,,Azon érhető tetten az alázat, hogy én nem tartom különbnek magamat a másiknál, én nem helyezem magamat a másik fölé” – hangsúlyozta Guia Hugó ferences szerzetes a elsőszombati Mária-köszöntőn. A csíksomlyói ferences Mária-kegyhelyre ezúttal is zarándokok ezrei érkeztek, az imaórát, rózsafüzér imát a gyimesbükki nőszövetség tagjai, majd a székelyszenttamási, tibódi, ülkei és lengyelfalvi egyházközség hívei vezették.
Borongós, esős késő őszi időjárás fogadta a novemberi Mária-köszöntő résztvevőit Csíksomlyón. Ennek ellenére már a kora délutáni benépesedett a kegytemplom. A kolostor folyosóin zarándokok tucatjai sorakoztak fel, hogy elvégezzék szentgyónásukat. Az imaórák ezúttal is négy órakor kezdődtek. Az elsőt a gyimesbükki nőszövetség tagjai vezették, majd a székelyszenttamási, tibódi, ülkei és lengyelfalvi egyházközség hívei mondták az áhítatot. A hat órától kezdődő szentmisét Guia Hugó ferences szerzetes mutatta be.
Prédikációjában az Úr Jézus – „Aki magát megalázza felmagasztalják, aki magát felmagasztalja megalázzák – tanítása kapcsán az alázat fontosságáról beszélt.
Azt mondta, a Mária-köszöntőre is azért érkeztünk, hogy tanuljunk alázatot a Boldogságos Szűzanyától alázatot. – Lehet, hogy éppen azért találkozunk az Úrral olyan ritkán a mindennapjainkban, mert ő nem azt a munkát, szolgálatot végzi, amelyet mi végzünk, hanem azt végzi, amit mi elhanyagolunk, amit mi magunkhoz méltatlannak tartunk, a mi méltóságunkhoz nem illik annak a munkának az elvégzése, azt maga az Úr végzi. Lehet, hogy ezért telnek úgy üresen napjaink, amikor azt mondjuk, hogy nem találkoztam az Úrral. Az alázat, amit az Úrtól tanulunk, amit a Boldogságos Szűzanya is az ő szen fiától, az Úrtól tanul, és amit él, fontos, hogy a mi életünknek is része legyen, és kérjük különösképpen ezt a kegyelmet. Engedjük, hogy az Úrnak az örömhíre tanítson meg bennünket alázatosnak lenni – mondta Hugó testvér.
Megjegyezte: ha az Úrtól tanult alázatot beépítjük az életünkbe, és nem képmutató módon élünk az igékkel, hanem őszintén magunkévá tesszük, akkor megtapasztaljuk, hogy mekkora erő lakozik az alázatban. – Assisi Szent Ferenc atyánk 19. intelmében így ír Isten alázatos szolgájáról: „Boldog az a szolga, aki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet. Nem gondolja magát semmivel sem különbnek.” Így tudunk-e egymásra tekinteni? Ezen érhető tetten az alázat, hogy én nem tartom magamat különbnek a másiknál, én nem helyezem magamat a másik fölé – hangsúlyozta a szónok. Kiemelte: Istennel találkozva sem érezzük, hogy ő megaláz, elnyom, annál is inkább az Istennel találkozva, azt érezzük, hogy ő felemel. Ezért kell találkoznunk vele a szentségekben, hogy felismerjük, mekkora a mi életünknek az értéke, milyen fontosak vagyunk, kik vagyunk mi valójában. Hugó testvér arra is biztatott, nézzük meg azt is, hogy milyen helyet foglal el a jó Isten a mi életünkben, és biztosítsuk neki azt a helyet, amely őt illeti meg.
A szentmise után a székelyszenttamási, tibódi, ülkei és lengyelfalvi egyházközség híveinek vezetésével a fájdalmas olvasót imádkozták a zarándokok. A gyertyás körmenet az esős időjárás miatt ezúttal elmaradt. Az elsőszombati Mária-köszöntőt a Mária Rádió és a kegyhely YouTube-csatornája élőben közvetítette.
A következő Mária-köszöntő december másodikán lesz.
Ferences sajtószolgálat
Fotók: Erdélyi ferencesek