Még mindig meg tud lepni Ferenc pápa bölcsessége és emberi közelsége, pedig rendszeresen követem tevékenységét, beszédeit. Urunk megkeresztelkedése vasárnapján, január 7-én délelőtt a szentatya vezette a Sixtus-kápolnában bemutatott szertartást, amelynek keretében gyermekeket keresztelt, a szertartás főszereplőinek nevezve őket. A beszédében nagyon emberközeli volt, amikor ezt mondta: „Ha sírnak – egyelőre csendben vannak, de elég, ha egyikük megadja a hangot, és már kezdődik is a koncert –, hadd sírjanak! Ha éhesek, nyugodtan szoptassátok meg őket itt. Ha melegük van, vetkőztessétek le őket, mert néha kellemetlen a meleg.”
Aki szülőként kisgyermekkel vett már részt szentmisén, az tudja, hogy a forróság és a hideg verejték egyszerre tudja elönteni az embert egy-egy hirtelen jött gyermeksírás közepette. Fejben végigpörögnek a helyzetre adható lehetséges reakciók, forgatókönyvek: ott van a szikrányi remény, hogy talán néhány pillanat, és abba is hagyja az ordítást (szinte biztos, hogy magától nem fogja); rászólni, hogy hagyja abba (csecsemőnél és kisgyermeknél nem működik, nem azért, mert szófogadatlan, hanem mert még nincs azon a fejlődési szinten); ölbe venni, vigasztalni (bizony van olyan, hogy anya, apa ölében is épp olyan keservesnek tűnik a világ); lefoglalni a figyelmét (a zörgő játékok nem túl szerencsések); megetetni (remélve, hogy csak éhes); felkapni és kirohanni a templomból (véget vetve a szentmisén való részvételnek)…
A csecsemőknél ilyen esetben a leghatékonyabb módszer a legtöbb esetben, ha az édesanya megszoptatja a gyermekét. Ott helyben, ahogy a szentatya is mondja. Ha a templomban sír egy gyerek vagy netán az édesanyja meg is eteti, hogy megnyugodjon (ha nem is éhes a kisbaba, akkor is rendszerint megnyugszik ettől), ilyenkor nem ritka a szúrós tekintet, akad, aki szóban is kifejti rosszallását, de még olyan is előfordul, hogy a pap a szószékről reagál a helyzetre, ha nem azonnal, akkor később kiprédikálja… Vállaljunk gyermeket, gyarapítva nemzetünket és egyházunkat, de az lehetőleg soha ne sírjon, ne zavarja a misét, az édesanyja pedig ne „szentségtelenítse” meg a templomot a szoptatásával…
Mennyivel emberibb Ferenc pápa természetessége! Amikor Jézus megszületett, minden bizonnyal ő is sírt, Szűz Mária pedig bizonyára megszoptatta őt a pásztorok és a királyok előtt. Az emberi kapcsolat csúcspontja, amikor egy anya saját testéből táplálja gyermekét. Ezt már csak Jézus tudja felülmúlni, amikor azt mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/2-es számában.
