A csíkszentdomokosi elsőáldozásra készülők Gyulafehérvárra látogattak április végén a szentségre való felkészülés folyamatának részeként. Erről számol be Karda Emőke édesanya és tanítónő az alábbiakban.
Esős Sárkányölő Szent György napja volt. Az autóbusz araszolva indult el a templomtérről a szokatlanul nagy szerdai reggeli forgalommal dacolva. 50 csillogó szemű elsőáldozásra készülő kisdiák és kilenc kísérő integetett a busz mellett maradó szülőknek. Irány Gyulafehérvár! Már dél is elmúlt jócskán, mikor végre megpillantottuk a várva-várt Alba Iulia helységtáblát. Nagy meglepetésünkre ismerős arcok fogadtak minket! Az itt tanuló kántoriskolás fiúk jöttek ki a köszöntésünkre és elkísértek minket az érsekség felfedezésében is.
Elsőként az érseki palotában Márton Áron lakosztályát látogattuk meg. Örömmel fedeztük fel a Csíkszentdomokosra emlékeztető tárgyakat: a szőnyegeket, a díszpárnákat, a püspök szüleinek a fényképét az íróasztalán, valamint a szülőházáról készült makettet, aminek másolata Csíkszentdomokoson, a Márton Áron Múzeumban található, és amit a Márton Áron a püspökké szentelésekor kapott a szülőfalujából érkező küldöttségtől. Igyekeztünk mindent alaposan megnézni, és lelkesen hallgattuk a pap bácsi mesélését. A házi kápolna megcsodálása után egyet közösen imádkoztunk.
Ezt követően a Szent Mihály-székesegyházat csodáltuk meg. A Tiszti és Tóth Krisztián levéltáros vállalta az idegenvezetést, akik nagyon érdekes dolgokat mesélt nekünk. Megnéztük Márton Áron, valamint Hunyadi László és Hunyadi János szarkofágját. Megcsodáltuk a székesegyház gyönyörű rozettáját, rózsaablakát. A kántor bácsi a mi kedvünkért megszólaltatta az orgonát is. Balázs Barnabás diakónus beszélt a gyerekeknek hivatásától és a kispapok mindennapjairól. Ezután a kis boltban vásárolhatott mindenki valami emléktárgyat, amivel meglephette családtagjait. Az székesegyház előtt Barnabás kisatya vidám játékokkal rázta fel a gyerekeket, ami után a gyulafehérvári fagyit kóstolhatták meg a csíkszentdomokosiak Roland pap bácsi jóvoltából.
Ezt követően egy rövid sétát tettünk a várban, megcsodálva az egykori római fal maradványait. A várárokban a szebbnél-szebb és színesebb aranyhalak ejtettek ámulatba, de végül ellenálltunk a kísértésnek, hogy egyet is kifogjunk közülük. A hazaút kicsit rövidebbnek tűnt, de így is majdnem éjfélt ütött az óra, amikor hazaérkeztünk Csíkszentdomokosra. Fáradtan, de mosolyogva, és majdnem egy hétre is elég mesélni valóval szálltak le a gyerekek az autóbuszról. Hosszú, tartalmas és szép nap állt mögöttük! Ezúton is köszönjük a türelmes sofőr bácsinak, hogy biztonságban éreztük végig magunkat útközben, a Márton Áron Iskola vezetőségének, hogy anyagilag támogatta az utat, a hittan tanító néninek, a pap, valamint a kántor bácsinak és a tanító néniknek, hogy elkísértek minket erre a szép és tartalmas kirándulásra.
Reméljük a jövőbeli elsőáldozásra készülő gyerekeknek is lesz részük ilyen kirándulásban!
Karda Emőke
Fotó: Forró Roland
