélt nekünk arról a munkáról, amelyet 32 éve végez Romániában: árva gyermekekkel foglalkozik. Iustin és Augustin története megérintett, sokan közülünk először hallották. A megható pillanatok után finom vacsora, majd játékok következtek, amelyeken keresztül jobban megismerhettük a gyermekeket. Így megtudtuk, milyen álmaik vannak, hogy olyan pályákra vágynak, mint az állatorvos vagy a mérnök. Lélekben gazdagabban hagytuk el a Buna Vestire házat, és magunkkal vittük azokat a szép szavakat, amelyekkel új barátaink búcsúztak tőlünk: „Nagyon jó barátok vagytok.” „Barátságosak vagytok.”, „Nagylelkű és szép hangú fiatalok vagytok.”

Amellett, hogy felléptünk az emberek előtt és megismerhettük a gyermekeket, lehetőségünk volt gyönyörű helyeket járni együtt, és olyan emlékeket gyűjtöttünk, amelyekre visszatekinthetünk, amikor a készített fotókat nézegetjük. Szlanikfürdő üdülőhelyen a források voltak az első látnivalók, amelyeket csoportunk felkeresett. Ott mindannyian megkóstoltunk egy-egy pohár hideg, friss vizet. Ezután 240 méter mélyre ereszkedtünk le, és meglátogattuk a aknavásári (Târgu Ocna) sós mocsarat, ahol mintegy két órán keresztül sétálva és játszva pihentünk. Friss erővel feltöltődve egy kis koncertet is adtunk a buszon, amely körbevitt minket a sóvidéken. Közösen imádkoztunk a Boldog Vlah Jeremiás kegyhelyen, hazafelé pedig „megszálltuk” Brassó központját, és azt tettük, amit a legjobban szeretünk: énekeltünk az embereknek.

A turné egyik célja az volt, hogy erősítsük a közöttünk lévő kapcsolatot, és az együtt töltött hat nap végén a tanúságtételek azt mutatják, hogy valóban sikerült egységes egésszé válnunk, és minden, ami történt, pozitív nyomot hagyott bennünk.

„A nevem Vitan Augustin, a »Harmonia Christi« kórus tagja vagyok, és elmondhatom, hogy igazi kihívás volt új barátokat szerezni, részt venni egy međugorjei programon Ónfalván (Onești), és megosztani veletek az életemet és Iustin életét itt a nővérek Buna Vestire házában. De a legnagyobb élmény számomra az volt, hogy családtagnak érezhettem magam ebben a csodálatos kórusban, hogy nyíltan megoszthattunk mindent, nevethettünk és szórakozhattunk a késő esti órákban. Tekintettel arra, hogy nekünk nincs anyukánk és apukánk, ez óriási változást jelentett.”

„Számomra ezek a napok csodálatosak voltak, és elmondhatom, hogy soha nem tapasztaltam még ilyet! Közelebb kerültem a kórust alkotó személyekhez és Istenhez a dalok által, amelyeket az ő dicsőítésére hozunk, de azáltal is, hogy olyan emberekkel töltöttem időt, akik angyalok, akiket azért küldtek a földre, hogy tovább terjesszék az ő igéjét.” (Cristina Faur)

„Minden mozzanat fontos volt, ami arra tanított és emlékeztetett bennünket, hogy mindannyian tanúságot tehetünk Isten jelenlétéről és végtelen szeretetéről egyszerű dolgokkal: egy mosoly és egy ölelés elfogadásával és felajánlásával, énekléssel, személyes tanúságtétellel és az imádságban és a szentmisén érzett közösséggel.” (Andreea Andrieș nővér)

A turné megszervezésében többen is részt vettek, köztük Szlanikfürdő polgármestere, Gheorghe Baciu, aki szállást és étkezést biztosított az ének- és a zenekar mind a 44 tagjának. „Ez nagy előnyt jelentett számunkra, hiszen negyvennégy fővel nehéz lett volna minden szükséges költséget fedezni a kórus vagy a saját pénzünkből. A kórus nem járult hozzá semmivel az utazás költségeihez” –  mondta Iustin. A szervezőcsapat tagja volt Alexandra nővér és Erika nővér is, akik segítettek a tevékenységek megtervezésében. Piry Radulov vingai plébános állta a szállítás teljes költségét. Iustin hálás minden egyes résztvevőnek, és köszönetet mondott mindazoknak, akik a turnén dolgoztak: „Köszönöm az egész csapatnak, akik mindent megoldottak a fotóktól kezdve a vetítésen, a filmezésen át a logisztikáig, köszönöm a zenekarnak, a kórusnak. Fantasztikus csapat voltunk!”

A Harmonia Christi kórus három és fél évvel ezelőtt, a világjárvány idején alakult Iustin Călin kezdeményezésére.  „Ez a temesvári ifjúsági kórus egy ötletből született, a világjárvány idején. A Zoomon találkoztunk először. Én énekeltem, és ők énekeltek utánam. Aztán javasoltam, hogy kezdjünk el találkozgatni. Egyre többen lettünk, végül 25-30 fős tagságunk lett. Különböző utakat tettünk az országban fesztiválokra is, nem csak liturgiákra. Kirándulni is járunk, karácsonykor megajándékozzuk egymást. Olyanok vagyunk, mint egy család. Az a motivációnk, hogy összejövünk és az Úr nevében énekelünk” – mondta Iustin tavaly a Spații Noi honlapnak adott interjújában.

Marina Ciorîngă, Patricia Pepa / temesvári egyházmegye

MEGOSZTÁS