A szentatya folytatta az ún. főbűnökről és az erényekről szóló katekézissorozatát április 10-én. Ezúttal a harmadik sarkalatos erényről, a lelki erősségről elmélkedett. A nyugati világ elkényelmesedett, közönyösen szemléli a világon pusztító rosszat, ezért a lelki erősséggel felvértezve igent kell mondanunk a jóra, a fejlődésre, bízva az Úr segítségében. Az élet megpróbáltatásaiban is erre a lelki erőre számíthatunk, ahogy Jézus is szenvedélyesen kiállt a jó mellett, mi is használjuk jóra a bennünk rejlő erőt – hangsúlyozta a pápa.
Ima a szorongattatás idején
Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem (…) Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! (…) Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek! (Zsolt 31,2.4.25)
Ferenc pápa ezúttal a harmadik sarkalatos erényről, a lelki erősségről elmélkedett. Hogyan határozza meg ennek fogalmát a Katolikus Egyház Katekizmusa? „Az erősség az az erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja az erősséget és állhatatosságot a jó keresésében. Megerősíti az elhatározást, hogy az ember az erkölcsi életben ellenáll a kísértéseknek és legyőzi az akadályokat. Az erősség erénye készségessé tesz a félelem, még a halálfélelem legyőzésére is, segít vállalni a próbatéteket és üldöztetéseket.” (KEK 1808.) – így szól a Katolikus Egyház Katekizmusa a lelki erősségről.
Szenvedélyes az ember
Ez tehát a legharcosabb erény – állapította meg a pápa, majd így folytatta: ha az első sarkalatos erényt, az okosságot elsősorban az emberi észhez kapcsolták; az igazságosság az akaratban lakozik; a harmadik erényt, a lelki erősséget pedig a skolasztikus szerzők ahhoz kötötték, amit az ókoriak „heves étvágynak” hívtak. Az ókori gondolkodók nem szenvedély nélküli embert képzeltek el, mint egy kő. És nem is biztos, hogy a szenvedélyek feltétlenül egy bűn maradványai. Ugyanakkor meg kell zabolázni őket, irányítani, megtisztítani a keresztség vizével, vagy jobban mondva a Szentlélek tüzével. Egy bátortalan keresztény, aki nem használja jóra az erejét, aki senkit nem zavar, az fölösleges keresztény. Gondoljunk erre! Jézus nem egy sápadt és szenvedélymentes Isten, aki nem ismeri az emberi érzelmeket. Éppen ellenkezőleg. Barátja, Lázár halála láttán könnyekben tör ki. Bizonyos kifejezéseiből kitűnik szenvedélyes lelke, mint amikor azt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49) A templomi kufárokkal szemben is erőteljesen lépett fel (vö. Mt 21,12-13). Jézusban ott élt a szenvedély – fűzte hozzá a pápa, aki ezután a lelki erősség kettős természetét fejtette ki. Mind az ókori görög filozófusok, mind a keresztény teológusok felismerték, hogy passzív és aktív módon egyaránt hat ez az erény.
Küzdelem a belső ellenségeinkkel
A lelki erősség passzívan működik bennünk. Vannak belső ellenségeink, melyeket le kell győznünk: a szorongás, az aggodalom, a félelem, a bűnösség – mind olyan erők, amelyek bensőnkben mozognak és egyes helyzetekben megbénítanak. A lelki erősség elsősorban az, amikor győzelmet aratunk önmagunk felett. Félelmeink nagyrésze irreális és soha nem válik valósággá. Ezért jobban tesszük, ha a Szentlelket hívjuk és mindent türelmes lelkierővel közelítünk meg: egyszerre egy gondra összpontosítunk, képességeinkhez mérten, de nem egyedül! Az Úr velünk van, ha bízunk benne és őszintén jóra törekszünk. Akkor minden helyzetben számíthatunk az isteni gondviselésre, ami pajzsunk és páncélunk lesz.
A lelki erősség erényének másik működése aktívabb természetű. A belső kihívások mellett külső ellenségek is vannak: az élet megpróbáltatásai, az üldöztetések, a nehézségek, melyekre nem számítottunk és meglepnek minket. Megkísérelhetjük előre kiszámítani, mi fog történni velünk, de a valóság nagyrészt előreláthatatlan eseményekből áll, és ezen a tengeren hajónkat olykor ide-oda dobálják a hullámok. A lelki erősség révén akkor ellenálló tengerészek leszünk, akik nem ijednek meg és nem veszítik el bátorságukat.
Felrázni az elkényelmesedett nyugati világot
A lelki erősség alapvető erény, mert komolyan veszi a rossz kihívását a világban. Van, aki úgy tesz, mintha nem létezne, mintha minden rendben volna, mintha az emberi akarat nem lenne időnként vak, és a történelemben nem vívódnának halált hozó sötét erők. Elég azonban fellapozni egy történelemkönyvet, vagy sajnos az újságokat, hogy rájöjjünk, milyen gyalázatos dolgoknak vagyunk kicsit áldozatai, kicsit főszereplői: a háborúknak, az erőszaknak, a rabszolgaságnak, a szegények elnyomásának, a be nem gyógyult, máig vérző sebeknek.
A lelki erősség erénye arra ösztönöz, hogy reagáljunk és határozott nemet kiáltsunk minderre. A mi kényelmes nyugati világunkban, ami kissé felhígított mindent, ami a tökéletesedésre törekvést egy organikus fejlődéssé alakította, amelynek nincs szüksége küzdelemre, mert mindent egyformának lát, időnként egészséges nosztalgiát érzünk a próféták iránt. De nagyon ritkák a kényelmetlen és látnoki képességű személyek. Szükség van valakire, aki kipiszkál minket a puha helyünkről, amibe belekényelmesedtünk és elismételteti velünk a határozott nemet a rosszra és mindarra, ami a közönyhöz vezet. Mondjunk nemet a rosszra, nemet a közönyre; igent a haladásra, ami által fejlődünk, és ezért kell küzdenünk – összegezte gondolatait Ferenc pápa, majd ezzel a buzdítással zárta katekézisét: Fedezzük föl tehát újra az evangéliumban Jézus lelki erősségét, tanuljuk el azt a szentek tanúságtételéből!
Gedő Ágnes, Vatican News
