A szentségek érvényességéhez azok formája és anyaga nem változtatható

0
1945

A Hittani Dikasztérium a szentségek kiszolgáltatása terén történőlt liturgikus visszaélések ismétlődése kapcsán leszögezi, hogy az egyes szentségek lényeges rítusában rögzített szavak és formák nem változtathatóak meg, különben a szentség nem jön létre.

Február 3-án tették közzé a Hittani Dikasztérium Gestis verbisque (szó szerinti fordításban Gesztusokkal és szavakkal) kezdetű jegyzékét, mely a szentségek kiszolgáltatása terén történő liturgikus visszaélések ismétlődése kapcsán leszögezi, hogy az egyes szentségek lényeges rítusában rögzített szavak és formák nem változtathatóak meg, mert ebben az esetben a szentség nem jön létre. A Hittani Dikasztérium legutóbbi plenáris ülésén a résztvevő bíborosok és püspökök megvitatták a Víctor Fernández bíboros-prefektus által vázolt problémát és az arra adott választ, amelyet Ferenc pápa is jóváhagyott, amikor január 29-én, hétfőn reggel kihallgatáson fogadta a prefektust.

A dokumentum alapvető üzenete, hogy a szentség lényegi szertartásában megállapított formai és anyagi elemek önkényesen nem változtathatók meg „a kreativitás jegyében”, mert ilyen módon a szentség maga létre sem jön.

A dokumentum bemutatásában Víctor Fernández bíboros, a dikasztérium prefektusa elmagyarázta annak megszületésének okát, nevezetesen „olyan helyzetek megszaporodását, amelyekben kénytelenek voltak megállapítani a kiszolgáltatott szentségek érvénytelenségét”. Ezeket követték aztán azok az eljárások, amelyek jegyében fel kellett kutatni az érintett személyeket a keresztelési vagy bérmálási szertartás megismétléséhez. A visszaélés esetei kapcsán a hívek jelentős része jogosan fejezte ki zavarát és méltatlankodását. A visszaélés eseteiként említik a keresztség formai szövegének önkényes megváltoztatását, mint például: „Én téged megkeresztellek a Teremtő nevében” és „Mi téged megkeresztelünk az apa és az anya nevében…”. Némely esetben a visszaélést papok követték el, akik ehhez hasonló formulákkal kereszteltek, ami következésképpen fájdalmasan feltárta felszentelésük és az addig általuk kiszolgáltatott szentségek érvénytelenségét is”. Fernández bíboros kifejtette hogy míg az egyház lelkipásztori tevékenységének egyéb területein „bőséges tere van a kreativitásnak”, addig a szentségek kiszolgáltatásakor ez „inkább manipulatív akarattá alakul át”.„Az egymással szorosan összefüggő eseményekkel és szavakkal – olvashatjuk a dikasztérium jegyzékében – Isten kinyilatkoztatja és végrehajtja üdvtervét minden ember számára”. Sajnálatos módon meg kell jegyezni, hogy „a liturgia ünneplése, főként a szentségek kiszolgáltatása nem mindig történik az egyház által előírt szertartások iránti teljes hűségben”. Az egyháznak „kötelessége, hogy biztosítsa Isten művének elsődlegességét, továbbá, hogy megőrizze Krisztus testének egységét azokban a cselekedetekben, amelyeknek nincs hasonló párjuk, mert kiváltképpen szent művek, mégpedig a Krisztus papi tevékenysége által garantált hatékonysággal”. Az egyház „tudatában van annak is, hogy Isten kegyelmének kiszolgáltatása nem jelenti, hogy mintegy kisajátítja azt, hanem a Lélek eszközévé válik, amikor a húsvéti Krisztus ajándékát közvetíti. Tudatában van főként annak, hogy az egyház szentségekkel kapcsolatos hatalma véget ér a szentségek lényege előtt”, ezért „szentségi cselekedeteiben meg kell őriznie azokat az üdvözítő gesztusokat, amelyeket Jézus rábízott”.

A jegyzet ezért kifejti, hogy „szentség abban az emberi cselekvésben áll, amelyen keresztül Krisztus cselekszik. Ebben néha anyagi elem van jelen – víz, kenyér, bor, olaj –, máskor egy különösen ékesszóló gesztus – keresztvetés, kézrátétel, bemerítés, leöntés, beleegyezés, kenet”. Ami a szentség formáját illeti, azt „a szó alkotja, amely transzcendens jelentést ad az anyagnak, átalakítva az anyagi elem hétköznapi jelentését és a végrehajtott cselekvés pusztán emberi jelentését. Ez a szó különböző mértékben mindig a Szentírásból merít ihletet, gyökereit az egyház élő hagyományába mélyeszti, és az Egyház Tanítóhivatala tekintéllyel határoz róla”. Éppen ezért „az anyag és a forma „soha nem függött és nem is függhet egyetlen egyén vagy egyetlen közösség akaratától sem”.

A dokumentum leszögezi, hogy „minden szentség esetében és minden esetben mindig megkövetelték az anyag és a forma tiszteletben tartását a szertartás érvényességéhez, annak tudatában, hogy az egyiknek vagy a másiknak önkényes megváltoztatása – amelynek súlyosságát és érvénytelenítő erejét időről időre ellenőrizni kell – veszélyezteti a szentségi kegyelem hatékony kiáradását, ami nyilvánvalóan kárt okoz a híveknek”. A közzétett érvényes liturgikus könyvekben leírtakat hűségesen be kell tartani, anélkül, hogy bármit hozzátennénk, vagy bármit elvennénk belőle, vagy éppen megváltoztatnánk. A liturgia megengedi azt a változatosságot, amely megóvja az egyházat a „merev egyformaságtól”, ahogyan azt a Sacrosanctum concilium zsinati konstitúció is tanítja. De ez a változatosság és kreativitás, amely a szertartás jobb érthetőségét és a hívek aktív részvételét segíti elő, nem érintheti azt, ami a szentségek szertartásában lényeges.

Forrás és fotó: Vatican News