A Francia Püspöki Konferencia (CEF) bejelentette, hogy megnyitják Henri de Lubac (1896–1991) jezsuita bíboros, a 21. század egyik legnagyobb teológusának boldoggáavatási ügyét. Ezt március 31-én jelentették be Lourdes-ban, a CEF plenáris közgyűlését záró sajtótájékoztatón, amiről a La Croix francia katolikus napilap nyomán a Magyar Kurír számolt be.
Egy szóvivő elmondta, hogy a püspökök engedélyt fognak kérni a Vatikántól, hogy elindíthassák a néhai jezsuita boldoggáavatási ügyét.
Henri de Lubac 1896-ban született az észak-franciaországi Cambrai városában, majd 1913-ban, 17 évesen lépett be a Jézus Társaságába. Noviciátusát az angliai Jersey szigetén töltötte, mivel a vallásos kongregációk 1904 óta ki voltak tiltva Franciaországból. Még novícius volt, amikor az első világháború alatt besorozták. 1917-ben súlyos fejsérülést szenvedett. A nem hívő bajtársakkal folytatott párbeszédek megrázó emlékét a lövészárkokból élete végéig megőrizte. De Lubacot 1927-ben pappá szentelték, majd a lyoni Institut Catholique-ban a fundamentális teológia professzora lett. A második világháború alatt, 1941-ben tagja volt annak a csoportnak, amely létrehozta a Cahiers du Témoignage Chrétient (Keresztény Tanúságtétel; a német megszállás alatt a francia ellenállási mozgalom folyóirata – a szerk.). 1942-ben jezsuita társával, Jean Daniélou-val együtt elindította a Sources Chrétiennes (Keresztény Források) című sorozatot, amely a patrisztikus szövegekről (korai keresztény írásokról) szóló kritikai elmélkedések gyűjteménye.
Henri de Lubac 1938-ban adta ki számos könyve közül az elsőt, Catholicisme címmel. Hamarosan további művek következtek, köztük a Surnaturel (1946). 1950-ben azonban e munkája nyomán és XII. Piusz Humani generis kezdetű enciklikájának megjelenése után, amely elítélte a nouvelle théologie-t, amellyel de Lubacot kapcsolatba hozták, a jezsuitát eltiltották a tanítástól. Felfüggesztésének évtizede alatt még jobban elmélyítette teológiai ismereteit és a buddhizmussal is foglalkozott.
A nagy tudású jezsuitát 1960-ban rehabilitálták, amikor XXIII. János Rómába hívta, hogy részt vegyen a II. vatikáni zsinatot előkészítő teológiai bizottságban. A zsinat alatt a doktrinális bizottság szakértőjévé nevezték ki, és részt vett a II. vatikáni zsinat jelentős dokumentumainak kidolgozásában: Dogmatikus konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról (Dei verbum); Dogmatikus konstitúció az egyházról (Lumen gentium); Lelkipásztori konstitúció az egyházról a modern világban (Gaudium et spes).
Henri de Lubac teológus munkásságán keresztül egy hívő útja rajzolódik ki: a kor problémáira figyelő, Isten tapasztalatában gyökerező, a Szentírásból táplálkozó, az egyház életéhez kötődő hit – írta Michel Fédou, Henri de Lubac egyik teológiai örököse a nyugat-európai francia nyelvű jezsuiták honlapján.
Forrás: La Croix International/Magyar Kurír (Fordította: Hollósi Judit)
