Reggel egy kis eső, utána borús és derűs idő váltakozása – éppen ideális hőmérséklet ahhoz, hogy a negyvenöt fős társaság egy jóízűt kiránduljon, a Békás-tó víztükrében kishajóról gyönyörködjön. A gyergyószentmiklósi és remetei résztvevők Péter Róbert hívására vettek részt a kiruccanáson, többnyire a Caritas idős csoportjainak a tagjai – leszámítva egy személy két lányát és az unokáját – voltak jelen a július 19-i együttléten.
A program a tervek szerint zajlott: autóbuszba szálltak a remeteiek, hozzájuk csatlakoztak a gyergyószentmiklósiak, és meg sem álltak a Békás-szorosig. Az alagúttól kezdődött az 1,8 kilométeres gyalogtúra, a Határ pihenőhelynél szusszantak meg és reggeliztek, majd a Békási víztározó parkolójáig busszal folytatták útjukat. A hajókázás volt a fő attrakció. Több résztvevőnek első élmény volt hajóra ülni és ennek izgalmával biztatták egymást, valamint örültek az együttlét, a bátorság és ringatás élményének. Hogy igazi élmény volt-e, arra adjanak választ a fényképek.
A hajókázás lejártával a Gyilkostó vendéglőig jöttek vissza ebédelni, jóízűt beszélgetni. Hazaérkezés előtt még volt részük csodában: a Pongrác-tetőn beiktatott megálló alkalmat adott a gyönyörködésre, mézvásárlásra is. Élményekkel telve, derűsen és hálával búcsúztak el egymástól Gyergyószentmiklóson, majd a remetei végállomáson.
Balázs Katalin, Gyulafehérvári Caritas
