„Minden projekt vége új kezdet is egyben. Szomorú, ha anélkül zárul le, hogy szolgáltatásként folytatódna, hiszen a szükséglet, amely a programot életre hívta, éppen úgy létezik most is, mint a projekt kezdete előtt” – nyitotta Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója a Közösségépítők konferenciáját április végén. A szervezők a Biztos kezdet – biztosabb irány címet adták az eseménynek, amely játékosan utal a Biztos kezdet egy biztosabb jövőért és az Iránytű a munka világába projektekre. A programok sikeres lezárulását, pontosabban: szolgáltatásokká alakulását ünnepelték az elmúlt héten Székelyudvarhelyen.
A projektek célközönsége a hátrányos helyzetű emberek
Nun András, az Autonómia Alapítvány vezetője elmondta: nem okozott különösebb fejtörést, miként tereljék közös mederbe a projektek tevékenységeinek, tanulságainak és eredményeinek bemutatását, hiszen mindkettőnek hátrányos helyzetű emberek a célcsoportja. Mélyszegénységben élő, 0–6 év közötti kisgyermeket nevelő családok a Biztos kezdet egy biztosabb jövőért ellátottjai; árvaházban, csonka családban, nehéz anyagi körülmények között élő 15–29 év közötti fiatalok az Iránytű a munka világába kedvezményezettjei. Nun András magyar nemzetiségűként egy kelet-magyarországi kisváros, Nyírbátor roma gettójában nőtt fel, közelről látott nyomort, kínt, kirekesztettséget. Ma az alapítvány igazgatójaként, több partnerszervezettel – köztük a Gyulafehérvári Caritasszal – karöltve segíti a hátrányos helyzetű embereket a Norvégia, Izland és Liechtenstein által támogatott projektek keretében.
Őlvedi Zsolt, Székelyudvarhely alpolgármestere háláját, elismerését fejezte ki a szociális szférában dolgozók munkája iránt, miközben a város támogatásáról is biztosított.
A bizonytalanságtól a biztonságig
A konferencia beharangozójában kilencszer fordul elő a „biztos” szó. Akár az esemény mottója is lehetne. Gyakorisága kifejezi biztonság utáni vágyunk mértékét, kiemeli a Maslow-féle szükségletpiramis lépcsői közül. Új utak kezdetén az első lépések mindig bizonytalanok akár személyről, akár közösségekről beszélünk, de az apró sikerélmények és a támogató emberek jelenléte, szükség esetén segítő beavatkozásuk, bizalmat épít. Bizonytalan lépésekből biztosabb címmel tartott előadást Fülöp Orsolya, a Gyulafehérvári Caritas aligazgatója. Kihangsúlyozta, mennyire fontos a 0–6 év közötti kisgyermeket közvetlen és tágabb környezetével együtt kezelni, a családot és a közösséget a gyerekkel együtt támogatni. A segítségnyújtás nem érhet véget az első eredmények megmutatkozásakor. Folyamatos kísérésre – monitorizálásra – van szükség, mert megtörténhet, hogy egy gyermek vagy egy család alkalmazni kezdi mindazt a tudást, amelyre szert tett, de közösségének szokásrendszere visszahúzza. Bátorításra és a megfelelő pillanatban történő beavatkozásra lehet szükség. Ne hagyjuk teljesen magukra a családokat, mert a kialakult jó kapcsolatok a hátrányos helyzetű közösségek többi tagját is segítik abban, hogy bizalommal forduljanak hozzánk. A változás, a fejlődés útja bizonytalan lépésekkel kezdődik, de biztosabbakká alakul.
Sátor a pataréti nyomortelepen
Hogyan lehet szükségletfelmérést, segítséget, felzárkóztató programot nyújtani olyan gyerekek számára, akiket a szüleik nem engednek a szegénynegyed látótávolságán kívül? „Felhúztunk egy sátrat a nyomortelep közepén, ott tanítottuk, foglalkoztattuk a gyerekeket. A körülmények messze nem voltak ideálisak, és nemcsak a higiénia hiánya miatt, hanem azért sem, mert nem tudtunk példaértékű környezetet mutatni a gyerekeknek. Mégis elkezdtük a munkát, mert megértettük: csak így nyerhetjük el a családok bizalmát” – mesélte dr. Adorjáni Júlia pszichológus, egyetemi tanár és dr. Tonk Gabriella pszichológus-kutató, a kolozsvári BBTE Szociológia és Szociálismunkás-képző Karának munkatársa A hátrányos helyzetből a felzárkózásig című előadásában.
Biztos kezdet ház Nyírmadán
Ezt követően a nyírmadai Biztos Kezdet Mocorgó Gyerekház működéséről, a kezdetekről, nehézségekről, sikerekről, eredményekről tartott előadást Buza Andrea gyerekházvezető és munkatársa, Tóth Istvánné. Elmesélték: a szegénységben élő családoknak olyannyira újdonság volt a Biztos kezdet házban található néhány mosógép, hogy kezdetben nem merték használni, ruháikat otthagyni, mert attól féltek, nem kapják vissza azokat. Idővel megbarátkoztak a mosógépekkel és a ház munkatársaival egyaránt.
A Biztos kezdet ház célcsoportját azok a nyírmadai hátrányos helyzetű családok képezik, akik 0–3 éves csecsemőket és kisgyerekeket nevelnek. A kicsik személyes és szociális készségeit játékos tevékenységek által fejlesztik, így elérik, hogy a gyerekek könnyebben kommunikáljanak, beilleszkedjenek az óvodába, betartsák a higiéniai szabályokat, és elfogadják az óvónők irányítását. A szülőket tematikus csoportfoglalkozásokkal, mint például közös főzéssel, tanácsadással, családi programok szervezésével támogatják, de az ügyintézésben és a számítógép-kezelésben is segítséget nyújtanak.
Iskola másként
Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, láthatjuk, hogy a romániai oktatási rendszer szinte semmit sem változik, vagy ha igen, nem segíti kellőképpen a tanárok munkáját, a diákok fejlődését. Apró változások mégis történnek. Kicsiben és csöndben születnek, mint a jótettek. Ennek egyik legjobb példája a gyergyóditrói Puskás Tivadar Szakképző Líceum, amely már nem egy olyan iskola, ahová kényszerből járnak a gyerekek, hanem egy olyan hely, ahol a diákok szívesen beszélgetnek tanáraikkal és az igazgatónővel a folyósón, és bizalommal fordulnak hozzájuk. Utópisztikusan hangzik, de maga az intézményvezető, Cristina Handâmbu mesélte, akit nemrég nyilvánosan is elismertek az oktatási rendszerben elért reformjaiért. A román tanárnő egyik alapelve, hogy a pedagógusok ne pusztán tanárok, hanem a tanulók partnerei, bizalmasai legyenek. Elérte, hogy a ditrói technológiai középiskola új épületbe költözzék, nyugati modellek szerint működjék, diákjai pedig Spanyolországban és Portugáliában gyakorlatozhassanak. Fontosnak tartja a tanulók személyes készségeinek feltárását és a pályaorientációt. Ezért is működik szívesen együtt a Gyulafehérvári Caritas Iránytű a munka világába projektjével, amelynek mentorai egyéni és csoportfoglalkozások által segítenek a fiataloknak megtalálni a helyes irányt. „Tudok olyan diákról, aki egész nap lógott az órákról, de a délutáni pályaorientációs tevékenységre visszatért. A mentorok érdekes együttléteket tartanak, amelyekre szívesen jönnek a diákok. Ezáltal a mi munkánkat is segítik, mert a fiatalok élménygazdag, örömteli tevékenységeket tapasztalnak meg az iskolában, amelyek hatására a tanórákra is szívesebben járnak” – mesélte. Cristina Handâmbu olyannyira fontosnak tartja az idegen nyelvek ismeretét, hogy magyar közösségben dolgozva maga is megtanulta a nyelvet. A konferencia résztvevőit azzal tisztelte meg, hogy teljes előadását magyarul tartotta, a közönség pedig percekig tartó tapssal fejezte ki tiszteletét figyelmességéért és munkásságáért.
Három perc mentori szemmel
Ez volt a címe az ifjúsági mentorok előadásainak. Elsőként Ambrus Hajnal, a csapat szakmai koordinátora szólalt fel, aki a projekt során elsajátított, alkalmazott és személyesen kialakított módszereket mutatta be a hallgatóknak. Megemlítette a City Tour programot, amely által vidéken vagy kisvárosban élő fiatalok játékos kalandok végrehajtása közben fejleszthették kommunikációs, tájékozódási és szociális készségeiket egy számukra ismeretlen városban. A City Tour a szoft skilleket, vagyis a finom készségeket fejlesztő csomag része, amely segít megalapozni a fiatalok tanulmányi és munkahelyi sikereit. „Volt egy mentoráltunk, aki tanulmányai elvégzése után dolgozni kezdett, de mivel gyerekotthonban nőtt fel, nem tudott főzni. Egy idősebb önkéntesünk felajánlotta: szívesen megtanítja őt. Hetente egyszer találkoztak, és elkészítették az aznapi menüt. A lány gyorsan és örömmel tanult, végül boldogan mesélte, milyen büszke arra, hogy megtanult igazán jó palacsintát sütni” – mesélte Hajnal.
A továbbiakban Benedek Alexandra, Bojoievschi Éva, Szabó Zsuzsa, Székely Áron és Tókos Norbert mentorok osztották meg tapasztalataikat. Meséltek a Találkozz a leendő főnököddel eseményről, amely jó alkalom volt a szakmaválasztás előtt álló fiataloknak, hogy cégképviselőkkel találkozzanak, vállalatuk működéséről, munkájukról érdeklődjenek. „Első alkalommal azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok nem mernek, és nem tudnak kérdezni, ezért a későbbiekben szempontokat adtunk nekik ehhez. Volt olyan mentorált, aki az esemény hatására találta meg a számára megfelelő pályát, és olyan is volt, akinek munkát ajánlottak” – mondta Alexandra.
A mentorok iskolán kívüli magyar, román és matematika órákat is lehetővé tettek a fiatalok számára, hogy sikeresen leérettségizhessenek. Kirándulások, bowlingozás, társasjátékozás, néptáncoktatás, adventi süteménykészítés és sok izgalmas tevékenység képezte a délutáni klubfoglalkozások részét. Szakmatáborokra is voltak, ahol a fiatalok különféle mesterségeket próbálhattak ki. Mivel mindez kellemes környezetben, szinte teljesen kötetlenül zajlott, a mentorok könnyebben megnyerték a fiatalok bizalmát, ezáltal tudtak pályaorientációval foglalkozni a későbbiekben – derült ki Zsuzsa beszámolójából.
Áron számokban mutatta be négy év munkájának eredményeit, és kiemelte: a fiúknál a targoncakezelő, a lányoknál a manikűrös tanfolyam volt a legnépszerűbb. Norbi egyedi élményeket osztott meg, később pedig ő vezette a Kötélpálya névre hallgató pályaorientációs tevékenységet a délutáni műhelymunkák keretében.
Generációs különbségek
A fiatalokat nem csupán pedagógusok és mentorok segítik tanulmányaik elvégzésében, hanem iskolapszichológusok és tanácsadók is. Dimén Varga Tünde, a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola pszichológusa és Asztalos Lehel, a Kós Károly Szakközépiskola tanácsadója a generációs különbségekről beszéltek. Kihangsúlyozták, mennyire fontos, hogy a pedagógusok figyelembe vegyék ezeket a sajátosságokat, és próbáljanak alkalmazkodni tanítványaikhoz. Elmondták: a Z generáció tagjai nem képesek ötven percet figyelni, egyetlen dologra összpontosítani. Inkább az jellemző rájuk, hogy egyszerre több dologra koncentrálnak, gyorsan váltogatják figyelmüket, ami érthető, hiszen az elektronikai eszközök világába születtek bele.
Vállalkozók és fiatalok
A konferencián szakemberek, mentorok, pedagógusok és pszichológusok szempontjából láthattunk rá arra a munkára, amelyet hátrányos helyzetű családokkal és fiatalokkal végeznek a civil szervezetek és a partnerintézmények munkatársai. Végezetül egy vállalkozó szemszögéből tekinthettünk rá a fiatalok és a munkavállalás témájára. Bajkó Tibor, a gyergyószentmiklósi Tig-Rad System építőipari vállalat vezérigazgatója tartott előadást a romániai vállalkozások működéséről. Elmondta: aki itthon szeretne érvényesülni, annak elengedhetetlen a román nyelv ismerete. Ő is érzékeli: egyre nagyobb számban vándorolnak külföldre a fiatalok egyrészt az alacsony bérezés, másrészt a kihívások hiánya, kalandvágy, esetleg a saját vállalkozás megteremtéséhez szükséges ismereti és anyagi tőke hiánya miatt. Azt mondta, mindig örül, ha látja, hogy külföldről hazaérkező fiatalok alapítanak céget, mert eredeti ötleteik vannak, hiánypótló termékeket vagy szolgáltatásokat nyújtanak, és hozzájárulnak közösségük jólétéhez.
A délutáni műhelymunkák során a jelenlévők részt vehettek a Kötélpálya interaktív pályaorientációs játékon, amelyet Szabó Zsuzsa és Tókos Norbert vezettek. Lehetőség nyílt Nun Andrással együtt gondolkodni a generációs esélyteremtésről és fejlesztésről. Borbély Ildikó, a Biztos kezdet egy biztos jövőért szakmai koordinátora Lábujjhegyen közeledve címmel tartott műhelymunkát. Az érdeklődők bekapcsolódhattak Sándor István közösségi és intézményi facilitátor és Récsei Mária intézményvezető, a United Networks projekt munkatársainak beszélgetőkörébe is Biztos kezdet a szociális forgatagban témában. Az eseményt Ludescher László ágazati igazgató zárta.
Orbán Júlia, Gyulafehérvári Caritas
