Ötrészes felnőttkatekézist tartottak Csíkszentdomokoson a Márton Áron Zarándokközpontban Életünk az Oltáriszentség címmel, Forró Csaba Roland segédlelkész szervezésében, vezetésével. Az öt alkalom témáiról, legfontosabb tanulságairól olvashatnak személyes hangú beszámolót.
Különleges volt a nagyböjti készület, különlegesen készülhettünk idén is Csíkszentdomokoson, ugyanis nagyböjti felnőttkatekézisen vehettünk részt, melynek a Márton Áron Zarándokközpont adott otthont, Forró Csaba Roland segédlelkész szervezésében, vezetésével. Az idei katekézis témája különleges volt és igen kedves: Életünk az Oltáriszentség.
Az öt alkalomból álló katekézisek célja az volt, hogy jobban megismerjük az Eucharisztiát, életünk legnagyobb ajándékát, azt, hogy miért fontos keresztény életünkben, mit jelent az én életemben. Az Eucharisztia, az Oltáriszentség hitünknek a legnagyobb titka, szent misztérium. Minél többet megtudunk róla, annál több a kérdés számunkra, mint az is, hogy az apró kis ostyából, hogy lesz az ő szent teste és a borból, hogy lesz az ő szent vére? Ez hitünknek a legnagyobb misztériuma, ezzel ismerkedtünk a péntek esti katekéziseken.
Minden alkalmat megelőzött a templomban tartott keresztút, amely lelkiekben ráhangolt az előadásra.
1. Az Eucharisztia, Jézus lakomája
Az első alkalom fogódzónk volt, hogy jobban megismerjük az Eucharisztiát, akár a bibliamagyarázat és dogmatikai elemek által, valamint szentségtan, liturgika és lelkiség szempontjából is.
Utazás is volt az időben, ugyanis betekintést nyertünk abba a kultúrkörbe, melyben megszületett az Oltáriszentség, amelyet legméltóságosabbnak mondhatunk és leborulva imádhatunk.
2. Az Eucharisztia, üdvösségünk szentsége
A második alkalom a tisztábban látást, a megértés is szolgálta. Alapkérdéseket boncolgatva a szentségekre vonatkozóan megkülönböztettük a keresztény életbe való beavatás szentségeit, a gyógyítás szentségeit, a hívek közösségét és küldetését szolgáló szentségeket. Rácsodálkoztunk az átlényegülés apró részleteire, amely az átváltoztatás pillanatában valósul meg, amely üdvösségünk alapja.
Néhány fontos megerősítéssel térhettünk ekkor is haza. Egyszer s mindenkorra szem előtt kell tartsuk, hogy Jézus a szentmisén jelen van a kenyérben és a borban, ő a szentmiseáldozat fő bemutatója így találkozhatunk vele és erre a mozzanatra a legméltóbban kell készüljünk, minden értelmünkkel azon kell legyünk, hogy ezt a legmélyebben megélhessük, hogy méltóak legyünk befogadására.
3. Az Oltáriszentség és Én témában a legszemélyesebben szólított meg minket Jézus. A helyes imádás, tisztelet és áhítat helyreállítását tanulhatjuk és gyakorolhatjuk mostantól. Ez alkalom által úgy éreztük, hív minket Jézus, hogy visszatérjünk a szeretet szentségéhez, hisz Jézus az, aki túl akarja szeretni az ember gyűlöletét, gyengeségbe öltözik a szentségben. Éppen ezért kell térdre boruljunk előtte, mert ha mi kicsik is vagyunk előtte, ő felemel minket. A szentmisében meghívást kapunk, hogy ne csak elménkkel, de tetteinkkel, lelkünkkel is imádhassuk őt. Ha ismerem személyesen az Istent, akkor nem áll nehezemre leborulni előtte. Az Oltáriszentség magunkhoz vétele is a meghitt pillanatok egyike, amelyről a püspöki konferencia pontosította, hogy „a hívek térdelve vagy állva áldoznak”.
4. A szeretet szentsége előadáson jobban megismerhettük XVI. Benedek pápa életét, munkáját, hitvallását és gondolatait a legméltóságosabb Oltáriszentségről. Vallotta, hogy a hit és a szentségek az egyházi élet két kiegészítő összetevője, már a keresztség is az Eucharisztiára irányítja figyelmünket. Ez alkalommal is sokat gazdagodtunk. Magunkkal vittük az ő szellemiségének részleteit, azt is, hogy „az Eucharisztia az egyház életének és küldetésének forrása és csúcsa.” Az apostoli buzdítás három részből áll, mellyel szintén megismerkedtünk. Az Eucharisztia misztérium, melyet hinnünk kell, melyet ünnepelnünk kell, és melyet élnünk kell. XVI. Benedek pápa részletesen ismertette, hogy mi mindenre oda kell figyelni, ami az Eucharisztiával kapcsolatos. A templomok építésére, elrendezésére, berendezésére, szépítésére is kell figyelni, de mi is feladatul kaptuk, hogy maradjon meg bennünk a ragaszkodás a szép iránt, mert a szép gyönyörködtet és Isten maga a szép.
5. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus csodái
A jó Isten nap mint nap olyan csodákat tesz, amelyeknek mindegyikét tudományosan nem tudjuk megmagyarázni, de megismertünk részletesen olyan csodákat is, amelyeket a tudomány is alátámaszt, habár elménkkel felfoghatatlannak tűnnek. Ezek az Istenség rendkívüli megnyilatkozásai, az Isten csodálatos tettei. Csodálkozást, félelmet, de egyidőben a tiszteletteljes szeretetet is fölkeltik bennünk. A jó Isten csodái inkább meghívó erejűek, amelyek sokszor megjelennek az Ószövetségben, amellyel nem hivalkodik, hanem szavait támasztja alá, melyet jeleknek nevez a szentírás.
Kétféle csodáról hallhattunk beszámolókat, amelyekben az Úr Jézus Krisztus eucharisztikus jelenlétéről tanúskodik egy bizonyos esemény és amelyekben az átváltoztatott ostya romolhatatlansága évszázadokon át megmarad. Forró Roland részletesen, képekkel alátámasztva számolt be a csodákról, melyekből csak párat sorolok fel: a lancianoi eucharisztikus csoda, Páduai Szent Antal eucharisztikus csodája, a bolsenai mise, a sokolkai csoda. Megdöbbentő, rácsodálkoztató, akár gondolatindító a bemutatott csodás események mindegyike, amelyek mögött mind tudományos bizonyítások, alátámasztások is állnak.
A csodákkal, csodás eseményekkel zártuk a katekézis-sorozatot. A zarándokközpont minden alkalommal megtelt, amelyért hálával tartozunk Forró Roland srgédlelkésznek, aki a legnagyobb szeretettel, lelkesen készülve, illusztrációkkal kiegészítve, kérdéseinkre válaszolva tette tartalmassá az estéket. Hálásak vagyunk a jó Istennek, a kegyelemért, hogy valahányszor ott lehettünk, jobban megismerhettük az Oltáriszentséget, melyben Jézus nekünk adta önmagát, ezzel testünket és lelkünket is táplálva. Nem nagy fogadalmakkal, hanem kis lemondásokkal, készületekkel, egy-egy pillanattal, gondolattal, akár kérdéssel, tovább-gondolni valóval lett még gyümölcsözőbbé nagyböjti készületünk magunk, családjaink, akár közösségünk számára. Nyitott szívvel várjuk az újabb lehetőséget, amelybe bekapcsolódhatunk, amelyből ismét tanulhatunk.
Kedves Annamária
