A Szent Mihály Nőszövetség díszterme volt a színhelye március 14-én délután a március 15-i nemzeti ünnepünket köszöntő első kolozsvári rendezvénynek.
Fábián Mária nőszövetségi elnök köszöntőjében kiemelte, hogy ez az ünnep jó alkalom a megemlékezésre, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy volt olyan idő, amikor sokan voltak képesek kockázatot és áldozatot vállalni valami igaz ügyért. Mi most az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk, akiknek a nemzeti identitás alapkövének letéteményét köszönhetjük.
Orbán Viktor Magyarország miniszterelnökének üzenetét Csulák Péter vezető konzul olvasta fel, amit vastapssal méltányoltak a jelenlevők. „Ma ismét eljött az idő, amikor együtt kell megvédenünk szabadságunkat és ezeréves kultúránkat. Mert mi, magyarok ma sem kívánunk mást, mint hogy közösen ünnepelhessük hőseinket, és olyan világot építhessünk magunknak, amelyben szabadon használhatjuk nyelvünket és büszkén mondhatjuk el, hogy akárcsak őseink, mi is az erő, a hűség és a jövőbe vetett reménység színeiben akarunk élni a Kárpát-medencében.” – üzente többek között Orbán Viktor.
Bevezető beszédében Veres Stelian plébániai kormányzó rámutatott, hogy nem véletlen és nemes eszmei üzenetet hordoz magában az, hogy a 170 évvel ezelőtt kitört, 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére Kolozsváron szervezett ünnepségek nyitó rendezvényére ezen a helyszínen került sor. Negyvennyolcas-negyvenkilences vonatkozásban világraszóló jelentőségű, hogy mennyire nemzetközi volt a honvéd hadsereg. Abban a birodalom valamennyi népének fiai harcoltak a magyarokkal vállvetve. A magyar szabadságharc leverését példátlanul kegyetlen megtorlás követte. Azonban a levert forradalom és szabadságharc is előmozdította a történelmet! A dicsőséges 1848 máig eleven emléke óriási erkölcsi és eszmei értéket képvisel. A forradalom és a szabadságharc hősei – mind a vezérek, mind a névtelen tömegek – olyan örökséget hagytak ránk, amelyet oltalmazni és ápolni minden nemzedéknek becsületbeli kötelessége – nyomatékosította Veres Stelian.
Boér Ferenc színművész, az ünnepi rendezvény felkért előadója Zengj, március címmel most is rangos irodalmi összeállítással jelentkezett, amelynek befejezéseként kihangsúlyozta: a magyar nemzet életében 1848–1849 után keserves 170 év következett, de bár szétszóródtattunk és ha híjjával is találtattunk, még vagyunk mindaddig, amíg olyan mártírjainkra emlékezhetünk, mint az aradi tizenhárom, Batthyány Lajos és ismert-ismeretlen társaik, akik inkább vállalták a méltatlan halált, mint a méltatlan életet. Hősi helytállásuk olyan történelmi örökség számunkra, amely napjainkban is lelkesedést, erőt ad arra, hogy nemzetünk Európában megőrizze méltó helyét. És ebben az elembertelenedett 21. században a magyarságnak egyetlen kötelessége van önmagával szemben: megmaradni, úgy a maradék hazában, mint bárhol a nagyvilágban! Ez nemcsak erkölcsi feladat, hanem hivatás is egyben! – hívta fel a figyelmet Boér Ferenc.
A Guttman Mihály Pedagóguskórus – élén Bedő Ágnes karnaggyal – zenei műsora még emlékezetesebbé tette a rendezvényt, amelyet a Himnusz közös eléneklése zárt. A jelenlevők azzal az érzéssel távoztak, hogy Isten kegyelme eltöltötte valamennyiünket a jövőnkbe vetett reménységgel.
Szöveg és kép: Fodor György
