A kolozsvári piarista templomban szeptember 2-án, szombaton a délután 4 órai szentmise keretében Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök pappá szentelte Ambrozie Mengheriș SJ-t.
Fotó: Bodó Márta
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet és akaratomat,
emlékezésem.
Mindazt, amim van, és ami vagyok,
te adtad ingyen.
Én visszaadom, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen felettem korlátlan úr
rendelkezésed,
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
és minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell. (Loyolai Szent Ignác)
Szeptember 1-jén, pénteken három jezsuita tett ünnepélyes fogadalmat a kolozsvári Manréza lelkigtakorlatos központban a délután 6 órai szentmise keretében: Miklós Claudiu (aki rövidesen olaszországi szolgálatra megy Kolozsvárról), Iosif Şandoru és Vasile Tofană.
A bákói születésű, Csík faluból származó Ambrozie Mengherișt február 4-én Madridban szentelték diakónussá kilenc társával együtt.
Akkor a Jesuits portálnak azt mondta: számára a lelkigyakorlatok a hivatás megkülönböztetésének fontos pillanatai voltak. ,,Ezekben az években felismerve azt a titokzatos módot, ahogyan az Úr cselekszik az én (és mások) életemben, látva, hogy gyarlóságainkra hogyan épít nagy terveket, és megtapasztalva az irgalmas, feltétel nélkül szerető Isten megbocsátását, megerősítette hitemet és megerősítette hivatásomat. A felszentelés olyan ajándék, amelyért igazán hálás vagyok.”
A szeptember 2-án Kerekes László segédpüspök kézrátétele és a szentelési ima nyomán pappá szentelt fiatal jezsuita Bukarestben a jezsuita menekültszolgálat keretében tevékenykedett, tanulmányait Rómában és Madridban végezte. A kolozsvári piarista templomban jelen voltak a helyi római és görögkatolikus papok, jezsuita társak, az újmisés népes családja, rokonsága, hazai és külföldi barátai. Méltó keretet nyújtott a szépen megszervezett liturgiának a teljes barokk pompáját mutató, egykor a jezsuiták által építtetett templom, remekül szólt az orgona, a kórus (Geréd István és Márton Szabolcs vezetésével, Malicski Krisztián közreműködésével).
Ambrozie Mengheriș az első szentmiséjét szeptember 3-án, vasárnap déli 12 órakor mutatta be a Manréza Lelkigyakorlatos Központban, majd szeptember 10-én, vasárnap 11 órakor Csík faluban (Ciucani, Bákó megye) a szülőfaluja közösségével ünnepel.
Jézus a talentumok példázatán keresztül (Mt 25, 26-29) szól hozzánk. A talentum jelentheti a mi tehetségünket, képességeinket és tulajdonságainkat, de jelentheti magát Jézust is. Elmélkedhetünk így: mennyire hirdetjük Jézust? Mennyire terjesztjük tanítását? Mennyire mutatjuk ki az ő szeretetét felebarátainknak? Mennyire gyakoroljuk az ő megbocsátását egymás felé? Mennyire élünk valóban Jézussal és Jézusért? Legyen mindennapi életünkben a mi valutánk Jézus szeretete, az ő megbocsátása, az ő szelídsége, az ő békéje, az ő megértése és a mennyei Atyára való tekintése.
Ima
Uram, segíts, hogy megtaláljam a szívemben a megbocsátást, amiért olyannak teremtettél, amilyen vagyok. Istenkáromlás? Talán. Őszinteség? Jobb szó híján, igen. A tisztánlátás eme egyetlen, ismételt, vak pillanatában őszintén meg kell bocsátanom neked, Uram. Tudom, hogy a te kezed munkája vagyok… Őrültség, vagy csak vakság az, ami ennyire rövidlátóvá tesz? Talán mindkettőből egy kevés rontja a látásomat, és megakadályozza, hogy a kinti jót belülről lássam… Azt mondták, hogy olyannak teremtettél, amilyen vagy. Akkor miért gondolkodunk ennyire különbözően? Te teremtettél engem olyanná, amilyen vagyok, Uram. Annyi mindent nem értek, annyi mindent nem tudok neked megköszönni. Neked, aki először adtál szeretetet, és megmutattad, hogyan éljek. Te, akinek a szíve kiáradt a teremtésben és a megbocsátásban található, taníts meg engem megbocsátani a te állandó jóságodat irántam”. (Michael Moynahan SJ, Hearts on Fire, 48-49.)
