11. nap
Melide – Pedrouzo 32,77 km
Vasárnap, az Úr napja, az öröm napja!
Ma egy csodálatos nap volt. Nem mintha az eddigiek nem lettek volna azok, de a távolság Santiagótól, a hosszú táv amit megtettem, a sok zarándok akikkel találkoztam, a francia út előnyei, ezek mind másképpen hatnak az emberre. De vegyük sorba a dolgokat.
A reggeli szentmise első olvasmánya rögtön megadta a feleletet a tegnapi sok esőre. Ózeás próféta szavai a szívemhez szóltak: “Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat: biztosan eljön, mint a hajnal, megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely öntözi a földet”. Mindenre van válasz csak figyelnünk kell.
Reggeli után megkerestem a sárga nyilat ami megmutatja a helyes irányt Santiago felé. Ma nem emelkedővel kezdtem. Egy kicsit csodálkoztam, de valahogy el lehetett viselni. Amint a tegnap is említettem, Melide városa már a francia úton van. Ez egészen más világ. Mivel ez az útvonal a legforgalmasabb, ezen az úton van a legtöbb zarándok, ezért ez az út van a legjobban kiépítve. A templomok nyitva vannak, be lehet menni, sok bár van ahol étkezni és inni lehet, ami nagyon fontos. És ami még feltűnő a sok zarándok. Vannak helyek ahol már szinte könyökölni kell, hogy elférjünk az úton. Az útvonal is egészen kényelmes, nem olyan megerőltető, mint a Primitivo út. Ma 631 méter emelkedő volt és észre sem vettem, amint a 32,77 kilométert sem. Ezért mondtam, hogy ez egy csodálatos caminos nap volt.
A tegnap beszéltem a caminos “kis harangról”, a taxiról. Még el sem hagytam Melide városát és a szemembe ötlött egy graffiti, egy falfirka. “Call a taxi” (hívj egy taxit). Előbb csak ezt láttam, de egy kígyó is volt a szöveg előtt. A kígyó mondja ezeket a szavakat, a zarándokoknak. Pár pillanat alatt összeállt a kép. A paradicsomi jelenet megismétlődik itt, ezen a helyen nap mint nap. Jön a fáradt zarándok és a kígyó egyre csak ezt sugallja: hívj egy taxit! Ha nem a tegnap beszéltem volna erről a témáról, nem is említettem volna meg ezt a falfirkát. Máskülönben előszeretettel állok meg a vasút vagy autópálya alatti alagutaknál amelyek tele vannak graffitikkel. Sok okos dolgot firkálnak a falakra. A mai képek között lesz egy kilométerkő egy okos mondással. Várom, hogy valaki megtalálja és megfejtse (vasárnapi házi).
Az egyik városban éppen elsőáldozásra készültek a gyönyörűen feldíszített templomban. A gyermekekkel és a szülőkkel is találkoztam az úton. Ezen az útvonalon 2-3 kilométerenként van egy település. Alig hogy elhagyjuk az egyiket már kezdődik a másik. De azért sok szép erdős rész is volt, főleg eukaliptusz erdők vannak ezen a vidéken.
A biciklisek száma is hirtelen megnőtt. Még szerencse hogy az első jelez valahogy, és már megtanultam, hogy csoportosan jönnek, tehát meg kell várni amíg az összes elhalad.
Ezen a rövid 32 kilométeren, ma három emlékhelyet találtam. Három caminos hunyt el ezen a szakaszon. Az egyik egy fiatal pap volt. Isten nyugtassa őket.
Még sok szép dolgot tudnék mesélni, de remélem a képek majd elmondanak mindent.
Összesen 19 kilométer maradt Santiagóig. Kicsit izgulok, még akor is, ha holnap harmadszor vonulok be a Praza do Obradoiro-ra, a székesegyház előtti térre, ahol a zarándokok sokasága, örömét fejezi ki valamilyen módon, hogy sikerült elérni a kitűzött célt. De erről majd holnap mesélek.
Ultreia e suseia!
