Melega Péter a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye gazdasági igazgatója, aki idén is zarándokútra indul a sokak által ismert El Caminón. A Camino Primitivo vagy Eredeti Camino a legrégebbi Camino de Santiago útvonal, erről olvashatják majd beszámolóit.
Utazás és rossz hírek…
Szatmárnémeti, Budapest, Madrid és Oviedo. Istennek legyen hála, szerencsésen megérkeztem ebbe a gyönyörű városba, amely egyben a Camino Primitivo kiindulópontja.
Van egy gyönyörű gótikus székesegyháza, több mint száz kültéri szobor és műalkotás. Azt tanácsolták, feltétlenül kóstoljam meg az almabort és a híres helyi sajtokat. De ezekről majd holnap tudósítok, amikor körülnézek a városban.
A tavaly igyekeztem mindig csak szépet és jót írni a caminóval kapcsolatban. Néha az volt az érzésem, hogy egyesek rögtön el szeretnének indulni, annyira lelkesek. Utána lelkiismeretfurdalásom lett, mert amint sokszor mondtam, szerintem a Camino olyan, mint az életünk összesűrítve pár napba. Az életben pedig van sok szép és jó, de vannak kellemetlen napok is. A Caminón is így van. Én eddig csak a szépet írtam le, de az igazsághoz hozzátartoznak a kellemetlen dolgok is. Ezt a hibámat szeretném most helyrehozni.
Az utóbbi időben egyre többet olvasok arról, hogy a zarándokok panaszkodnak, hogy bizonyos dolgok eltűnnek. Tavaly novemberben egy hölgy mesélte el, hogy este felakasztotta az esőkabátját a fogasra és reggelre eltűnt. Egy másik helyen pedig a cipők tűntek el. Kellemetlen…
Olyan is előfordul, hogy miután az ember legyalogolt 20-30 kilométert, megérkezik a szálláshelyre és az van kiírva az ajtóra, hogy full vagy completo. Megtelt, nincs több hely. Ilyenkor a legjobb esetben sikerül ugyanabban a helységben másik szállást találni vagy rosszabb esetben még le kell gyalogolni 5-10 kilométert, hogy aludhasson az ember. Kellemetlen…
Arról is olvastam, hallottam és szemtanúja voltam, hogy valaki ágyi poloskát talált a fekvőhelyen. A csípések nyomai is szépen látszottak. Ilyenkor mindent ki kell mosni hetven fokon, kezdve a hálózsáktól egészen az utolsó ruhadarabig. A hátizsákot is beteszik egy nagy szemeteszsákba és valami szert befújnak, hogy fertőtlenítsék. Az ágyi poloska angolul bad bug és spanyolul chinche (ejtsd csincse). Érdemes megtanulni ezeket a szavakat, mert a patikában csak így fogják tudni, hogyan segítsenek. Egyszer én is majdnem láttam egy ilyen poloskát. Valami mászott a lepedőn, és mivel nem vagyok biológus, nem tudtam, milyen bogár az, de biztos, ami biztos alapon átmentem egy másik szobába. Kellemetlen…
Az utolsó, amiről beszélni szeretnék, az a halál. Kellemetlen…
Évente többen is életüket vesztik a Camino alatt. Egyes biciklisták autóbaleset áldozatai lesznek. A szívbetegek általában az emelkedőkön fejezik be Caminójukat. Megrázó volt számomra a francia Camino első napján fejfával találkozni. Brazil férfi első nap életét vesztette. Utána még sok ilyen keresztet láttam. Mindig megálltam, elolvastam a rajta levő nevet, a két évszámból gyorsan kiszámoltam a korát és elmondtam egy fohászt érte. Utána meg alkalmam volt az élet értelméről elmélkedni pár kilométeren át.
Remélem, senkinek sem vettem el a kedvét a Caminotól. Nem ez volt a szándékom. Csak úgy éreztem, hogy ezt is tudnia kell mindenkinek, aki el szeretne indulni erre az útra. Mert ha nem veszi figyelembe ezeket a dolgokat, akkor igen kellemetlen lesz számára ez az út.
Ultreia e suseia!
