Szentírás olvasása által megismerhetjük Istent közelebbről, és válaszokat kaphatunk, akár útmutatást ahhoz az élethez, amire Isten meghívta az embert – vallják azok a fiatalok, akiket arra kértünk, meséljenek bibliaolvasási szokásaikról. Szentírás vasárnapja alkalmából fiatalokat, egyetemistákat kérdeztünk arról, ők hogyan olvassák a Bibliát, hogyan töltekeznek a szavaiból, üzeneteiből.
Újra és újra nekifutni
Számomra a szentírásolvasás nem volt kezdetektől fogva egyértelmű. Gyermekkoromban természetesen felolvastak belőle, így az „alapvető” részek ismerete természetes volt. Már egyetemista éveim előtt találkoztam azzal a felszólítással, hogy rendszeresen forgassam a Bibliát, melyet kisebb felháborodással fogadtam. Pedig „a bölcs (…) a tanácsra hallgat” (Péld 12,15).
Kiskamasz koromban kezdett el foglalkoztatni a „felnőtt Biblia” olvasásának gondolata. Ezt a gyermekség elhagyása és a teljes igazság megismerése motiválta (tekintve, hogy a gyermekeknek készült Szentírás egy rövidített változat). Erre a lépésre – én vagy a hitem – valószínűleg még nem volt elég érett, hiszen a szerető helyett a büntető Isten képe hamarabb erősödött.
Felnőttségre való törekvésemmel mintha teljes mértékben szemben állt volna a Szentírás tanulmányozására való felhívás során keletkezett felháborodás. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem: „Mégis minek lapozzam a Bibliát? A lényeget elmondja a pap, az ószövetségi könyvek nagy részével pedig úgy sincs, amit kezdenem.”
Teológiahallgatóként újra találkoztam a buzdítással. Egyik tanárom így fogalmazott: „A lelkiségi irodalom jó és hasznos, de a Szentírás olvasása ezeknél sokkal fontosabb”. Mégis, hogy mondhat ilyet? A lelkiségi könyvek nyelvezete konkrét, megmondják, mit kell tennünk, ugyanakkor a Bibliára alapoznak. Hát kell ennél több?
Mindez idő alatt mégis újra meg újra nekifutottam a Szentírást böngésző kötelezettségemnek. Végül is, ha nálam okosabbak mondják, hogy ez alapvető, akkor biztos az! Másrészt milyen egy Bibliát nem ismerő keresztény?
Figyelmem először a törvénykönyvek felé irányult. Az itt leírtak kézzel foghatóak voltak, általuk egy másik kultúrát ismerhettem meg, mindemellett Isten emberi viselkedéssel kapcsolatos tervére is rátalálhattam. Később a tanító könyvek felé fordultam, melyek szép, ékes nyelvezettel szóltak az igaz ember helyes magatartásáról. Ekkor fedeztem fel az Énekek Énekét is, amely teljesen elbűvölt. Hogyan lehet a Biblia része egy ennyire romantikus, mégis szókimondó könyv? A közben eltelt idő alatt – amikor is kérdéseimre válaszokat kerestem – fogalmazódott meg bennem, hogy az Egyházat a szexualitás ellenzésével vádlók cáfolata ez.
Az első egyetemi évemben – amikor találkoztam más, velem egykorú keresztényekkel, akik rendszeresen bújták a Szentírást, valamint a biblikum tantárgy nem kevés pozitív befolyására – ismét a kezembe vettem a Könyvek Könyvét. Ekkor Dániel és a Bírák keltették fel érdeklődésemet. Előbbi azért, mert előadás alkalmával ismeretlen történettel találkoztam, utóbbi kézbevételéhez pedig a történelmi irodalom – számomra – kesze-kuszaságának kibogozása sarkallott.
A lelkiségi könyvek, folyóiratok eközben a Biblia egy-egy részének felfedezésére ösztökéltek. Egy nyugtalan, évek óta tartó várakozás miatti érzékenységemre tapintott rá a következő idézet „És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska” – ennek köszönhetem Joel könyvének elolvasását.
A Szentírás könyvei közül jelenleg a Zsoltárok és a levelek kötik le a figyelmemet. Előbbi nagy segítség a szorongó, magányos időszakaimban. Hálás vagyok Istennek, hogy több bizaloméneket hívhatok segítségül. Ezek megtanulása és a nap folyamán való ismételgetése erőt ad. A levelek az Újszövetségben megjelenő szerető Istent fedik fel, és nem utolsó sorban egyértelmű tanácsokkal látnak el a keresztény életre vonatkozóan.
Kovács Panna
