„Legyen élet. Jó élet. Alkotás, megértés, tanulás, művészet, együttműködés, a fájdalom kifejezése és vállalása, meg öröm és kacagás” – foglalta össze mentori tevékenységeinek célját Borbély András irodalmár, aki tavaly áprilisban csatlakozott a Gyulafehérvári Caritas Fiatalok a változásért elnevezésű projektjéhez Gyergyószentmiklóson. Ifjúsági mentorként eltérő hátterű fiatalok számára tart különböző művészeti foglalkozásokat, amelyekből hamarosan előadások is születnek.
Mire készültök a fiatalokkal? Mi történik most?
Jelenleg két csoporttal dolgozom párhuzamosan. Az Agyflex nevű csoport tíz személyből áll. Párhuzamosan több témával dolgozunk. Egyrészt nyilvános filmklubot szervezünk, amelyen a csoportot érintő és érdeklő filmeket vetítünk le egy kávézóban, és ezeket közösen megvitatjuk. Ebben a projektben az Agyflex szervező csapatként működik, akikkel előzőleg felkészülünk az adott témából, a csoport tagjai vállalják a nyilvános beszélgetés moderálását. A filmklubbon bárki részt vehet, de alapvetően a tinédzser korosztályt célozzuk meg. Ezen kívül valamilyen online alternatív nyilvánosság teremtésén is gondolkozunk és dolgozunk. Most egy videóanyag összeállításához készítünk rövid és formabontó bemutatkozó szövegeket, ez egyúttal egy nagyon izgalmas önismereti és csoportépítő folyamat is.
A harmadik projekt pedig, amelyben a csoport zöme részt vesz, egy mini gitársuli, ahol gitározni tanulnak a fiatalok. Jelenleg heti két alkalommal találkozom ezzel a csoporttal.
A másik csoporttal, amelynek Fekete tűz a neve, egy előadást készítünk elő. Ezt megelőzően velük is gitársuliztam, illetve különböző önbizalom- és önkifejezés-erősítő foglalkozásokat tartottam. De volt olyan is, hogy egyszerűen csak együtt voltunk, és igyekeztünk jól érezni magunkat. Az előadás több alkotóelemből áll: egyrészt vannak benne zenei elemek, szintén gitár és ritmushangszerek felhasználásával. Másrészt van irodalmi része: itt roma népköltészeti anyagot és kortárs költészeti szövegeket használunk fel. Közben elindult egy versírási folyamat is, többen elkezdtek verset írni, párhuzamosan ezeken is dolgozunk. Van olyan vers, ami az előadásba is bekerült. Van benne árny- és bábjáték, továbbá tánc és rajz is. Az egészet egy nagyon izgalmas színházi koreográfia foglalja keretbe. Mindezt Tamás Boglárral, a Figura Stúdió színészével közösen rakjuk és tartjuk össze.
Hogyan jutottatok el idáig?
Hosszú és többlépcsős folyamat volt. Volt egy toborzási szakasz, amikor intézményekbe jártam. Volt egy szakasz, amikor öt helyszínen ugyanennyi csoporttal dolgoztam, amelyeket aztán sikerült egyesíteni, és végül stabilizálni a találkozások helyszínét. Az Agyflex csoportnak volt egy korábbi magja, amely időközben kibővült és átalakult. Ide három középiskolából, más-más településekről jönnek a fiatalok. A Fekete tűz csoport is igen különböző társadalmi és intézményi hátterű fiatalokból kovácsolódott össze, egyrészt gyerekotthonos fiatalokból, két intézményből (úgynevezett „családi házakból”), másrészt a város szegregátumaiban lakó roma fiatalokból. Igyekeztem együtt lélegezni a közeggel, nagyon figyelni, és nem elveszíteni a reményt, hogy lesz ebből valami.
Milyen foglalkozásokat tartottál és tartasz a fiataloknak az elmondottakkal párhuzamosan?
Több mindennel kísérleteztem. Mostanra kialakult egy viszonylag stabil keret. Egyrészt van egy heti rendszerességű gitáriskola hétfőnként, ahová elkezdtek vegyesen járni a fiatalok mindkét csoportból. Másrészt van egy heti rendszerességű Agyflex-találkozó, ahol önismereti, csapatépítő és a közös alkotáshoz, együttes cselekvéshez kapcsolódó beszélgetések, tervezések zajlanak. Közös és demokratikus döntéshozatalra törekszünk, reflektálunk egymás problémáira, történeteire, alkotásaira, olvasmányélményeket osztunk meg, könyveket csereberélünk, stb. Másrészt vannak az előadáshoz kapcsolódó próbák szerdánként a Fekete tűzzel. Mindemellett egyéni beszélgetések is zajlanak, amikor erre van szükség. Illetve az irodalom felé fogékony tagokkal szintén tartok egyéni szövegmegbeszélő alkalmakat, ahol az irodalmi szövegmegbeszélés „ürügyén” átbeszélünk olyan nem esztétikai problémákat, amelyek mindig fölmerülnek.
Honnan jön a Fekete Tűz elnevezés?
Tartottunk ennek kapcsán egy ötletbörzét, különböző ötletek merültek fel, amelyeket megvitattunk, végül mindenki ezzel tudott azonosulni. Amúgy ez a Kaly jag nevű roma zenekar kapcsán ugrott be, a Fekete tűz a Kaly jag magyar fordítása. Ugyanaz, csak magyarul. De mégsem ugyanaz, mert fontos, hogy magyarul van, a romani nyelvet nem beszélik a fiatalok, nyelvi szempontból ők egyértelműen magyarok. Továbbá fontos kiindulópont volt számomra, hogy a roma identitás vállalását, amennyire ez nekik fontos, beemeljük a programba, hogy az asszimiláció és a „kifehéredés”, illetve a megbélyegzettség szélsőségeit elkerüljük. Tehát, hogy a roma kulturális elismerés lehetőségét nyissuk meg. Ezt szerintem jól kifejezi a csoport neve.
Mikorra várható az előadás? A videó?
A Fekete tűz előadása az eredeti terv szerint április 8-án lett volna, de csúszni fogunk néhány hetet. Az Agyflex videója remélem, egy hónap múlva kész tud lenni.
Miről szólnak a produkciók?
A Fekete tűz produkciójában nincs egységes történet, illetve csak áttételesen és szimbolikusan van történet. A nyitórész a roma kulturális hagyományok irodalmi és zenei megidézésére épül, itt néhány mese vagy monda jellegű cigány eredettörténetet dolgoztunk fel, illetve roma dalokat. A második részben mindenki egy általa választott kortárs verset ad elő, amelyet a kölcsönadott verseskötetből ők maguk választottak ki, vagy ők maguk írtak, és amelyhez mindenfajta mozgásos, szimbolikus tereket képező, koreografikus elemek kapcsolódnak. Például, amikor egyik versben erdőben való bolyongásról van szó, akkor a szereplők kialakítanak egy erdőszerű teret, amelyben a versmondó bolyong.
Az Agyflex videóanyaga egyszerűen arról fog szólni, hogyan látják önmagukat a fiatalok, milyen problémákkal küzdenek. A szövegek különböző irodalmi formákat is próbálnak kitapogatni az állatmeséktől a verseken át a rapig. A fő tét itt, azt hiszem, az, hogy miként lehet belépni a nyilvánosságba úgy, hogy ott nem jelen lévő problémákat próbálunk tematizálni, mégpedig úgy, hogy a pusztán személyes érdekeltségű beszédtől próbálunk elmozdulni, ugyanakkor mégis saját tapasztalatokból építkezünk, és közben önmagunkat is építjük.
Hogyan és mihez segítik hozzá a foglalkozások a fiatalokat?
Én valamilyen felszabadult élethez, gondolkodáshoz, cselekvőképességhez szeretném hozzásegíteni őket ahhoz képest, amiben vagyunk. Változtassunk azon, amin lehet, legyen emancipáció kulturális eszközökkel és közösségileg.
Kérdezett: Orbán Júlia / Gyulafehérvári Caritas
Fotó: Balázs Katalin / Gyulafehérvári Caritas
