Gyermekkorunk emlékei gyakran késő felnőttkorunkban is bennünk élnek. Gyakran nem is lenne akadálya annak, hogy felszínre hozzuk a bennünk élő gyermeket, de mégsem tesszük. Félünk attól, hogy nevetségessé válunk, mert megszólnak, infantilisnek néznek a körülöttünk lévők. Mit veszítünk ezáltal? Válaszok a Keresztutakban Szénégető Istvántól és Keresztes Attilától.
