Ferenc pápa november 3-án szentmisét mutatott be elmúlt évben elhunyt bíborosok és püspökök, valamint elődje, XVI. Benedek pápa lelki üdvéért. November elsején sugározta az olasz állami televízió azt az interjút, amit a Tg1 híradójának adott Ferenc pápa, amelyben sok fontos, aktuális témát érintett.
Együttérzés és alázat: Ferenc pápa engesztelő szentmiséje
XVI. Benedek pápa és az elmúlt évben elhunyt bíborosok és püspökök lelki üdvéért mutatott be szentmisét Ferenc pápa. Mintegy 900-an vettek részt a november 3-i szertartáson a Szent Péter-bazilikában, amelyet Ferenc pápa mutatott be pénteken délelőtt 11 órakor elődje, valamint az elmúlt év során elhunyt hat bíboros és 147 püspök, köztük Cserháti Ferenc püspök (1947-2023) lelki üdvéért.
Homíliájában a szentatya arról beszélt, hogy Isten együttérez a rászorulókkal, és az alázatosakat szereti. Lukács evangéliumának hetedik fejezetéből a naimi ifjú feltámasztását olvasták fel a szentmisén, mely Jézus együttérzését mutatja az özvegyasszony iránt, aki egyetlen fiát vesztette el. „Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve” (Lk 7,13). Jézus meglátja és hagyja, hogy az együttérzés irányítsa – mondta Ferenc pápa, majd idézett elődje, XVI. Benedek pápa első enciklikájából (Deus caritas est, 31), melyben megállapítja: „Jézus programja a látó szív”. Benedek pápa sokszor emlékeztetett minket arra, hogy a hit nem elsősorban egy megérteni való eszme vagy egy erkölcsi parancs, hanem egy személy, akivel találkozunk: Jézus Krisztus. Az ő szíve hevesen dobog értünk, tekintete megkönyörül szenvedésünk láttán. Az Úr megáll a halál fájdalma előtt. Érdekes, hogy éppen itt használja Lukács Jézusra először az Úr kifejezést: „Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve” (Lk 7,13). Vagyis egy olyan helyzetben nevezi Úrnak, Istennek, amikor együttérzést mutat egy özvegy édesanya iránt, aki elvesztette egyetlen gyermekét, élete célját. Ilyen a mi Istenünk; istensége felragyog nyomorúságainkkal találkozva, mert szíve könyörületes, együttérző. Az ifjú feltámasztása, az élet ajándéka, mely legyőzi a halált, éppen ebből fakad: az Úr együttérzéséből, aki meghatódik legnagyobb bajunk, a halál láttán – mutatott rá a pápa. Milyen fontos ezt az együttérző tekintetet közvetíteni azoknak, akik szeretteik halála miatt fájdalmat éreznek!
Jézus együttérzésének van egy jellemzője: konkrét. Odamegy és megérinti a koporsót, nem törődve azzal, hogy ez abban az időben tisztátalan gesztusnak számított, mert megesik a szíve az özvegyen és ez áthidalja a távolságot, közel lép hozzá. Ez Isten stílusa: a közelség, az együttérzés és a gyengédség – amihez kevés szó társul. Krisztus nem prédikál a halálról, csak annyit mond az anyának: „Ne sírj!” (Lk 7,13) Istennél a könnyek nem tartanak örökké, mert ő „megsemmisíti a halált” és „letöröl szemükről minden könnyet” (vö. Iz 25,8; vö. Jel 21,4). Jézusnak ez a csodatétele rendkívüli és igen ritka a Bibliában, hiszen azt sem kéri az anyától, hogy legyen hite. Azért tesz így, mert egy árváról és egy özvegyasszonyról van szó, akik az idegen mellett a Bibliában a leginkább egyedül vannak és elhagyatottak, akik senkiben nem bízhatnak, csak Istenben. Ők állnak tehát legközelebb az Úrhoz, ők a legkedvesebbek neki. Nem saját erejükre támaszkodnak, hanem Istenre, aki gondot visel rájuk. Tudják, hogy szükségük van Istenre, és kicsinységük révén ők mutatják meg nekünk az utat, ami az égbe vezet.
Ferenc pápa ezután az alázat tanításáról beszélt. Isten az alázatosakat keresi, akik benne remélnek, nem pedig önmagukban és saját terveikben. ,,Kedves testvérek, ez a keresztény alázat: hinni, hogy rászorulunk Istenre, helyet csinálni neki, minden bizodalmunkat belé vetni. Isten kedveli az alázatot, mert ezáltal léphet kapcsolatba velünk. Ő maga is alázatos, lehajol hozzánk, nem erőlteti magát ránk, helyet hagy. Isten nemcsak alázatos, hanem ő maga az alázat. Ő azokat szereti, akik nem énközpontúak, akik leginkább rá hasonlítanak: az alázatosokat.” Ferenc pápa itt emlékeztetett elődje, XVI. Benedek megválasztásakor mondott első szavaira: ,,alázatos munkás vagyok az Úr szőlőjében”. Igen, a keresztény ember, főként a pápa, a bíborosok, a püspökök hivatása az, hogy egyszerű munkások legyenek; hogy másokat szolgáljanak, ne őket szolgálják. Arra, hogy elsősorban ne a saját gyümölcseikre gondoljanak, hanem az Úr szőlőjének termésére. Milyen szép is lemondani önmagunkról Jézus egyházáért! Kérjük Istentől az együttérző tekintet és az alázatos szív kegyelmét, mert ezen az úton adja nekünk az Úr életét, mely legyőzi a halált! Imádkozzunk elhunyt testvéreinkért, hogy megtalálják az örök békét, együtt örvendezve Máriával, akit az Úr felemelt, alázatosságát látva! – fohászkodott végül Ferenc pápa.
A pápa interjúja az olasz tévéhíradónak: az emberi bölcsességben bízik, hogy elkerüljük a háború eszkalációját
Ferenc pápa az olasz állami televízió Tg1 híradójának adott interjújában a globális konfliktus lehetőségéről beszélt. Számos témát érintve hangsúlyozta, hogy nem szabad megszokni a háborút, és elítélte a fegyverkereskedelmet.
Ferenc pápa szerint „lehetséges” az izraeli-palesztin háború globális eszkalációja, de bízva az „emberi bölcsességben” reméli, hogy ez nem történik meg. A pápa egy hosszú interjút adott Gianmarco Chioccinak, a Tg1 olasz híradó igazgatójának, amelyet november 1-jén, szerdán sugárzott a RaiUno olasz közszolgálati televízió.
A közel-keleti helyzettel kapcsolatban a pápa ismét megerősítette: „Minden háború vereség. A háború semmit sem old meg. Semmit. Békével és párbeszéddel mindent el lehet érni.” Így folytatta: „Bementek a kibucokba, és túszokat ejtettek. Megöltek valakit. És akkor jött erre a reakció. Az izraeliek elindultak, hogy visszaszerezzék a túszokat, hogy megmentsék őket. A háborúban az egyik pofon provokálja a másikat. Az egyik erős, a másik még erősebb, és ez így megy tovább. A háború vereség. Úgy éreztem, ez egy újabb vereség. Két nép, akiknek együtt kell élniük. Ezzel a bölcs megoldással: két nép, két állam. Az oslói megállapodás értelmében: két egyértelműen meghatározott állam és Jeruzsálem különleges státusszal”.
A múlt heti békéért tartott imatalálkozóra emlékeztetve Ferenc pápa megismételte, hogy a világ „nagyon sötét órán” megy keresztül. Hozzátette: „Az ember nem képes tisztán gondolkodni, és a legsötétebb órában hozzáteszem: ez egy újabb vereség. Így van ez a legutóbbi világháború óta, 1945-től mostanáig, egyik vereség a másik után, mert a háborúk nem álltak meg. De a legsúlyosabb probléma továbbra is a fegyvergyártás iparága. Egy befektetéshez értő ember, akivel egy konferencián találkoztam, azt mondta, hogy ma a legjövedelmezőbb befektetések a fegyvergyárak.”
A pápa elmondta, hogy minden nap telefonon beszél a Gázában élő szerzetesekkel. „Minden nap felhívom az egyiptomi káplánt, Youssef atyát, aki elmondja: „A plébánián 563 ember él, valamennyi keresztény és néhány muzulmán. Teréz anya nővérei ápolják a beteg gyerekeket. 563 ember él ezen a kis plébánián. Igyekszem minden nap lélekben elkísérni őket. Hála Istennek egyelőre az izraeli erők tiszteletben tartják ezt a plébániát.”
„Emlékszem egy nagyon nehéz pillanatra a pápaságom kezdetén, amikor a háború nagy erővel kitört Szíriában, és a Szent Péter-téren egy imát vezettem, ahol keresztények és muzulmánok is jelen voltak” – mondta a pápa. „[A muzulmánok] elhozták az imaszőnyegüket. Nagyon nehéz pillanat volt [a háború kitörése – a szerk.]. Számomra ez rossz dolog, de nem szép ezt mondani, mert hozzászokik az ember sajnos, megszokja. Nem szabad hozzászoknunk” – figyelmeztetett Ferenc pápa.
A lehetséges globális eszkalációval kapcsolatban megállapította: „Sok dolog és sok élet véget érne. Szerintem az emberi bölcsesség megállítja ezeket a dolgokat. Igen, van rá lehetőség, de… És ez a háború érint minket amiatt, hogy mit jelent Izrael, Palesztina, a Szentföld, Jeruzsálem számunkra. De az ukrajnai [háború] is érint minket, mert a közelben van. De sok más háború is van, amely nem hat ránk: Kivu; Jemen; Mianmar a rohingyákkal, akik mártírok. A világ háborúban áll, de a fegyveripar áll mögötte.”
Ferenc pápa beszélt az antiszemitizmusról is, amely „sajnos rejtett módon továbbra is él”. Hangsúlyozta: „Látható például, hogy a fiatalok itt-ott csinálnak valamit. Igaz, hogy ebben az esetben ez nagyon súlyos, de mindig van valami antiszemita [jelenség]; és nem mindig elég látni a második világháborúban lezajlott holokausztot, hogy hatmillióan meghaltak és rabszolgává lettek, és ez nem múlt el. Sajnos nem múlt el. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg és nincs magyarázatom rá. Tény, hogy látom, és nem tetszik.”
A szentszéki békekezdeményezésekre adott ukrán reakcióról is kérdezték Ferenc pápát, amelyre így válaszolt: „Az ukrán népre gondolok, ma nem szabad ítélkeznünk felettük. Az ukrán nép vértanú, Sztálin idején nagyon súlyos üldöztetések voltak. Ők vértanúk. Olvastam egy emlékkönyvet erről és a szörnyű vértanúságról, szörnyű volt… Ez egy olyan nép, amely sokat szenvedett, és most megint minden miatt ugyanezt éli meg. Megértem őket és fogadtam Zelenszkij elnököt, megértem, de békére van szükség. Véget kell vetni ennek! Meg kell állni egy kicsit, és keresni kell egy béke megállapodást. A megállapodások jelentik az igazi megoldást. Mindkét félnek.” A pápa felidézte: „Az ukrajnai háború második napján elmentem az orosz nagykövetségre, úgy éreztem, oda kell mennem, és azt mondtam, hogy hajlandó vagyok elmenni Putyinhoz, ha ez hasznos. És attól a pillanattól kezdve jó beszélgetést folytattam az orosz nagykövetséggel. Amikor bemutattam néhány foglyot, odamentem, és kiengedték őket, néhányat Azovból is. Röviden tehát: a nagykövetség nagyon jól együttműködött azon emberek kiszabadításában, akiket ki lehetett szabadítani. De a párbeszéd itt abbamaradt. Abban a pillanatban Lavrov ezt írta nekem: „Köszönöm, hogy el akar jönni, de nem szükséges”. Mindkét helyre el akartam menni” – hangsúlyozta a pápa.
„Itt a Vatikánban többségében nők dolgoznak a munkahelyeken. Például Vatikán Állam kormányzóhelyettese nő, egy apáca. A kormányzónak általánosabb szerepe van, de a szerzetesnő az, aki a vezető. A Gazdasági Tanácsban hat bíboros és hat világi hívő dolgozik, ebből a hat világiból öt nő. Aztán a prelátusok helyett titkárok vannak: a Megszentelt élet kongregáció titkára nő; az Átfogó emberi fejlődés dikasztériumban szintén egy nő. Három nő van a püspököket kiválasztó bizottságban, mert a nők megértenek olyan dolgokat, amiket mi nem, a nőknek különleges érzékük van a helyzethez és szükség van erre. Szerintem be kellene őket vonni az egyház normális munkájába.”
A nők felszentelésével kapcsolatban Ferenc pápa azt mondta: „Teológiai probléma van ezzel kapcsolatban, nem adminisztratív probléma. A nők bármit megtehetnek az egyházban; akár kormányzók is lehetnek, semmi gond. De teológiai és szolgálati szempontból különböző dolgok vannak: a péteri-jelleg, amely a joghatóság alapelve, és a máriás-jelleg, ami a legfontosabb, mert az egyház nő, az egyház menyasszony, az egyház nem férfi, hanem nő — ennek megértéséhez teológiára van szükség. A női egyház hatalma és a nők az egyházban erősebb és fontosabb, mint a férfi lelkipásztorok. Mária fontosabb Péternél, mert az egyház nő. De ha ezt funkcionalizmusra akarjuk redukálni, akkor veszítünk” – állapította meg Ferenc pápa.
Ferenc pápa szerint a szinódus eredménye „pozitív” volt. „Mindenről teljes szabadsággal beszéltünk, és ez gyönyörű dolog” – mondta. És létre tudtunk hozni egy záródokumentumot, amelyet [a szinódus] második részében tanulmányozunk a következő októberi ülésen: a családról tartott szinódushoz hasonlóan ez is kétlépcsős szinódus. Úgy gondolom, hogy pontosan elérkeztünk a szinodalitás gyakorlásához, amelyet Szent VI. Pál akart a zsinat végén, mert felismerte, hogy a nyugati egyház elvesztette azt a szinodális dimenziót, amelyet a keleti egyház megőrzött” – magyarázta a pápa.
A homoszexuális párokról Ferenc pápa ezt nyilatkozta: „Amikor azt mondom, hogy „mindenki, mindenki, mindenki”, akkor az emberekre utalok. Az egyház befogadja az embereket, mindenkit, és nem kérdezi, milyen vagy. Aztán az egyházon belül mindenki növekszik és érik a keresztény hovatartozásában. Igaz, hogy ma már kicsit divatos erről beszélni. Az egyház mindenkit befogad. Az egy másik dolog, ha vannak olyan szervezetek, amelyek be akarnak lépni. Az alapelv a következő: az egyház mindenkit befogad, aki megkeresztelkedhet. Szervezetek nem keresztelkedhetnek meg. Az emberek, igen” – hangsúlyozta a pápa.
Ferenc pápa az interjúban kifejtette, hogy folytatja XVI. Benedek munkáját. „Sok „takarításra” került sor. Ez minden visszaélési esetet érintett, sőt néhány személyt a Kúriáról is elküldtek. Ratzinger pápa bátor volt ebben. A saját kezébe vette ezt a problémát, sok lépést tett, majd átadta, hogy befejezzem. Ez megy tovább. A bántalmazást, legyen az lelkiismereti, szexuális zaklatás vagy bármi más, nem szabad tolerálni. Ez ellentétes az evangéliummal; az evangélium szolgálat, nem bántalmazás, és sok püspökséget látunk, amelyek jó munkát végeztek a szexuális visszaélések tanulmányozásában, de a többi [bántalmazás fajta] terén is.” A pápa elismerte, hogy bár az egyház sokat tett a pedofília elleni küzdelemben, „még mindig sok a tennivaló”.
Arra a kérdésre, hogy mi volt pápaságának legnehezebb pillanata, a pápa így válaszolt: „Talán nehéz és kemény volt, amikor szembe kellett néznem a szíriai háborúval… Nem tudtam, mit tegyek, nagyon nehéz volt. Nem voltam hozzászokva az ilyesmihez, és attól is féltem, hogy hibázok és kárt teszek. Nehéz volt. Voltak könnyű vagy nem túl könnyű pillanatok is. De az Úr mindig segített megoldani, vagy legalábbis, hogy türelmes legyek, várjak a megoldásra.” Arra a kérdésre, hogy mitől fél, a pápa így válaszolt: „Megjelennek apró félelmek, hogy ez vagy az történhet. A szentföldi háború megrémít. Ezek az emberek, mi lesz ennek a történetnek a vége? De ez az Úr jelenlétében oldódik meg. Nem mintha a félelmek elmúlnának. De úgyszólván emberi módon maradnak meg. Jó, ha vannak félelmeink” – mondta a pápa.
„Igen, elmegyek Dubaiba. Azt hiszem, december 1-től december 3-ig leszek ott. Három napig maradok. Emlékszem, amikor Strasbourgba látogattam az Európai Parlamentbe, Hollande elnök Segolene Royal környezetvédelmi minisztert küldte a fogadásomra. Megkérdezte tőlem: „Dolgozik valamin a környezetvédelemmel kapcsolatban? Meg kell tennie a párizsi találkozó előtt”. Idehívtam néhány tudóst, akik gyorsan léptek. Kiadtuk a Laudato sit, ami Párizs előtt jelent meg. És a párizsi találkozó volt a legszebb mind közül. Párizs után mindenki visszalépett, és bátorságra van szükség ahhoz, hogy ebben előrelépjünk.”
Arra a kérdésre, hogy megingott-e valaha a hite, a pápa így válaszolt: „Nem abban az értelemben, hogy elvesztettem volna, nem. De abban az értelemben, hogy nem érezzük és sötét utakon járunk – Hol van az Úr? – érzed, hogy az Úr bujkál, hol van? Vagy hogy visszatérünk és eltávolodunk tőle. És hol vagy, Uram? És miért nem oldod meg ezt? És érzed, hogy az Úr szól hozzád belül, mert nincs varázspálcám. Az Úr nem Mandragóra [a varázsló], nem. Ő valami más” – hangsúlyozta a pápa.
Végül arra a kérdésre, hogy a két nagyszerű argentin futballista közül melyiket szereti jobban, Maradonát vagy Messit, a pápa azt mondta: „Egy harmadikat: Pelét”.
Forrás: Vatican News
