A harag olyan érzés, amit kisgyerekkortól életünk végéig újra és újra átélünk. Nem kellemes érzés, keresztényként, jó emberként sokszor olyan eredményesen elnyomjuk, palástoljuk, hogy máris elkönyveljük: sikerült megszabadulni tőle. Pedig a nem kezelt, nem csatornázott, fel nem dolgozott harag ott marad, bújkál a testünkben, elfojtottan is mérgez.
Haragudni természetes, felháborít az igazságtalanság, rosszul esik egy nagyra értékelt családtag, barát árulása, érthetetlen viselkedése, az általunk elvárt ideállal szembeni alulmaradása. Mit kezdünk a haragunkkal? Ez különbözteti meg az embereket. Az igazságtalanság ellen tenni, szólni kell, nem tehetetlenül mérgelődni. A szeretteteinkkel pedig jobb ki- vagy megbékülni. De hogyan?
Haragtól megbocsátásig. Hogyan járható be az út? Erre a kérdésre keresték október 25-én délután 5 órától a kolozsvári Alzheimer café keretében a választ Petrov Ljubomir klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichodráma kiképző segítségével.
Játékos módon nézett szembe mindenki a rá jellemző harag, megharagvás eseteivel, majd beszélgetés, kérdés-felelet után egy következő, hasonlóan játékosan induló körben a megbocsátás lehetőségeit járták körbe együtt a jelen levők.
A fontos téma apropóját a beteg hozzátartozót gondozók lelkiismeretfurdalással terhelt haragérzése adta: a helyzet, a leterheltség, fáradtság sokszor előhozza a haragot a gondozóban, mert nem érti, nem győzi a rá tornyosuló nehézségeket. De ugyanakkor magára is haragszik: hogy lehetek ilyen rossz ember, hogy a beteg családtagom idegesít?!
A szakértő először is megnyugtatott: az érzés természetes, a halmozott stressz kiváltja. Kezeléséhez szükséges beszélni róla, olykor elég egy barátnak elmondani a kavargó érzések halmazát, máskor szakértőre is szükség van. Önmarcangolás, önvád helyett ki lehet próbálni a szerepcserét: vajon a másik mit gondolhat, miért viselkedik úgy, mi motiválhatja… És jó módszer a kapcsolat alapját képező eredeti szeretet felidézése, a helyzet nehézsége miatt érzett fájdalom tudatosítása, kimondása.
Hogy lehet-e úgy megbocsátani, hogy nem felejtünk? A megbocsátás értelmi-akarati tett, az érzelmi oldódás sokáig kavaroghat, és egy átverést, vitás helyzetet olyan értelemben jó észben tartani, hogy hasonló helyzetet a magunk részéről elkerülhessünk úgy, hogy a személyt ne zárjuk ki örökre az életünkből, hogy a kapcsolat meg tudjon maradni.
