Székelyföldtől Gyulafehérvárig, boldog emlékű Márton Áron püspök nyomdokain kelt útra immár huszadik alkalommal mintegy hatvan zarándok.
A jubileumi zarándoklat több szempontból is különlegesnek számított. A neves püspök megpróbáltatásokkal teli életútjához kötődő erdélyi településeket érintő körutak tíz éve kezdődtek, Kovács Gergely jelenlegi érsek, akkori posztulátor vezetésével. A sorozatot azonban a járvány miatti korlátozások megszakították. Így a zarándoklatot idén szervezhették meg újra, és most már a boldoggá avatási procedúra új viceposztulátora, Obermájer Ervin-István lelkész vezetésével.
A zarándokcsoport június első napjaiban látogatta végig Márton Áron püspök életútjához kötődő emlékhelyeket. Az első útravalóként, a csíkdánfalvi plébániatemplomban bemutatott szentmisét követően, Bara Ferenc egykori püspöki titkár beszélt a határozott egyházkormányzóhoz, sokat szenvedő, ám sosem megalkuvó, Istenhez egyházmegyéje ügyéért és népéért nagyon sokat imádkozó, jóságos püspök atyához kötődő emlékeiről, élményeiről. „Tudom, hogy ő szent és boldoggá fogják avatni!” Hangsúlyozta Márton Áron egykori titkára, aki a nagy püspök földi útját záró pillanatok szemtanúja volt, és 36 évvel későbbi jelen volt a püspök exhumálásánál is.
A zarándoklat következő állomása Márton Áron szülőfaluja, Csíkszentdomokos volt. Az 1896-ban ott született püspök életútját részletesen és számos tárgyi emlék, korabeli fotó segítségével mutatja be az egykori iskolájában létesített emlékmúzeum. A templomban, az egyházközségben szolgáló Csibi László plébánossal való találkozón is számos érdekes információ hangzott el, akárcsak a Márton Áron-emlékközpontnál és az egykori szülőház helyén álló portánál, ahol Márton Gergellyel, a püspök unokaöccsével is beszélgettek a zarándokok.
Az emlékhelyek felkeresése a szászrégeni pihenőt beiktatva aztán Máramarosszigeten folytatódott. A börtönmúzeummá alakított fegyház meglátogatása volt talán a legmegdöbbentőbb emlékidézés. Dobes Andrea múzeumigazgató ismertette a börtön történetét és az ott fogva tartottak sorsát. A politikai foglyokkal, koholt vádak alapján bezártakkal, közöttük püspökökkel, papokkal is, rettenetes dolgokat műveltek.
Az iszonyatos kegyetlenségek, bántalmazások, atrocitások elkövetőit soha nem vonták felelősségre. A kínzások közepette elhunyt, kezeletlen betegségek miatt vagy éppen éhen halt foglyokat legtöbbször az éj leple alatt tömegsírba dobálók, a diktatúra bukása után sem voltak hajlandók megmutatni az elhantolások helyszínét. A zarándoklat résztvevőinek a múzeumban látottak-hallottak után vigasztalást, lelki simogatást jelentett a kegyetlenségekről hírhedt fegyházban sínylődők emlékére bemutatott szentmise, majd a szegények temetőjében nyugvók előtti főhajtás.
A zarándoklat második napja a dési ferences kolostorban zárult. A testvérek önzetlen kedvességét, baráti fogadtatását köszönve, a zarándoklat harmadik napján Szamosújvárra vezetett az út. Az ottani börtön szomszédságában lévő temetőben is tisztelegtek a zarándokok a diktatúra meghurcoltjai, közöttük számos egyházi elöljáró emléke előtt, akikről aztán a felújított ferences templomban bemutatott szentmisén is megemlékeztek.
Szamosújvárról Kolozsvárra vezetett a zarándoklat. A piarista templomban, majd a csodálatosan felújított Szent Mihály-templomban a pálfalvi származású László Attila esperes-plébános, Sárközi Sándor piarista és a csíkszentdomokosi születésű Bőjte Csongor segédlelkész köszöntötte a nagy többségében székelyföldi zarándokokat.
Márton Áron püspökké szentelésének helyszínén tett látogatás után a plébánián látták vendégül a csoportot. A következő és egyben a zarándoklatzáró esemény helyszíne Gyulafehérvár volt. A katedrális megtekintésének kiemelt momentuma volt a Márton Áron püspök szarkofágja előtti tisztelgés, majd a lélekemelő szentmise és az érsekségen tett látogatás.
Kovács Gergely érsek ezúttal a boldoggá avatás korábbi posztulátoraként mutatta be jeles elődjének emlékszobáját, irodáját, a püspöki kápolnát, az egyházmegye elöljáróinak portréjával díszített nagytermet, a kényszerlakhelyre ítélt püspök pihenőjének tekintett kertet, és a fotókról ismert filagóriát.
„A Márton Áron-zarándoklatokat 2013-ban, pontosan tíz éve kezdtem el szervezni, hiszen fölismertem azt, hogy tiszteljük, szeretjük Áron püspök urat, de az életét, a tanítását nem ismerjük mélyrehatóan vagy részletesen. Ez a zarándoklat elegendő arra, hogy legalább életének a fő állomáspontjait körbejárjuk, és az utazás, a zarándoklat folyamán megismerkedjünk tanításával is. Később, a megsebesülésének századik évfordulóján, 2016-tól kezdve Doberdóban is négy alkalommal szerveztünk zarándoklatot. Tehát igazából a zarándoklat lényege: jobban megismerjük Márton Áron püspök urat, és amit a zarándoklaton megélünk, tapasztalunk, hazatérésünk után osszuk meg másokkal is. Ezáltal már az ügy apostolaivá válunk, igazából a jó hírt terjesztjük”, foglalta össze e zarándoklat lényegét Kovács Gergely érsek. Hol tart most Márton Áron boldoggá avatási ügye? Erre a kérdésünkre az érsek úr szerint nehéz válaszolni. „Évek óta ugyanazt kell mondanunk, hogy kértek kiegészítéseket és pontosításokat. Én posztulátorként ezzel nagyon sokat dolgoztam, hiszen levéltárakat kellett kutatni, még tanúkat kellett kihallgatni, ezeket le kellett olaszra fordítani, és ezzel én szinte el is készültem néhány év alatt. Amikor már ott tartottam, hogy ezeket összeállítani, megfogalmazni és úgy bemutatni, akkor jött az érseki kinevezésem, jött a Covid, ami miatt minden csúszott. De most már ettől az évtől egész biztos, hogy szépen meg fog gyorsulni az ügy, mert az új posztulátor, akit kineveztem, már dolgozik rajta. Márton Áron püspök urat mi már most szentként tiszteljük, és meg is vagyunk erről győződve. Mi azt szeretnénk, hogy az egyház ezt hivatalosan is kimondja. Egyszerűen azt kérjük, azt reméljük, hogy a Szentszék, a szentatya ismerje el ezt a mi meggyőződésünket, és mondja ki, hogy Márton Áron püspök úr szent! Nem is az a legfontosabb szerintem, hogy ezt a megerősítést megkapjuk, hanem az, hogy vegyük komolyan, valóban kövessük az ő életpéldáját. Valóban igyekezzünk úgy élni, ahogy ő élt, ahogy ő tanított. Cselekedjünk úgy, ahogyan ő, aki felismerte, mi az ő hivatása és annak élt. Mi is ismerjük fel: mindegy, hogy hol vagyunk, mindegy, hogy mi a mi szerepünk, azt vegyük komolyan, abban legyünk a legjobbak! Szerintem ezzel tudjuk a leginkább tisztelni, szeretni és követni az ő példáját”, hangsúlyozta Kovács Gergely érsek.
A XX. zarándoklatot vezető új viceposztulátor, Obermájer Ervin-István szerint „mindenképpen a zarándoklatnak kettős célja van. Egyrészt Márton Áron püspök tiszteletét terjeszteni és az emberekkel mindig és mindig jobban megismertetni életútját. Másrészt a zarándoklat célja nyilván az, ami minden zarándoklatnak: lelki kincseket nyerni, hazavinni mindazt, amire Márton Áron püspöknek az alakja, az ő történelmi személyisége minket megtanít, és azokat az erényeket, amelyekre rávezet, azokat a hétköznapi életünkben elültetni. Az emberközeliség, az istenszeretet az, amit ő képviselt, hogy az igazság mellett mindig érdemes a jó Isten ügye mellett kiállni. Tulajdonképpen a zarándoklatnak ez a kettős célja: az ő tiszteletét terjeszteni és lelki kincseket, kegyelmeket nyerni a jó Istentől.”
A zarándoklatok technikai hátterét szervező Ferencz Kornélia tíz éves tapasztalatait idézve, a zarándoklatok elindulásával kapcsolatosan jegyezte meg: „amikor tíz évvel ezelőtt Borbély Gábor esperes úr azt mondta nekünk, hogy össze-vissza jártok a világba, de nem ismeritek a közelebbi hazátoknak a templomait, nem ismeritek a mártír papjaitok életét, akkor Gergely atyában és Lázár Csillában fogalmazódott meg az is, hogy zarándoklatokra kell menni, bejárni azokat a helyeket, ahol Áron püspök élt, alkotott, szenvedett. Az évek során sok minden beigazolódott a zarándoklatok lényegével kapcsolatosan. A gyulafehérvári székesegyházban a szentmisére várva odajött az egyik diakónus, a nyakamba borult, hogy hat évvel ezelőtt voltam a Márton Áron zarándoklaton és állítom, hogy azért sikerült az érettségim, mert Áron püspök közbenjárt. És ő most diakónus! Az évek során olyan is volt, amikor Gyulafehérváron voltunk és hazamenet azt mondta egy fiatal: jaj, hát én azt hiszem, hogy ide visszatérek! Azóta a kántoriskolában van. Még egy fiú jött ma hozzám, aki korábban volt Márton Áron zarándoklaton, és most elsőéves a Teológián.” Kornélia még egy különleges emlékét idézte, elmondta: egy csíki fiú a zarándoklatról hazatérve jelezte, diáktársaihoz hasonlóan addig „Marcinak” nevezte tanintézményét, de ezentúl mindig Márton Áron Gimnáziumként emlegeti iskoláját.
Az idei zarándoklat résztvevői a hazavezető úton a buszban számoltak be tapasztalataikról: számos lelki élményben volt részük és a nagy püspökkel kapcsolatos ismereteiket is jócskán gazdagították.
Csúcs Mária
Fotó: Csúcs Mária, Soós Lajos
