A keresztény egyházak közös imahetét minden év januárjában tartják világszerte. Az idei imahét programadó témája, amelyet a Burkina Faso-i keresztények hirdettek meg: „Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat” (Lk 10,27). Nagybányán január 21-28. között imádkoznak a Krisztus-hívők egységéért a város keresztény felekezeteinek elöljárói és hívei.
Tasnádi András Zsolt nagybánya-újvárosi református lelkipásztor hirdette az igét pénteken, január 26-án du. 5 órakor a Szentháromság római katolikus templomban. Az ökumenikus imaalkalmon az irgalmas szamaritánus történetének részleteit elemezte a szónok, amelyet minden keresztény jól ismer. A történet szerint egy zarándok Jerikóból Jeruzsálembe indul, útja veszélyes, sziklás úton vezet át. A lelkipásztor így folytatta: amikor útnak indul, még nem tudja, milyen élményben lesz része. Egy másik nép fia, egy szamaritánus is elindul, ő sem tudja, mi vár rá, nem tudja, milyen találkozásban lesz része.
,,Ezen a héten a találkozásról, a jóindulatról és a segítésről van szó”, magyarázta az egybegyűlteknek Tasnádi András Zsolt. A Szentírás nem ad információt a zsidó emberről, még a nevét sem ismerjük. Rablók áldozatául esett, félholtan otthagyták. Kiszolgáltatottan fekszik az út szélén, az időjárás viszontagságainak, vadállatok támadásának kitéve. Nem tudja, megéli-e a következő napot. Reménykedve hallja, hogy valaki közeledik, de reménysége hamar szertefoszlik, amikor a pap és majd a levita is messze elkerülik. Már majdnem minden reményt felad, amikor egy másik nép öltözetét viselő ember közeledik feléje. Rosszat sejt, az ellenséges szamaritánus talán befejezi, amit a rablók félbehagytak. Meglepődve kell megtapasztalnia, hogy a gyűlölt nép fia bekötözi sebeit, saját teherhordó állatára felteszi, fogadóba viszi, és ott tovább gondoskodik róla.
,,Sok találkozásunk van nekünk is az életben: volt olyan, hogy megbántottak, megsebeztek, talán ki is raboltak. Aztán voltak olyan találkozásának is, amikor megtapasztaltuk, hogy valaki kézen fogott a bajban, imádkozott értünk.” A történetbeli emberhez nem az volt jóindulattal, akitől segítséget remélt. ,,Mi is sokszor tesszük ezt: ellentét van vallásom és vallásod között, nemzetem és nemzeted között, hát mit várhatok tőled? Beskatulyázunk embereket.”
A szónok figyelmeztetett: ,,Tartózkodjunk attól, hogy rosszat mondjunk valakiről csak azért, mert mások is rosszat mondanak.” Az irgalmas szamaritánus nemcsak elsősegélyt nyújt, hanem gondját viseli, elviszi a szállásra a bajbajutottat. Amikor tovább kell mennie, a sebesült ember jövőbeli sorsáról is gondoskodik. Hatalmas szeretet volt ennek az ellenségnek tekintett embert megsegítő szamaritánusnak a szívében. Van olyan, aki bajba jutott hitvestársáról, van, megbetegedett vagy betegen született gyermekéről, megöregedett szüleiről kell gondoskodjon. ,,Ők megtették kötelességüket, most rajtad sor!”, mondta a lelkész, kérve: ,,vedd észre helyzetét, állapotát, induljon irgalmasságra a szíved. A mi szívünkben is ez a szeretet lakozzék, tegyünk jót másokkal, mert eljön a nap, amikor neked lesz szükséged mások gondoskodására, és akkor az irgalmas Isten elküldi hozzád, a rólad gondoskodó irgalmas szamaritánust.”
A bibliai történet értelmezése után a különböző felekezetek lelkészei és hívei együtt imádkoztak az egységért és békéért.
Forrás: Szentháromság plébánia
