Október 6-án, pénteken reggel háromnegyed nyolckor tartották meg a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájának ez évi búcsúszentmiséjét, az október 8-i vasárnapról két nappal korábbra véve az ünnepet. Német László belgrádi érsek mutatta be a szentmisét, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita, Pál József temesvári megyés püspök és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, továbbá mintegy húsz, Rómában dolgozó és tanuló pap koncelebrálásával.
Német László belgrádi érsek homíliájában párhuzamot vont az országalapító Szent István király műve és az ország jelenlegi helyzete közt, hangsúlyozva, hogy „mindenkinek legyen helye a hazában”, és „törekedjünk nem annyira egymásról, hanem inkább egymással beszélni”.
Homíliájában a szónok rámutatott, ,,István királyunk komolyan vette az újszövetségi bibliai szöveg mondanivalóját is: felismerte, hogy Máriának, a nőnek a mai szentleckéből, milyen hihetetlen szerepe volt a megváltás művében. Anyaként ő volt Jézus nevelője, anyaként ő volt Jézus állandó útitársa – gondoljunk csak arra, mit is jelent a szinódusnak az eredeti jelentése – anyaként ő állt Jézus keresztje alatt. Nőként.
A nők szerepéről az egyházban még sok szó fog esni ezen a szinóduson. Mindenki számára fontos lehet, hogy ne felejtsük el Mária szerepét a megváltásban, Gábriel angyal üzenete átadásának pillanatától a jeruzsálemi pünkösdi csodáig, amikor megszületett az egyházunk.”
Német László felhívta a figyelmet arra, hogy István király egy országot akart, ahol béke uralkodik. ,,Hála Istennek, ma nincs háború országunkban, és mégis micsoda állapotok uralkodnak! Nincs társadalmi párbeszéd, az országunk minimum két táborra szakadt, rengeteg a sárdobálás, és a legjobb fiataljaink – és nem csak ők – elhagyják az anyaországot. Amennyire örömmel tölt el engem személyesen, hogy a héten két magyar is Nobel-díjat kapott, annál fájdalmasabb a felismerés, hogy mind a ketten külföldön élnek, és ott boldogulnak. Nem az úgynevezett anyaországban.”
Az érsek azt is kifejtette, hogy István király imájában – a hagyomány szerint – nem hangsúlyozta, hogy „magyarok országa”, csak azt, hogy ország. Ez érthető, hisz az ő idejében az ország nagyon is többnyelvű és multikulturális volt. „Mi ma Magyarország Patrónájáról beszélünk, egy országról, amely magába foglalja annak minden lakosát. A magyarok mellett azonban mind több és több idegen munkást találunk, akiket befogad az állam a további fejlődés reményében. És itt nem szabad elfelejteni a roma nemzettársainkat sem. István őket is Mária oltalma alá helyezte.
Magyarország mindenki hazája, akik a határain belül laknak, és akik a történelem sötét szövődményei miatt az anyaország határain túl kell, hogy magyarnak érezzék magukat.”
Kép és szöveg: Vatikáni Rádió