† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben:
Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Lk 1,26–28
Kétezer éve minden megváltozott, talán akkor és azóta is nagyon kevesen értik meg és hiszik el úgy igazán, hogy mekkora csodának, misztériumnak vagyunk – nap mint nap – tanúi és egyben szereplői, hiszen a megváltástörténet Istenről és az emberről, vagyis rólunk szól, hétköznapi, egyszerű emberekről, akik szívük mélyén vágynak valami többre, istenire, mint amit a világ adhat, és ami túlmutat a szürke mindennapokon. Mert mindannyian – a felszínen és megszokotton túl – érezzük lelkünk legmélyén, hogy többre vagyunk hivatottak, többre születtünk, nem hiábavaló a létünk, hiszen mi az örök élet tanúi és megajándékozottjai vagyunk.
A Szűzanya bátor, szívbéli igenje által az Ige testté lett, hogy a mi életünkben tetté legyen, olyan élő és életető valósággá, amely átformál bennünket is és másokat is, ahogy ez történt Máriával is. Az üdvösségtörténet ma is folytatódik a mi életünkben is, amikor meghalljuk – szívünk csendjében, az imában, a szentmisén, a Szentíráson keresztül, egy embertársunk által – Isten szelíd hívását, hogy merjünk igent mondani az ő nagy álmára, amit velünk és rólunk megálmodott, mert „Isten álmodni hív, hogy általunk is több lehet a világ” (Ferenc pápa). Ehhez azonban szükséges meg- és eltanulnunk Mária egyszerűségét, alázatát, valamint Istenre való figyelését, nyitottságát, mert csak így válhatunk hiteles Krisztus-hordozókká és -követőkké a nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, kísértésekkel teletűzdelt mindennapokban, és talán csak így válhat életünk örömhírré – és nem rémhírré –, olyan élő és éltető forrássá, amelyből mások is meríthetnek, táplálkozhatnak és gazdagodhatnak. Mert csak így éri el célját életünk, így lesz értelmes élet, ha Istenre mutat, s a világ végre – az alázat, az egyszerűség, az Istenre való aktív figyelés által – talán elhiszi, hogy mi Isten szeretett gyermekei vagyunk, akik nem akarnak semmi és senki mást, csak Krisztust, aki kétezer év óta újra és újra eljön bekötözni sebeinket, meggyógyítani vakságunkat, visszaadni hitünket, mert ennyire szeret az Isten. S nekünk csupán egyetlen dolgunk van – a Szűzanyához hasonlóan –: kimondani az igent: „legyen nekem a te igéd szerint” mindig, mindenhol, minden körülmény között teljes önajándékozással adva magunkat annak, aki minket a legjobban szeret és számít ránk, és ebben segít a Szűzanya. Ahogy Isten szolgálója Mester Mária Margit fogalmaz: „parányi Máriának lenni annyit jelent, mint Jézussal élni a legbensőbb gondolat-, vágy-, érzelem-, sors- és érdekközösségben. Életegységben.”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/41-es számában.
