Szentírás olvasása által megismerhetjük Istent közelebbről, és válaszokat kaphatunk, akár útmutatást ahhoz az élethez, amire Isten meghívta az embert – vallják azok a fiatalok, akiket arra kértünk, meséljenek bibliaolvasási szokásaikról. Szentírás vasárnapja alkalmából fiatalokat, egyetemistákat kérdeztünk arról, ők hogyan olvassák a Bibliát, hogyan töltekeznek a szavaiból, üzeneteiből.
Imádkozni bárhogyan lehet
Ha valamit megtanultam a keresztény életemben az az, hogy imádkozni bárhogyan lehet. Ima lehet minden tett, szó, gondolat, sóhaj vagy mozdulat. Ennek ellenére vannak olyan pillanatok amikor teljesen ötletek nélkül maradok, annak ellenére, hogy törekszem az imám egyszerűségére, de nekem mégis fontos a változatosság.
Nemegyszer vagyok teljesen kimerülve a fiataloknak való szolgálatom miatt, és nemegyszer vagyok egy-egy nagy döntés előtt, amikor egy szikra ötletem sincs, hogy mit mondjak Istennek. Ilyenkor imádkozok úgy, hogy: „Szólj Uram, hallja a te szolgád” – és kinyitom az Igét, lelkierő vagy útmutatás reményében. Teológiai tanulmányaim során kellett megdöbbenjek azon, hogy a Szentírás kutatása mennyire komplex folyamat, mennyi tudományágnak a közös célja, és mennyire nehéz 2-3 ezer éves szövegeket úgymond helyesen, vagy legalábbis nem félremagyarázva értelmezni. Mindennek van elsősorban egy történelmi kontextusa: mikor, hol, kivel történik? E mellett egy-egy passzus csak az adott időszak kultúrájában értelmezhető, hiszen mai szemmel nem nagyon értenénk Ózeás próféta feleségének a – finoman szólva – foglalkozását, vagy teljesen abszurdnak tűnik, miért volt olyan súlyos egy szó a Messiás, és hogy az mit is jelentett a zsidó népnek.
Nem utolsó sorban pedig van egy szövegkritikai megközelítés is, amikor, ahogy szoktam mondani, egy-egy vessző vagy pont helyét és értelmét elemezzük tanulmányokon keresztül. Ennek köszönhetően egy ideig a szó legszorosabb értelmében megijedtem a Szentírástól, féltem, hogy nehogy rosszul értelmezzem, féltem attól, hogy nem értem jól, nem vagyok elég felkészült hozzá, egyszerűen elvesztem az agy barázdáinak labirintusában. Idővel rákellett jönnöm, hogy minden történeti és tudományos valósága ellenére a Bibliának van egy személyes üzenete is, egy olyan hangja, amely nem az elmét, hanem a szívet szólítja meg.
A Szentírás történetei, bölcsességei és teljes igazsága ezzel teljesen új formát öltöttek az imámban. Ma már előszeretettel kalandozok el az emmauszi tanítványokkal egy imasétán, szeretem beleélni magamat egy-egy eseménybe, passzív szereplővé válni. Kíváncsian keresem Isten bölcsességét a példabeszédeken keresztül, vagy szólok az Úrhoz a Zsoltárok szavaival. Ma már nem félek az Úr szavát olvasni, hiszen tudom, hogy mély és személyes üzenete van számomra. Valószínűleg egyhamar nem lesz belőlem szentíráskutató, de ettől nem zárom el magam az igazságtól. A betűk között, azokra a vékonyka kis lapokra felfestve, hiszem, hogy nekem és mindenki másnak mély, személyes üzenet van elrejtve. Isten szólt hozzánk, a kérdés, hogy mi válaszolunk-e?
Boldi Tihamér
