A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei harmadik rendezvényét április 24–25-én tartották a csíksomlyói Jakab Antal Házban, Határok – Határtartás témakörben.
Gyerekkorunktól kezdve általában arra tanítanak bennünket, hogy alkalmazkodjunk minden helyzetben a környezetünkhöz, viselkedjünk úgy, hogy ezáltal mások jól érezzék magukat, ezért gyakran azt tartjuk jónak és helyesnek, hogy mindig a mások érzéseit, szükségleteit helyezzük előtérbe, a sajátjaink elé. Így sokan nem is tudjuk a választ arra a kérdésre: „Mi a határ?”, nem beszélve arról, hogyan kell(ene) felállítani ezeket. Holott határaink ismerete, kimunkálása az (érzelmileg is) érett működésünk elengedhetetlen része. Személyes határaink biztosítják, hogy gondoskodni tudjunk jóllétünkről – mind fizikai, mind mentális és érzelmi szinten – és elkerüljük a kiégést, „elhasználódást”. Mindannyiunknak egészséges határokra van szüksége, ezek ismerete és betart(at)ása azt a belső szabadságot, ugyanakkor kellő rugalmasságot jelenti, (a)hogy értékrendünk és szükségleteink szerint szabadon tudunk igent mondani arra, ami fontos/építő, és nemet arra, ami felesleges/káros számunkra. Mindennek nagy szerepe van abban is, hogy kapcsolatainkat úgy tudjuk alakítani, hogy azok hosszú távon is működőképesek és gyümölcsözők legyenek.
A határokkal kapcsolatos témakörben (a határok és a határtartás, szerepük, szükségességük ismerete, helyes értelmezése, a saját határaink és mások határainak tudatosítása, elfogadása, tiszteletben tartása, a határsértés következményei, a bántalmazás megelőzése, kezelése) széles körű, megalapozott ismereteket szerezhetett a 20 érdeklődő lelkipásztor, elmondásuk szerint „erőteljes és megvilágosító iránymutatást” nyújtott számukra a Kedves Rita segítőnővér, szociális munkás, addiktológus konzultáns vezette papi képző műhely. A kiválóan felkészült szakember „együttgondolkodó” képzési módszert alkalmazva nem csupán értékes tárgyi tudást tudott átadni, hanem az egymás közötti személyes megosztásokra, tapasztalatokra épített helyzetgyakorlatok, „rádöbbentő” feladatok végeztetése által maradandó élményeket ébresztett a résztvevőkben, ugyanakkor gyakorlati, a mindennapok helyzeteiben használható útmutatást, konkrét lépéseket, másoknak való segítségnyújtási lehetőségeket és módszereket is megismertetett velük.
A képzésen való részvétel az önmagukkal való szembenézés, a felismerés, a tudatosítás által változáshoz, megbékéléshez, gyógyuláshoz segítette a jelenlevőket, akikre hivatásukból kifolyólag – lelkipásztorként, a rájuk bízottak lelki vezetőjeként – fontos szerep hárul a határok ismer(tet)ésében, betart(at)ásában. Ehhez kellő ismeretekkel, széleskörű rálátással, megértéssel kell rendelkezniük, és ebben nagy segítségükre volt az együtt töltött tartalmas két nap. A sokak által „lelkigyakorlatként” megélt képzés során felismerték vagy még jobban megismerték a határok kialakításának, betartásának szükségességét és előnyeit, a határok átlépésének, megsértésének (gyakran bántalmazáshoz vezető) veszélyeit, tudatosították a kihívásokat, lehetőségeket és felelősségeket, amelyek papként osztályrészük.
A személyes vallomás jellegű visszajelzések sora még sok(féle) pozitív hozadékról tanúskodott: új(uló) szemléletmód, lelkesítő élmények, a paptestvéri nyitott és őszinte együttlét öröme – mindez töltekezés és megerősítés volt és lesz a részt vevő lelkipásztorok számára Istent és embertársaikat szolgáló mindennapjaikhoz.
Dávid Tünde
