Jézus Szentséges Szívének ünnepe az 1690-ben elhunyt szentéletű apáca, Alacoque Szent Margit misztikus látomásaiban gyökerezik. E napon, a kolozsvár-kerekdombi egyházközség búcsúünnepén egyben a templom építésének nyolcvanadik évfordulóját is ünnepelték.
A búcsús szónok, Veres Stelian gazdasági igazgató felidézte a történetet: „Egy 1943. január 26-i levél tanúskodik arról, hogy itt, Kerekdombon az akkori lelkész lelkesedéssel fogott hozzá a templomépítéshez a már kicsinek bizonyult szükségkápolna helyébe. A levél tanúsága szerint az akkori hívek zöme munkás, akinek világnézeti szempontból való befolyásolása miatt is, intenzívebb lelkigondozása okvetlenül szükséges. Kezdetben Ébner Jenő lazarista szerzetes, utána Vértes László, majd később Ábrahám Miklós, Simon Tamás, Csiby Károly, 1968 óta pedig Jakab Gábor a felelős lelkipásztor.” Az ünnep lényegét így foglalta össze: ,,Nyolcvan kegyelmi év, amelyben a kerekdombi közösség folyamatosan megtapasztalja ezen a szent helyen az Isten közelségét és Jézus Szíve szerint próbál élni.”
Az ünnepi homília kiindulógondolata volt, hogy Alacoque Szent Margit látomásai mind szentírási alapokon nyugszanak, így valójában misztikus átélései az evangéliumi üzenet mélyebb megértéséhez segítenek.
,,A Jézus Szíve áhítat egyik legismertebb imádsága a Jézus Szíve-litánia”, mondta Veres Stelian, ,,a litánia szövegét Alacoque Szent Margit látomásai alapján lelkivezetője, Claude de la Colombiére állította össze.” A litánia 33 invokációja egy-egy szentírási utazásra hív meg, emelte ki az ünnepi szónok, és arra invitált, hogy az imádság három kérését járjuk körbe az elmélkedésben.
Jézus Szíve az Isten igéjével lényegileg egyesített szív, imádkozzuk a litániában, és ehhez hasonlóan a mi szívünknek is egyesülni kell Isten igéjével, a Szentírással, hiszen Jézus szíve megjelenik a Szentírás minden lapján.
A lándzsával átdöfött szív, Jézus szíve Isten háza és a mennyország kapuja. Jézusban Isten maga jár az emberrel vándorlása útjain, és ezáltal nyit kaput az égre az embernek is: szíve az új kapu, amelyen az ember beléphet Isten országába. Ez a kapu Jézus oldalán nyílt meg a lándzsa döfte seb által, a lándzsa nyitotta meg Jézus emberi szívén át az ember számára a menny kapuját.
Végül azt kívánta a nyolcvan évet ünneplő kerekdombi közösségnek: ,,Adja az Úr, hogy a merjen élni Jézus szent szíve szerint és merjen beszélni róla, hogy minél többen egyre közelebb kerüljenek az isteni szerethez”, hogy 80 év múlva is ugyanitt tudjanak ünnepelni.
A László Attila kerületi főesperes celebrálta szentmise végén a közösség térden állva Jézus szívének ajánlotta magát, ezt követően a koncelebráló papság helyet cserélt az első padokban ülő gyermekekkel és fiatalokkal, akik magas szintű művészi műsorral köszöntötték a 80. születésnapját ünneplő templomukat, hangszeres zene és kórus váltotta egymást, elhangzott Reményik Sándor és Babits Mihály egy-egy verse Csutak Réka és Tordai Tekla előadásában, Jakab Gábor plébános pedig, aki 55 éve szolgálja ezt a közösséget, intette és biztatta a rá bízottakat.
A jól sikerült ünnepséget a 2002 és 2007 közt a nyolcvanéves templom mögött felépült közösségi házban és annak udvarán tartott agapé zárta.
Emlékül minden ünneplő a templomot ábrázoló képeslapot kapott a búcsús kalács mellé, amelynek hátára írva további tanulságként e mondatokat is hazavitte: ,,Reményik Sándor erdélyi költő közismert verscímével élve tulajdonképpen templom és iskola az a dupla selyemszál, amely nélkül kultúránk darabokra hullik. Civilizáció nélkül ugyanis még lehet emberi életet élni, de kultúra nélkül nem! A kultúra […] felső fokon kultusz, vagyis istentisztelet, aminek méltó helyszíne a templom. Értékeljük ilyenként templomunkat az elkövetkezendő ismeretlen jövőben is!”
