O Cádavo – Lugo 28,99 km
A tegnapi házi nagyon könnyű volt. Sokan helyesen oldották még. Három pohár narancslevet ittam összesen, egyet a reggelinél és kettőt az első megállónál.
Ma reggel a szentmise után rögtön reggeli és indulás. Minden szépen megszáradt a tegnapi dolgokból. A katonaságnál tanult módszer nagyon hasznos (természetesen még mindig titkos a módszer, nem árulhatom el, szigorú katonai titok). Már indulásnál láttam, hogy gyönyörű napom lesz. Még ködbe burkolózott a környék, de ahogy emelkedtem (mert szokás szerint indulás után mindig emelkedő következik), egyre inkább előbújt a napocska.
Mezők, erdők, legelők váltottak egymást. Útközben találkoztam egy kis vakonddal is. Nem tudom ki ijedt meg jobban.
Mondanom sem kell (mert már említettem egyszer), Galíciában nagyon jól ki van jelölve az út. Akármilyen kanyargós úton megy a zarándok, mindig ott van a megfelelő helyen a sárga nyíl. Nem lehet eltévedni. Gyakran vannak alternatív útvonalak (az útjelző kövön úgy szerepel, hogy Complementario). Ma is volt legalább három lehetőség, hogy jobbára vagy balra menjek. Szépen le van írva az elágazásnál, hogy mit láthatok ha az alternatív útvonalat választom, és persze az is, hogy mennyivel hosszabb (vagy rövidebb) minden a hivatalos útvonal. Már a Camino elején tudtam, hogy ez a választások Caminoja lesz. És most nem arra gondolok, hogy jó és rossz közül kell választani, hanem jó és jobb közül. Szerintem ez sokkal nehezebb feladat. Csak egyet lehet választani. Nem mondhatom, mint a piacon, hogy legyen egy fél kiló cseresznye és egy fel kiló eper. Vagy ez, vagy a másik útvonal lehet. Valamiről lemaradók, nem tudom be pótolni, és gyorsan kell eldönteni. Többször előjön ez a dilemma a Camino során. Ma is volt alkalmam megtapasztalni.
A nap egyik csúcspontja volt a találkozás Luis-szal (na ezt most hogy írjak helyesen? Fülig Jimmy felírna minden lehetőséget aztán az olvasó döntse el melyik a helyes. Fülig Jimmy mindig is nagy hatással volt az én helyesírásomra, ő a példaképem). Szóval megyek az úton, gyűlnek a kilométerek, egyre szomjasabb vagyok és egyszer csak ott egy plakát: Gyümölcs és pecsét! Lesz ami lesz, betértem. Luis rögtön leültetett és máris szeletelte a piros, meg a sárga dinnyét. Tudni kell, hogy ez nem egy üzlet volt. Semminek sem volt kitéve az ára. Több helyen is találunk ilyet a Caminon. Ezt úgy nevezik, hogy donativo, vagyis mindenki annyit ad amennyit akar vagy tud. Mondanom sem kell nagyon jól esett a hideg dinnye. Barátságos és beszédes volt Luis, selfit is készítettünk és a végén még pecsétet is kaptam.
Új erőre kaptam, és ez jól jött, mert még hátra volt jó pár kilométer. Végül megérkeztem Lugo városába. Csak annyit tudok, hogy majdnem százezer lakosa van és várfal veszi körül a régi központot (ha valakit érdekel a Wikipédián még nézelődhet). A szálláshelyre jövet (vagy menet?) megtaláltam a 100-as km követ. Ez azt jelenti, hogy még száz kilométer van Santiago-ig, és kétszáz van mögöttem.
Ami fáj a lábunk és nem a szívunk!
Ultreia e suseia!
Ui. Amióta megérkeztem, három zápor ivolt.
Házi: Készítettem egy képet egy érdekes házszámról. Egy számot kérek!
