A Katolikus Magyar Bibliatársulat tábort szervezett Hargitafürdőn fiatalok számára, akik Gyimesekből, Csík környékéről, Gyergyóditróból, Nagyváradról, Marosvásárhelyről, Szabédról és környékéről érkeztek. A tábor résztvevőinek színességét az is biztosította, hogy nemcsak tinik, hanem kisiskolások is részt vettek a programokon.
Vasárnap, július 2-án kezdődött az idei GRUND. Miután mindenki megérkezett, megvacsorázott és otthonosan elhelyezkedett a hargitafürdői Katalin Panzióba, bemutatkoztunk egymásnak és Dixit kártyák segítségével beszélgettünk arról, hogy milyen érzésekkel érkeztünk az idei GRUND-ba. Az estét pedig játszással, és hosszúra nyúló beszélgetésekkel folytattuk.
A tábor ideje alatt több szentírási résszel is foglalkoztunk, amelyek megmutatták a közösségi élet fontosságát, szépségeit és nehézségeit is.
Az első nap témáját egy vászonrajzzal vezettük be. Egy emberi testet rajzoltunk közösen, figyelve a másikra, hogy mit rajzol, majd egy meditáció után be kellett írjuk a neveinket a testrészekhez aszerint, hogy ki milyen testrésznek érzi magát a saját közösségében. Elolvastuk a szentírási részt: 1Kor 12,1-31, utána csoportos beszélgetés következett. Megértettük, hogy a közösség minden tagjára szükség van. Mindenki más, de „mindnyájunkat egy Lélek itatott át”. Az én gyengeségem lehet a másik erőssége, és ha mindenki teszi, amit a legjobban tud, tagként működik, akkor létre jön az egységes test. Ha tehát mindenki tisztelettel és együttérzéssel van a másik iránt, Krisztus a legnagyobb szeretettel ajándékoz meg minket. A csoportbeszélgetés után kiválasztottuk a nap mottóját: „KISZ!”
K-iegészítjuk egymást!
I-sten irányít!
SZ-eress!
Délután megpróbáltuk gyakorlatba ültetni mindazt, amit a délelőtt folyamán tanultunk. Nagyokat sétáltunk, együtt játszódtunk, este kiértékelve napunkat, hálát adtunk minden pillanatért.
A második napunkat Hajlák Attila pap bácsival kezdtük, aki bábjátékra hívott. A bábozás ezúttal teljesen új értelmet nyert mindnyájunk életében, hiszen Jézus korába képzelhettük el magunk, ott lehettünk az első tanítványok között, az apostolok bőrébe bújva egy tökéletesnek vélt közösségben.
A bábok életre keltek az általunk alkotott környezetben. A téma a konfliktuskezelés volt. Egyesek aggódtak Jézus miatt, mások a kenyeret búsulták és voltak, akik nem értettek miért is tört ki a konfliktus. Mindenki azt gondolta, hogy ez egy tökéletes közösség viták és problémák nélkül.
A bábozás végén megértettük, hogy tökéletes közösség nincs. Azt tanultuk, hogy egy közösség akkor igazi, ha megtudják őszintén beszélni a konfliktusokat, és mindenki enged a saját akaratából.
Ezután elolvastuk a szentírási részt: Fil 2, 1-11. Magos Gyöngyvér segítségével, parabolákkal, görbékkel szemléltettük a kenózist: a szeretet mélységeit és csúcsait próbáltuk meg lerajzolni. Megbeszéltük, hogy számunkra mit jelent az önkiüresedés, az alázat, akár meghalni embertársunkért. Kiüresítem magam, a saját akaratomat háttérbe helyezem, hogy figyelni tudjak a mellettem lévőre; megalázkodok úgy, hogy engedek a saját elképzelésimből; annyira szeretem a másikat, hogy képes vagyok meghalni érte, megölöm a saját akaratomat csak azért, hogy felebarátommal egységben lehessek. A mottónk az első nap folytatása volt: „KISZ ME”!
M-eghalunk
E-egymásért,
az ÖRÖMÉRT!
Délután újabb kirándulásra mentünk, felfedeztük a hely szépségeit: mélységeit, magasságait. Jártunk a helyi forrásoknál és a hegyeken, majd visszaérve a szállásra egy különleges szentmisével folytattuk a programunkat. Újra bábozhattunk: az utolsó vacsora emlékét idéztük fel, és éltük meg a legbensőbb módon. A 12 apostol személyében mi is ott ültünk Jézussal egy asztalnál, és így sokkal ember közelibb, mélyebb lett számunka a Krisztussal való találkozás.
A nap fénypontja a színes-est volt: parodizáltuk a két nap tanulságait, tábortűz mellett énekeltünk és táncoltunk, sokat nevettünk, mindenki jól érezte magát.
Utolsó napunkat meditációval kezdtük, ami a szentháromságos szeretetről szólt. Mindenki beleképzelhette magát különböző élethelyzetekbe, a szeretet legmélyebb, legalázatosabb, legkörültekintőbb és legfájdalmasabb érzéseit élhettük át Magos Orsolya vezetésével.
A tábor utolsó programpontja a kiértékelés volt, ahol mindenki szabadon elmondhatta, hogy mi az, megértett, amit magával visz. Számunka a „KISZ ME az Örömért” új értelmet nyert. És habár szomorú szívvel búcsúztunk egymástól, örömmel távozunk, hisz megtapasztaltuk a tökéletes közösség érzését, ami éltetni fog minket otthonainkban, saját közösségeinkben is. Várjuk a decemberi Grundot!
Ferencz Antónia, Szakács Donatella, Săbădeanu-Kerekes Erika, Szabó Mónika, Magos Orsolya
