Olvasva a Szentírást többször elgondolkodtatott Jézusnak a talentumokról szóló példabeszéde, melyet Máté evangéliumában olvashatunk: „Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét” (Mt 25,14–30).
Az Úr talentumokat ad ma is, minden követőjének. Van, aki öt talentumot, van, aki kettőt, van, aki egyet kap. Mindenki rátermettsége szerint kap talentumokat.
Valaki feltehetné a kérdést: Ha olyan igazságos az Úr, akkor miért nem ad mindenkinek ugyanannyi talentumot? De hiszen erre már megadtuk a választ: mert nem mindenki képes (rátermett) arra, hogy a sok talentummal kezdjen valamit. Van, aki az egyetlen talentummal sem tud mit kezdeni, mit kezdett volna az a nagyon sok talentummal?
A lényeg az, hogy előbb vagy utóbb mindenkire sor kerül, és tetszik vagy sem, el kell hogy számoljon a kapott egy, két vagy akárhány talentumával. Éppen ezért nem az a fontos, hogy mérlegeljük, ki mire vitte környezetünkben, kinek mennyi sikerben, jóban, gazdagságban vagy haszonban van része –, mert aki többet kapott, attól többet is kérnek majd számon.
Számunkra csak egy a fontos: tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, és számoljuk össze mindazt, amivel mi magunk kell majd elszámoljunk! Melyek azok a talentumok, amelyeket az Úr ránk bízott, hogy kamatoztassuk? Használjuk azokat? Segítünk vele másoknak? Kamatoztatjuk őket az emberek javára, felkarolására, megsegítésére? Jó lenne, ha erre igenlő választ tudnánk adni, mert ha nem, akkor tudjuk, mi lett a haszontalan szolga sorsa. A Máté 25,30-ban elolvashatjuk.
Szent Vince atyánk, Társulatunk alapítója nagy példakép számunkra a talentumok kamatoztatásában. Bár egyszerű kis falusi gyermekként nőtt fel, engedte, hogy az Úr meghívása kiemelje megszokott környezetéből. Kamatoztatta azt a jót, amit az Úr elvárt tőle. A lelkek szolgálatába állt, és megtapasztalva környezete nyomorúságos sorsát, nemcsak a lelkük megmentésével törődött, hanem a sorsuk, életkörülményeik javítását is magára vállalta, megalapítva a szeretethölgyek közösségét. Egyik legcsodálatraméltóbb tette Szent Vincének pont ez, hogy megértette az előkelő hölgyekkel, hogy a talentumokat (javakat) amelyeket birtokolnak, nem azért kapták, hogy dúskáljanak benne, hanem hogy azokkal mások hasznára legyenek. Így tudtak közösen, Istent szolgálva, sok szegényen segíteni, sok fájdalmat, nyomort enyhíteni.
Aki sokat kapott, attól többet is kérnek majd számon. A nagy tisztségekkel, vezetői beosztásokkal, vagyonnal és pénzzel sokkal nagyobb felelősség is jár. Ezt nem lehet irigyelni, hiszen az ő elszámolásuk sokkal keményebb lesz. Aki többet kapott, az úgy kamatoztathatja, hogy segítségére van embertársainak, akik szükséget szenvednek.
Ha akad akár csak egy ember is, aki azért, mert emberszámba vetted, vagy akár egy jó tanácsot, egy elismerő tekintetet, egy meleg kézfogást vagy egy bátorító szót kapott tőled, és emiatt képes újrakezdeni életét, akkor már kamatoztattad a jót, amit az Úr letétbe helyezett nálad. Vigyázzunk tehát talentumainkra és ne féljünk kamatoztatni őket környezetünkben!
Útra való kérdések:
- Melyek azok a talentumok, amelyeket az Úr ránk bízott, hogy kamatoztassuk?
- Használjuk talentumainkat? Segítünk vele másoknak?
- Kamatoztatjuk őket az emberek javára, felkarolására, megsegítésére?
Kertész Szerafina nővér FdlC
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/35-ös számának Forrás rovatában.
