† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14–30
Talán azt gondolhatjuk, hogy jól ismerve a talentumokról szóló példabeszédet, nem sok mondanivalója van számunkra a mai vasárnapon vagy úgy egyáltalán, hiszen lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy mindenki saját tehetségét latba vetve próbál boldogulni – kisebb-nagyobb sikerrel – a világban. Mégis óhatatlanul megakad a fülünk (és a szemünk) a „lusta és gonosz” szolga tettét hallva-látva, aki félelmében (vagy bizonytalanságában) inkább elásta a kapott talentumot, mintsem ura örömére jól gazdálkodott volna vele. Talán könnyebb és biztonságosabb volt így eljárni – ezzel elkerülve a kudarc és a megszégyenülés kockázatát és lehetőségét –, mintsem szívbéli hittel elindulni, megpróbálni.
Bennünket is, 21. századi keresztényeket, megkísért ez a gondolkodásmód, amely mélyén a megszokottság, a kockázatmentes – konformista – életfelfogás, a kiüresedett vallásgyakorlás, az áldozatok nélküli Krisztus-követés és a „mi mindent jól tudunk” felfogás húzódik meg. Ez a gondolkodásmód azonban beszűkültséghez, belső bizonytalansághoz és hitet felőrlő félelemhez vezet, amely a Krisztus-követés zsákutcája. Hiszen mellőzi a kegyelem és az isteni gondviselésre való ráhagyatkozás ajándékának csodálatos megtapasztalását, amely által erőt merítve újra és újra elindulunk, mert tudjuk, hisszük és tapasztaljuk, hogy Isten számít ránk. Nem az a kérdés immár, hogy ki hány talentumot kapott, hiszen csak az számít, hogy hogyan használjuk mások javára. Mert célt téveszt, illetve rossz úton jár az, aki azt gondolja, hogy a „több” bármire is feljogosítja, hiszen mi mindannyian ugyanannak az Atyának vagyunk a fiai és a leányai. Éppen ezért nem verseny- és vetélytársak vagyunk, hanem testvérek, akik együtt haladnak a Krisztus-követés megannyiszor rögös útján, és akik felelősek egymásért is, mert – XVI. Benedek pápa szerint – „küldetésünk megmutatni Krisztust a világnak”. Éppen ezért nem szabad utat és teret engednünk a félelemnek, a kishitűségnek, a csüggedésnek és a sopánkodásnak, hiszen „Isten nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk” (2Tim 1,7). Így kell nekünk is helytállni és másokat szolgálni kapott talentumainkkal, szépen fogalmazza meg ezt Teréz anya: „amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád. Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá! Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe. Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik! Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót…”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/47-es számában.
