Evangélium
Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. „Kövess engem!” – mondta neki.
Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.”
„Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!”
Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.”
Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” (Jn 1,43–51)
Gondolat
Jézus követőinek sorában mindenkinek helye van: az ifjú lelkesedőnek, a későn érő típusnak, a megfontoltan gondolkodónak, a heveskedő természetűnek és a kételkedőnek is. Helye van annak is, akinek azonnal kész válaszai vannak mindenre, mint Nátánáelnek, aki nem titkolja szkeptikus véleményét Jézus személyét illetően. Egészen addig, amíg szóba nem áll vele…
Ma is sok kész válasz létezik a kereszténységgel, az egyházzal kapcsolatban, nem ritkán mások válaszai, amelyet azok, akik nem szívesen hagyják megérinteni magukat bármitől is, lelkesen vagy unottan ismételgetnek. Az ő emberük elsősorban a szép nevű Nátánáel (nevének jelentése: Isten ajándéka), akiről alig tudunk valamit, a későbbi hagyomány sem egyértelmű, de a leglényegesebb, az első nagy találkozás leírása fennmaradt János evangéliumában.
Volt már ilyen élményünk? Valakiről hirtelen gondoltunk valamit, esetleg nagy bizonyossággal ki is mondtuk, s amikor az illetővel szóba álltunk, hamar kiderült, hogy az előítéletünk teljesen téves… Könnyen ítélni csak távolról, csak a felszínt látva lehet. Közelről mindig másabbak, gyakran bonyolultabbak a dolgok, mint gondolnánk.
Jézusról, a másik emberről biztonságos távolságról fogalmazunk meg véleményt? Vagy vesszük a bátorságot, hogy belenézzünk a szemébe?
