Magyarország máig több mint 50 szentet és boldogot adott a katolikus egyháznak és a világnak, köztük 11 Árpád-házi és öt további magyar nőt.
Magyar szentek és boldogok
A szentek erényeket hősies fokban, kiemelkedő és példamutató módon gyakorló emberek, akik nem kérkedve, hanem saját jelentőségüket sem felismerve éltek. Magyar szenteknek (és boldogoknak) azokat tartjuk, akik valamilyen módon kötődnek a magyarsághoz, magyarok lakta területekhez.
A jobb áttekinthetőség kedvéért álljon itt egy csoportosítás.
A magyar hazához való viszonyulásuk szerint:
-akik magyar szülőktől születtek, magyar földön éltek;
-akiket magyar eleink sajátjukként tiszteltek:
- magyar földön éltek még a honfoglalás előtt;
- külföldről érkeztek, de – tartósan vagy időlegesen – nálunk tevékenykedtek, részt vettek a magyarság hitre térítésében;
- más módon kötődtek a magyar földhöz (Remete Szent Pál).
- Akiknek ereiben – bár külföldön éltek, talán már magyarul sem beszéltek – magyar vér csörgedezett.
Életszentségük hivatalos elismerésének foka szerint
- Szabályos módon szentté lettek avatva,
- szabályos módon boldoggá lettek avatva,
- szabályos kanonizáció nem történt (még), vagy hiányoznak róla a dokumentumok, az egyház valamilyen módon mégis jóváhagyta a tiszteletüket,
- boldoggá avatásuk megkezdődött, de nem fejeződött még be. Két fokozat: – „Isten szolgája”, „Isten szolgálója”; „tiszteletreméltó”: a pápa elismeri, hogy az illető hősies fokon gyakorolta az erényeket.
- Az ortodox egyház ismerte el életszentségüket. (A katolikus egyház részére ennek ugyan nincsen semmilyen jogkövetkezménye, de kétségtelenül jelzésértékű.)
Magyar nők, akiket szentekként, boldogokként tisztelünk
Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)
A kutatók szerint Sárospatakon született 1207-ben. Szülei II. András/Endre magyar király és Meráni Gertrúd voltak. Apja Moráviai Hermann thüringiai grófnak szánta feleségül, ezért gyermekkorá-
tól Türingiában nevelkedett. 1216-ban meghalt a még gyermek jegyese,
ezért a másodszülött Lajossal kelt egybe 1221-ben, aki jól viselte Erzsébet hosszú és szigorú böjtjeit, élénk
temperamentumát, önmegtartóztatását és a gyakori jótékonykodásait. Házasságukból három gyermek
született: Hermann, Zsófia és Gertrúd. 1227-ben meghalt Lajos az V. keresztes hadjáratban járvány áldozataként. Erzsébet ekkor visszavonult Eisenbachba, a ferences szerzetes Marburgi Konrád lett a lelki vezetője. Ahogy a legendája mondja: ,,Itt lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról…”,
maradék vagyonából egy menhelyet alapított a szegényeknek, ahol társaival ápolta őket nagy odaadással egészen a haláláig. 1235-ben megtörtént szentté avatása, hiszen még életében elhíresült szentsége. Ünnepe: november 19.
(Árpád-házi) Szent Eiréné / Piroska (kb. 1080-1134)
Szent László és a sváb származású Adelhaid királyné leánya, aki apja halála után sokáig Könyves
Kálmán király udvarában élt. 1105 legvégén lett csak eljegyezve a bizánci trónörökössel, Ioannés
Komménos-szal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térni az orthodox hitre és az Eiréné (Irén) nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki buzgó és
lelkiismeretes az állam ügyeiben, mégis nem harácsoló, mint ahogy oly sokan az elődjei közül. A keresztény hit igazságait szemmel tartotta mindenkor. Férjével ő alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort, mozaikképét pedig a Hagia Sophia őrzi a mai napig. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Halála után az orthodox egyházban szentté avatták. Ünnepe: augusztus 13.
Árpád-házi Szent Hedvig / Jadwiga (1373-1399)
I. Anjou (Nagy) Lajos magyar és lengyel király leányát eredetileg Habsburg Vilmossal jegyezték el még négy évesen, mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is. Nagy Lajos halála után a trón Máriára szállt, Hedvigé lett a lengyel trón. A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, így kapóra jött, amikor fejedelmük Jagelló László 1386-ban házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, ami persze feltételezte ő és népe áttérését a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, s beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött házasság érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt IX. Bonifác pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a királyi pártól.
Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Ő szorgalmazta, hogy a még zavargó, áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágaikat, hangsúlyozva, hogy: ,,Ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?…”. Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára is. Krakkóban noviciátust alapított, elérte a teológiai fakultás megindítását is a pápától. Szentség hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Wavel katedrális oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Az elevatio (felemelés) még sokáig váratott magára, töretlen volt, ahogy a lengyelek hívják, Jadwiga tisztelete. Szentté csak 1997-ben avatta II. János Pál pápa, aki korábban még bíborosként a boldoggá avatásán is szorgoskodott. Ünnepe: július 18.
Árpád-házi Szent Kinga (1224-1292)
IV. Béla király leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné Boleszláv krakkói herceg hitveseként, miután férjét királlyá választották. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott (ún. józsefi házasságot élt) Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát (40 000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, hogy atyja segítségét kérje Lengyelország számára. Körútja során a máramarosi sóbányában kérte atyját, hogy adjon sótömböket a lengyelek számára. Atyja a kérést teljesítette, Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wielickában, amikor megnyitották az ottani aknát. Kinga sok templomot, kolostort építtetett, gondoskodott felszerelésükről is, talán a legjelentősebb az Ószandecban alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után ferences klarissza apáca lett, a temetésen már az ő ruhájukban jelent meg. Vagyonát szétosztotta a szegények között, visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292-ben halt meg békességben. 1690-ben boldoggá avatták, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta. Ünnepe: július 24.
Árpád-házi Szent Margit (1242-1270)
Szent Erzsébet testvérének, IV. Bélának, a ,,második honalapítónak” volt az édesapja, anyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Amikor a királyi pár a tatár seregek elől menekült, a szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották fel, hogy segítse őket a tatárok elleni küzdelmükben. A legendaírók ezért Margit születése utáni szülői felajánlásával látják igazolva a tatárok kivonulását az országból, illetve a nagykán halálát. Szent Margitot már három évesen átadták a veszprémi domonkos nővéreknek, ahol a Katalin-kolostorban nevelője Boldog Ilona volt és Olimpyades nővér, akiktől a belső, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla király leánya számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén (ma: Margitsziget). Itt tette le a fogadalmat Margit 1254-ben. A 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy életét mire kötelezi az esküvel. Kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentését kérje szent fogadalma alól — két nagy politikai előnyökkel járó (cseh, lengyel) házasság miatt, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította. Nem szerette, ha királylányként kezelték, mindenkit leszoktatott erről. Isten megajándékozta őt a jövendőmondás tudományával, amellyel állítólag atyját is segítette diplomáciai gondjaiban. Amikor úgy érezte, hogy élete végéhez közeledik, megjósolta halála óráját is. 1270. január 18-án halt meg annak a tudatnak a derűjével az arcán, hogy odaát már várja mennybéli jegyese. Szentté avatását 1276-ban elkezdték, de sem ekkor, sem később nem tudták befejezni. Végül XII. Piusz 1943-ban avatta szentté. Ünnepe: január 18.
Portugáliai Szent Erzsébet (1277-1336)
Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga, II. Endre király dédunokája, nevét a szentté avatott nagynénjéről kapta. Apja, Aragóniai Péter király, a portugál trón várományosához, Déneshez adta feleségül, akivel a házassága nem volt zavartalan. Férje gyakori kicsapongásait Erzsébet alázatos szívvel tűrte, s folyamatosan imádkozott a férje
megtéréséért, sőt a király törvénytelen gyermekeit is szeretettel nevelte. Akkor sem hagyta el férjét, amikor az egy távoli faluba száműzte. A halálos ágyán a király magához rendelte feleségét, aki szorgalmasan ápolta súlyos beteg férjét, s elérte, hogy súlyos bűneit teljesen megbánva hagyta el a földi életet. Özvegyként Erzsébet szétosztotta vagyonát a szegények és a kolostorok között, belépett a ferences harmad rendiek közé. A halálos ágyán az örökfogadalmat is letette. Sírjánál folyamatosak voltak a csodák, főleg a csodás gyógyulások. VIII. Orbán pápa 1626-ban avatta szentté. Ünnepe: július 4.
Prágai Szent Ágnes (1205-1282)
III. Béla király leányának, Konstancának és I. Ottokár cseh királynak a leánya. Ágnes első vőlegénye, Henrik sziléziai herceg fiatalon meghalt. Apja három tekintélyes jegyest is szerzett neki, köztük az özvegy II. Frigyes császárt is, amikor azonban Ottokár váratlanul meghalt, Ágnes felbontotta eljegyzését a császárral és a prágai szegénynegyedbe költözött, ahol ferences szellemben szerzetesi közösséget hozott létre néhány társával. Levelezett Szent Klárával, aki öt nővért küldött neki Assisiből. Ágnes példája nagy hatású volt, több cseh arisztokrata leány követte a példáját. Jótékonykodó cselekedeteivel hamar népszerűvé vált. Tisztelete halála után nem sokkal kialakult Csehországban és Magyarországon egyaránt. II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én. Ünnepe: június 8.
Skóciai Szent Margit (1047-1093)
Margit származását találgatások övezik. A sok történeti vitában az tűnik biztosnak, hogy atyja, Edmund, Szent István király udvarában volt vendég, s itt első királyunk rokonságából választotta ki feleségét. Azt nem valószínűsíthetjük, hogy a szent király leányáról lett volna szó, elképzelhető, hogy Boldog Gizella királyné rokona volt. Szent Margit 1047-ben született Reskán. Atyját, a száműzött trónörököst 1057-ben hazahívták, így vitte magával feleségét, Ágotát, s gyermekeit is, akik itt születtek: Krisztinát, Edgárt és Margitot. Edmundot hazatérte után megtették királynak, de néhány év múlva meghalt. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől menekülnie kellett Skóciába. Skóciában ,,Véreskezű” Malcolm uralkodott ebben az időben, aki kegyetlen írtóhadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. Malcolm megkérte Margit kezét, amire anyja bíztatására igent mondott. Margit királyné megváltoztatta az udvar durva szokásait. Ő hivatta össze a skót egyház zsinatát, a teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Sok templomot és kolostort emeltetett, nevéhez fűzik az irtóhadjárat befejezésének tényét is. Szent Margit minden angol királynő anyja is lett azáltal, hogy leánya, Matild, Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül. Halála után szinte azonnal szentként kezdték el tisztelni, ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Ünnepe: november 16.
Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy (kb. 1260-kb. 1320)
V. István király leánya volt, aki a Nyulak szigetén a domonkos apácák kolostorában nevelkedett. 1287-ben feleségül adták Roseberg Zania (Zanis) cseh főúrhoz, valószínűleg akarata ellenére, mert nagynénje, Szent Margit példáját követve teljesen Istennek szentelt életet szeretett volna folytatni. Férje halála után Milánóba ment testvéréhez, Máriához, ahol élete hátralévő részét visszavonultan töltötte, a legnagyobb alázatosságra törekedve. A legendája így ír ezekről az utolsó éveiről: ,,Minél inkább megalázta magát, annál kedvesebb volt mennyei Jegyese előtt. Földi korona helyett mennyei koronára lett méltó…”. Szentség hírében halt meg 1320 körül.
Árpád-házi Boldog Jolánta (1235/39-1298)
IV. Béla magyar király leánya. Nagynénjei Árpád-házi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Árpád-házi Szent Kinga, húga Árpád-házi Szent Margit. Öt évesen a krakkói hercegi udvarba került, nővére, Szent Kinga nevelte. 1256-ban ment férjhez a kaliszi és gneznói herceghez, Jámbor Boleszlávhoz, aki a tanácsadói alaptalan pletykáira hallgatva elhidegült a feleségétől. Jolánta tűrte ezt és amikor férje csatába indult, mindig imádkozott érte. 1279-ben megözvegyült, visszatért Kinga nővéréhez, akivel miután testvére is nem sokára megözvegyült, együtt beléptek az ószandeci kolostorba. Kinga halála után visszatért Gnieznóba, abba az apácaközösségbe, amely létrejöttét neki és férje adományainak köszönhette. Akár az ószandeci kolostorban, itt is királynő létére maga gondozta a legsúlyosabb és legvisszataszítóbb betegeket. Ahogyan előre megjósolta, 1298. március 6-án halt meg. A sírját a zarándokok sűrűn látogatták, s mivel folyamatosak voltak a csodás gyógyulások körülötte, egyre sürgetőbb lett Jolánta boldoggá avatása. Lengyelország és a ferences rend patrónája a 19. században lett, a pápa hozzájárulásával. Ünnepe: június 15.
Árpád-házi Boldog Erzsébet szűz (1292/94-1336/38)
Az utolsó Árpád-házból származó király, III. András és a lengyel Kujáviai Fenenna hercegnő leánya volt. A király egyetlen gyermeke volt, mert annak második házasságából, mely Habsburg Ágnessel köttetett, nem származott utód, így lett Erzsébet a magyarok ,,utolsó aranygallyacskája”. Apja halála után önként vonult a svájci Töss domonkos apácái közé, visszautasítva kérőjét, Habsburg Henriket. Szigorú vezeklő életet élt, mindent szívesen megtett, amire csak kérték. Egész életét, mint írja a legendája, tökéletes tisztaságban töltötte, teljesen megfosztotta magát a mulandó, földi javaktól. Egy rossz, foltozott ruhában járt, legtöbbször fel sem fedte kilétét, csak annyit mondott, mikor a neve után érdeklődtek: ,,Erzsébet nővér Budáról”. Bár egész végig rosszul viselte teste a szenvedéseket, ő alázatos szívvel tűrte ezt. Élete utolsó éveiben szinte teljesen lebénult és több fekély is borította megkínzott testét. Teljesen elhagyatva és elfelejtve halt meg. Amikor sírját később felnyitották, testét teljes épségben találták meg. S bár sírja a svájci vallásháborúk alatt teljesen megsemmisült, magának a sírnak a fedőlapját a mai napig is őrzik Zürichben.
Magyarországi Boldog Gizella (kb.980-1050/60)
IV. Henrik bajor herceg leánya, a ,,magyarországi” melléknevet kapta a legendairodalomban, ugyanis ő lett I. Szent István király felesége, így Magyarország első királynéja. Még mint nagyfejedelemné költözött Veszprémbe, de mivel később is szívesen tartózkodott itt, ő alapozta meg, hogy ez lett végül a királynék városa. Kíséretének a legnagyobb része egyházi személy, mint azt a forrásokból ismerjük. A veszprémi püspöksége látta el ,, szükséges holmival, valamint sokféle ruházattal is”, ahogyan Hartvik püspök írta. Mivel az uralkodófeleségek reprezentációs feladatához tartozott az oltárterítők és miseruhák elkészítése, a koronázó palást elkészítésén való szorgoskodást is Gizellának tulajdonítja a magyar történetírói hagyomány. Gizellát Szent István uralkodásában társának nyilvánította, ő egyik legfőbb feladatának az anyaságot tartotta a trón utódlása végett. Két fiúgyermekről (Ottó, Szent Imre) és két leánygyermekről (Ágota és Hedvig) tudunk biztosan. Szent István halála után mind Orseolo Péter, mind Aba Sámuel méltatlanul bánt vele, ezért valószínűleg visszatért német földre (bár egyes történészek a további veszprémi tartózkodást is valószínűnek tartják). Itt a niederburgi monostor apátnőjeként élte le hátralévő éveit, Ünnepe: május 7.
Boldog Gertrúd (1227-1297)
Gertrúd, Árpád-házi Szent Erzsébet és Türingiai Lajos őrgróf harmadik, legkisebb leánya volt. Édesanyja tanította imádkozni még gyermekkorában, ő küldte kisgyermekként az altenburgi premontrei apácákhoz kolostorba. Gertrúd 21 évesen lett itt apátnő, hamar kitűnt szorgalmával, irgalmas cselekedeteivel, önmegtagadásával, erkölcsös életével. Mindig azt nézte, hogy másokért mit tehet. Templomot emeltetett a Boldogságos Szűz Máriának és Szent Mihály főangyal tiszteletére, valamint egy külön kórházat építetett a szegények és a betegek számára a kolostor mellett. Isten megajándékozta a prófétálás képességével is. Ahogy a legendája írja: ,,szent halállal halt meg”. A kolostora már 1311-ben megkapta Gertrúd tiszteletének engedélyezését, amit 1729-ben az egész premontrei rendre kiterjesztettek.
Magyar Boldog Ilona (1200/1220-kb. 1270)
Kisgyermekkorától a dominikánus apácák között élt Veszprémben, valószínűleg itt nevelője volt Árpád-házi Szent Margitnak is. Életéről nem sokat tudunk. 1252-ben neveltje elhagyta (Margit ekkor ment a Nyulak szigetére), de ezután is szorgalmasan dolgozott, imádkozott és Istennek tetsző életet élt. Ilona azzal lett híres, hogy stigmatizált lett, Krisztus sebeit viselte magán. Ezt nővértársai eskü alatt is vallották. Ilona eredményesen imádkozott a betegek gyógyulásáért és megjósolta a tatárok betörését is. Életében megkapta mind az öt stigmát, melyek halála előtt begyógyultak. Sírjánál, mely a török megszállás alatt teljesen elpusztult, folyamatosak voltak a gyógyulások.
Boldog Salkaházi Sára (1899-1944)
Eredeti neve: Schalkház Sára (Kassa, 1899. május 11. – Budapest, 1944.
december 27.) a Szociális Testvérek Társasága tagja, közel száz magyarországi zsidó megmentője a nyilas uralom idején, vértanú. Boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996.
végén indította el, boldoggá avatására 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilikában.
Kassán született, ugyanott, ahol alig két évvel korábban Szálasi Ferenc született, a későbbi nyilas vezér, akinek uralma 45 évvel később Sára halálát okozta. Édesapja, Schalkház Lipót korán meghalt, édesanyja igazgatósági tagként dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított kassai Schalkház Szállónál – amely a művészek kedvelt találkozóhelye volt – és ebből a keresetéből nevelte három gyermekét. Sára Kassán végezte iskoláit, tanítónői diplomát szerzett és egy évig dolgozott is tanítónőként. Mikor az első világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a tanároktól, Sára ezt megtagadta és el kellett hagynia a pályát. Határozott fellépésű fiatal lányként írják le, akinek ambíciója ekkor az volt, hogy újságíró, író lesz. Könyvkötészetet tanult, húga kalapüzletében is dolgozott, felvidéki magyar lapokba írt, novellákat, tárcákat, életképeket közölt. Első írása 1919. február 2-án jelent meg Syphax álnév alatt a kassai Esti Újságban. 1922-1923 fordulóján néhány hónapig eljegyzett menyasszony volt, de kikosarazta vőlegényét, a későbbi gazdatisztet. 1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival és ez új irányt szabott az életének. Szocális tanfolyamokat végzett, ellátogatott a budapesti anyaházba is, ahol stílusát túl modernnek találták, de nem voltak elutasítóak vele szemben. 1929-ben elfogadták jelentkezését novíciának, 1930 pünkösdjén tette első fogadalmát. A karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot. 1937-ben jelentkezett missziós munkára a Brazíliában élő magyar bencések mellé és Slachta Margit el is engedte volna, de ehhez magyar állampolgárságot kellett kapnia. Ezért 1937-ben végleg Budapestre költözött. A missziós utat a második világháború körüli politikai események meghiúsították. 1940 pünkösdjén tette le az örök fogadalmat, Alleluja! Ecce ego, mitte me! jelmondattal (Íme itt vagyok, engem küldj!) 1941 elejétől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelkinapokat tartott az országban, három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz férőhellyel és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését. Az Árpád-házi Boldog Margit szentté avatását ünneplő 1944-es rendezvénysorozat keretében március 19-én a mai Erkel Színházban előadták Sára Fény és illat című misztériumjátékát Szent Margitról. A német megszállás éve következett. A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. Valemennyi rendházuk telve volt velük, közülük majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette. 1944. december 27-én zsidók után kutató nyilasok körbevették az otthont, négy embert és Bernovits Vilma hitoktatót őrizetbe is vettek. Sára testvér az akció végén érkezett, és nem menekült el. Őt is magukkal vitték. Halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek. Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak: foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő — Sára nővér — a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren avatták boldoggá, tízezres tömeg előtt. Ez volt az első Magyarországon celebrált boldoggá (illetve szentté) avatás 1083 óta.
Boldog Szalome (1211-1268)
Lengyel származású, Leszek krakkói herceg leánya volt, akit eljegyeztek II. András magyar király fiával, Kálmánnal, Szalome három, Kálmán hat éves volt. Kálmán halicsi fejedelemsége három év alatt összeomlott, ezért visszatértek Magyarországra, a királyi udvarba. Még korábban közös megállapodással szüzességi fogadalmat tettek. Szalome az éjszakákat imádságban és virrasztásban töltötte. Magas rangjuk ellenére mindketten egyszerű ruhákat hordtak, Szalome kétszeres vagy háromszoros ciliciummal (vezeklőövvel) is felövezte magát a kísértések ellen. Kálmán a tatárok elleni harcában 1241-ben meghalt, Szalome visszatért Lengyelországba, belépett az ószandeci klarisszákhoz. Templomot és kolostort alapított a ferencesek és a klarisszák számára Zawichostban. Később ide költözött, majd innen a tatárok elől menekülve Skalaba ment, ahol alapított egy új kolostort. Annak ellenére, hogy hercegnő volt, engedelmességével kitűnt a többiek közül, áhítatos imái, s szigorú aszketikus élete miatt mindenki tisztelte. Megjósolta: 1268. december 15-én halt meg. Az ágya mellet imádkozó apácatársai Boldog Szalome lelkét csillagként látták az égbe szállni. Tiszteletét 1672 óta engedélyezi az egyház. Ünnepe: november 17.
Magyar tiszteletreméltó nő, akinek folyamatban van a boldoggá avatása: Bódi Mária Magdolna (1921–1945)
