A Pusztinai Hagyományőrző Csoport részt vett a Hunyad-megyei magyar napok keretén belül megszervezett petrozsényi és lupényi kulturális programokon június 9–11. között. A pusztinai küldöttség pénteken a kora reggeli órákban buszra ülve egy közel ötszáz kilométeres és több, nyolcórás útnak indult. A kiszállás egészen rendkívüli volt, hiszen a pusztinaiak legtöbben nem is tudták korábban, hogy a Zsil-völgyében is élnek magyarok. Az eseményről Fazakas-Timaru Carina számolt be a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Facebook-oldalán.
Pénteken este érkeztünk meg a petrozsényi magyar iskolához (Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központ), ahol rögtön egy kiállításmegnyitón vettünk részt, majd ezt követően a sok üléstől elzsibbadt lábainkat mozgattuk meg egy táncházban. Felemelő és megható volt, ahogy a közös éneklésben és a táncban a különböző vidékekről érkezett és különböző generációkhoz tartozó résztvevők igyekeztek összehangolódni és tartani egymással a lépést. A vacsorát követően a pusztinaiak egy részét meglátogatták a még évtizedekkel ezelőtt a bányavidékre költözött rokonok, ismerősök. A fiatalok eközben elindultak a gyermekvédelmi központ lakóival, közösen felkutatni a város szépségeit.
Szombaton egy izgalmas és tartalmas napnak lehettünk részesei. A reggeli órákban először elpróbáltuk a műsorunkat, majd elindultunk felfedezni, megcsodálni a vidék néhány szép helyét. Először ellátogattunk a Vulkán tetőre, majd libegővel felmentünk a Kis-Páring tetőre is. A csepergő eső ellenére a friss levegő, a madárcsicsergés és a káprázatos látvány teljes mértékben feltöltött, erőt adott az esti fellépéshez.
Kora este népviseletbe öltözve elindultunk a Magyar Bálba, ahol a házigazdák nagy szeretettel vártak bennünket. Itt egy népviselet-bemutató után előadtuk műsorunkat, amivel betekintést nyújtottunk a dél-erdélyi magyaroknak moldvai közösségünk kultúrájába. A fellépés után nem maradt el a közös tánc sem.
Vasárnap reggel újra magunkra öltöttük színes népviseletünket, és elindultunk a szentmisére, a Szent Borbála-templomba, ahol pár egyházi népéneket is bemutattunk. Örömünkre szolgált, hogy a misén többen is jelen voltak a Moldvából elszármazottak közül, akik egy kicsit az otthon támogatását is érezhették általunk. Mise után elindultunk Lupénybe, ahol a házigazdáink ebéddel vártak minket. Ebéd után megszálltuk a színpadot és készülni kezdtünk az esti fellépésre, majd amikor eljött az ideje, elő is adtuk a műsorunkat. Ezt követően meghallgattuk a Benedekfi hegedűművész testvérek kiváló előadását.
A késő esti órákban ismét útnak indultunk, búcsút intettünk a megismert és megkedvelt hegyeknek és völgyeknek, megfogadva, hogy visszatérünk még szórványból a szórványba, és egymás identitástudatát, magyarságtudatát erősíteni fogjuk.
Köszönettel tartozunk a szervezőknek, a petrozsényi és lupényi magyar közösségeknek, a rendezvénysorozatot támogató történelmi egyházaknak és nem utolsó sorban a jó Istennek, hogy sokan először, néhányan meg újra eljuthattunk, és felléphettünk a Zsil-völgyében élő magyarok otthonában.
Fazakas-Timaru Carina
