Valláspedagógiai továbbképző zajlott a Kett-módszerről

0
2165

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2018. február 16–18. között valláspedagógiai továbbképzőt szervezett a nagyváradi, szatmári és a temesvári egyházmegyék, illetve a gyulafehérvári főegyházmegye római katolikus hitoktatói és egyházi iskolában tanító pedagógusai számára a Posticum Ifjúsági és Kulturális Központban. A képzést Sipos Edit, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Pedagógia és Katekétikai Tanszékének tanársegédje tartotta, valamint jelen volt még Ozsváth Judit, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa és Demeter Emőke, a Partiumi Oktatási és Módszertani Központ vezetője is.

A továbbképző – a tantervi és tankönyvi megújuláshoz hasonlóan – a hitoktatás terén nélkülözhetetlen pedagógiai és tartalmi szemléletváltás jegyében zajlott. Az esemény házigazdája Böcskei László megyés püspök volt, aki péntek délután mutatott be szentmisét a Posticum kápolnájában.

Az értelemorientált, egységes pedagógia útjának lényegét ennek kiötlője, Franz Kett úgy határozza meg: ez a fajta valláspedagógia az egész ember nevelésére irányul. A gyermekre egészként tekint és egészként szólítja meg: az értelmét, az érzelmeit és a képességeit, azaz a fejét, a szívét és a kezét. A beszéd mellett a képalkotást is felhasználja, és arra fekteti a hangsúlyt, hogy az élmények az érzékszerveket is bevonják a tanulás folyamatába. Ez a módszer pozitív képekkel dolgozik, amelyek reményteljes jövőképet sugallnak, és gyógyító erőket mozgatnak.

Témakörök

Benedek Ramóna szervező, a váradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum hitoktatója az Erdon.ro-nak azt nyilatkozta: gyakorlatorientált foglalkozásokat rendeztek, amelyekben a Kett-pedagógia történetéről, alapfogalmairól, pedagógiai és teológiai szókincséről is ismereteket szereztek a résztvevők.

Négy témakört dolgoztak fel: „itt vagyok” (a közösségi tanulás alapjai, a közösségi élet keretei, az egyén és a közösség kapcsolata, közösségben lenni egymással és Istennel); szimbólumok, amelyek az életre tanítanak (jelképes gondolkodás kialakulása a gyermekkorban, vallási fejlődés a gyermekkorban, szimbólumok értelmezése közösségben, a csodálkozás/csodálat és a vallásos érzék kapcsolata); történet, amely az életre tanít (a gyermekek és a mesék elválaszthatatlanok egymástól; a mesék minden korban és kultúrában az értékek átadására szolgáltak, belőlük tanulta meg a következő generáció, hogy mit jelent hősnek, bátornak, nagylelkűnek lenni, mit jelent keresni a boldogságot, küzdeni a rossz ellen…), illetve történtek Jézusról (a kereszt az ember szimbóluma, vagy az élet kertje – a feltámadás titka).

Szöveg: Ciucur Losonczi Antonius/Erdon.ro
Fotó: OJ/Hírek.Várad.org

MEGOSZTÁS