Ferenc pápa magyarországi látogatása tiszteletére Uram, hallgasd meg én imádságomat mottóval A magánáhítat könyvei a középkor végén címmel nyílt kamarakiállítás április 21-én az Országos Széchényi Könyvtárban. Az időszaki kiállítás május 6-ig ingyenesen látogathatóa könyvtár nyitvatartási idejében,keddtől szombatig 10 és 18 óra között.
Rózsa Dávid, a könyvtár főigazgatója az ima hatásából, az önmagunk megértését is segítő, befelé engedő csendtapasztalásból kiindulva „csendhajlékként” emlegette az egyetlen teremnyi „miniatűr” tárlatot, amely a késő középkori magyar királyság és tágabb környékéről származó, magánáhítatot szolgáló latin, illetve „anyanyelvű/népnyelvi” imádságoskönyvek világába enged bepillantást.
Erdő Péter bíboros, prímás örömét fejezte ki, hogy Ferenc pápa látogatására – a lelki síkon túl – a kultúra terén is készültek igényes programok megrendezésével, mint amilyen ez a kiállítás. Rövid köszöntőjében a humán erudíció (tudás, műveltség) és a személyes vallásosság viszonyát vizsgálta, utalva a tárlat anyagára: az emelkedő írásbeliség és műveltség lelkiséggel való találkozására. A főpásztor szerint mostanság mind radikálisabban merülnek fel a kereszténység lényegét érintő kérdések. A kereszténység nem valamiféle változó, mindig az adott korhoz igazodó „ésszerű természetfilozófia”, hanem kinyilatkoztatásra épülő vallás. A keresztények ma is tanítványai annak a megismerhető, valóságos, történelmi Názáreti Jézusnak, akiről az evangéliumok, az újszövetség könyvei és Biblián kívüli források is tanúskodnak. Szükség van hitünk történelmi alapjainak ismeretére. Ugyanakkor ez nem elég, hiszen a kereszténység nem pusztán történettudomány, kulturális antropológia, hanem vallási meggyőződés is; direkt spirituális kapcsolat Jézus Krisztussal. Ezt a személyes kapcsolatot jeleníti meg többek között az ima. E két elem, az erudíció, a történelmi valóság és a személyes spirituális tapasztalás későközépkori találkozását dokumentálja a jelen kiállítás – zárta köszöntőjét az esztergom-budapesti érsek.
Sarbak Gábor, a kamaratárlatot szervező ELKH-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoportjának vezetője a kiállításon látható hét kódex és egy nyomtatott könyv összefüggéseiről szólva a zsoltárok, psalteriumok jelentőségére hívta fel a figyelmet. A zsoltárok ugyanis nemcsak a templomokban, a liturgiában, hanem a „hétköznapi életben”, az olvasás, írás elsajátításában és az énektanulásban is fontos szerepet játszottak a középkorban, illetve a középkori irodalomban. A zsoltárok hangsúlyos jelenlétéről és az elmélkedő olvasásról egyaránt vallanak a tárlaton látható megviselt, gyakran forgatott, adott esetben ábrákkal, szélbejegyzésekkel ellátott kötetek, amelyek „elsődleges szépsége és bája éppen az elhasználtságukban rejlik”.
Azt a nyolc különleges kötetet, amelyet Sarbak Gábor említett, Korondi Ágnes kurátor vezetésével nézhették meg az érdeklődők az Alapítók teréből nyíló, cellányi teremben. A legkorábbi, egy 14. század második feléből származó, pergamenre írt ferences zsoltároskönyv, amelyet valószínűleg erdélyi szerzetesek használtak; sokáig szolgált, mert még 1741-es bejegyzést is találni benne. Elmélyült, gyakori magánáhítatról tanúskodik a 15. századi, Felső-Magyarországról való breviárium is. 1522-ben, Lékán, beginák számára másolták a magyar nyelvű, egyebek mellett százötven zsoltár fordítását tartalmazó Keszthelyi-kódexet. A tárlókban helyet kapott egy párizsi hóráskönyv és egy német „Andachtsbuch”, a nemes Magdalena vom Stain imakönyve a 16. század elejéről. A másik, igen gazdagon díszített fohászgyűjtemény ugyancsak az idő tájt, 1505-ben született, Konrad Mörlin augsburgi apáté volt.
A Peer-kódex késő középkori magyar nyelvemlékünk, a nagyvázsonyi pálosok másolhatták, feltételezhetően egy Simon nevű világi férfi számára, akinek a neve többször feltűnik a szövegekben. A minitárlat kuriózumsorát egy Strasbourgban nyomtatott, a saját korában népszerű könyv, a Hortulus Animae, vagyis a Lelki kertecske című imaszedet zárja.
Pallós Tamás/ Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita
