Október 14-én Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János-templomban Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök pappá szentelte Mihalkov Ferenc SJ-t, a helyi jezsuita közösség tagját. A szertartáson a rendtartomány tucatnyi tagja mellett részt vettek más erdélyi és magyarországi papok, rokonok, barátok, kollégák, ismerősök.
„Méltónak tartod őt?” Ez az a kérdés, amit a római katolikus szertartás szerint a püspök minden papszenteléskor feltesz az illetőt az egyházi rend szentségére felterjesztő egyházi elöljárónak. Ez a kérdés esetünkben október 14-én, Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János-templomban hangzott el Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök szájából Mihalkov Ferenc SJ papszentelési miséjén. „Természetesen igen – válaszolta mosolyogva András Attila SJ, a magyarországi jezsuita rendtartomány vezetője –; de engedje meg püspök atya, hogy egy kicsit bővebben beszéljek Ferenc rendtársamról.”
A provinciális ezután ismertette Mihalkov Ferenc életútját a Regnum Marianum közösségtől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán át a jezsuita képzés egyes állomásaiig, külön kiemelve rendtársa rajztehetségét. „Személyén keresztül mély jóság, szelídség, tisztelet, érzékenység, figyelem sugárzik. Kiszámítható; nem konfliktuskereső egyéniség, megfontolt és előzékeny. Életében jelen van a játék, humor, művészet – fogalmazott a provinciális. – Jelenléte segít, hogy nyitottan, őszintén tudjunk magunkról beszélni, mélységet hoz be és tiszteletet, mondja egyik rendtársa. Harmóniateremtő ember. Szent Ignácról mondják, hogy ő egy szeget gyakran sokáig és körülményesen kopácsolt. De ha egyszer egy szöget bevert, könnyedén azt senki ki nem húzta. Ferenc is ilyen.”
András Attila a folytatásban felidézte, hogy Mihalkov Ferenc többször volt abban a barlangban, ahová a hagyomány szerint Szent Ignác visszavonult, amikor nem az ispotály betegjeivel és szegényeivel foglalkozott. „Azóta egyszerre van jelen bennem az ispotály és a barlang képe. Ignác ebben a feszültségben élt. Nem akart kivonulni a városból, a valóságból, az élet sűrűjében szeretett volna lenni, az embereket ott akarta segíteni, ahol éppen vannak. Ezzel együtt maradt a barlangban, vagyis a magányban, a csendben” – vallotta erről korábbi interjújában. „Kedves Feri, kívánom, hogy a rendben továbbra is éljen benned a barlang és az ispotály képe. Főtisztelendő püspök atya, megismerve Ferenc rendtársamat, meghallgatva a rendtársait és formátorait, jó szívvel mondhatom, hogy igen, alkalmasnak tartom őt.”
A papszentelés keretében Kerekes László püspök felidézte, hogy pályafutása során milyen sok jezsuitával találkozott, akik hatással voltak rá. Miklósházy Attila püspök, Deák Ferenc, „a jó Csókay Károly atya, akit már életében szentnek tartottunk”, Bóday Jenő; kispaptársai közül is többen jezsuiták lettek, de a cserkészetben is találkozott velük, majd a felsorolást Ádám Jánossal, illetve néhai szemináriumi munkatársával, Nemes Ödönnel, valamint páter Szőcs Lászlóval folytatta. „Aztán a papszentelés kegyelme is megadatott nekem, hiszen a jezsuiták közül a harmadik éppen Ferenc testvérünk, akit a papszentelés szentségében részesítünk.”
A szentbeszédben felidézte azt a viccet, miszerint a három dolog egyike, amit a jó Isten sem tud: hogy mit gondolnak a jezsuiták. „Ennek analógiájára hadd mondjam el, még ha nem használom is azt a kifejezést, hogy mit nem tud az Isten, hiszen ő mindentudó és mindenható, de hadd emeljek ki öt olyan területet, amit a jó Isten nem ismer.
• Nem ismer olyan személyt, akit ő nem szeretne. Hiszen ő mindenkit szeret, hajunk szálát is számon tartja, olvassuk a Szentírásban.
• Mit nem ismer a jó Isten másodsorban? Olyan lelket, akit ő nem tud megmenteni. Hiszen a jó Isten mindenkiért jött, és mindenkiért küldte az egyszülött fiát, hogy megmentsen bennünket.
• A harmadik, amit nem ismer a jó Isten: olyan szívet, amelyet ő ne ismerne. Hiszen a Szentírásban is olvashatjuk, hogy ismeri a bensőnket, s már az Ószövetségben mondja a zsoltáros, hogy 》szívek és vesék vizsgálója, Uram, te vagy《.
• Negyedsorban Isten nem ismer olyan sebet, amit ne tudna begyógyítani. Hiszen ő mindenkit és minden sebet képes ma is meggyógyítani.
• És ötödször, Isten nem ismer olyan életet, amit ne tudna megváltoztatni.
Kedves Ferenc testvérem, örömhír számunkra, hogy a papszentelésed, különösen a jelmondatot egy jézusi program, annak felvállalása, hogy 》Elérkezett az Isten országa《. Ennél több nem kell – mondta a püspök. – Azért imádkozom, és azt kívánom számodra, hogy olyan életeket találj meg, akiktől a változás reményét már elvették. Hogy el tudd mondani mindenkinek, nekik is, hogy elérkezett hozzánk az Isten országa.”
A szentelés után a marosvásárhelyi jezsuiták Jakabos Barnabás SJ vezette közössége megvendégelte a résztvevőket. Külön ajándékként a budapesti jezsuita központ tucatnyi munkatársa a közeli Székelybőn kapott szállást; abban a megejtő környezetben lévő Szent Ignác-házban, melyet tavaly szenteltek meg, és amely a vásárhelyi Jezsuita Udvar közösségi, lelki programjainak ad otthont. Másnap pedig a marosvárhelyi rendház kertjében Mihalkov Ferenc bemutatta első szentmiséjét. Az új pap továbbra is itt szolgál majd, a jezsuita kollégium lelkészeként.
A papszentelés és a primícia közvetítése IDE kattintva megtekinthető.
Szőnyi Szilárd / jezsuita.hu
Fotók: Pataki Zsolt
