A feleségem egy hónappal ezelőtt adott életet második kisfiunknak. Abban a kivételes kegyelemben lehetett részem, hogy most én is jelen lehettem a születés csodájánál. Első gyermekünk születésekor erre nem volt lehetőségem, mert a koronavírus-világjárvány ezt meggátolta. Hálás vagyok Istennek, amiért lehetővé tette most számomra, hogy ebben a tapasztalatban részesülhessek. Gyerekként, de később is, úgy gondoltam, hogy a nők kivételes kegyelemben részesülnek azáltal, hogy élet fejlődhet a méhükben, amit képesek a világra szülni. Mindig is csodáltam a női princípiumot, de ezért a kiváltságért még a női létet is kipróbálnám, mert olyan erős tapasztalat lehet a szülés mérhetetlen fájdalma ellenére, ami nekünk, férfiaknak soha nem adatik meg, legjobb esetben is csak dadogunk róla.
Még nagyobbrészt külső szemlélőként, a feleségem támogatójaként is felemelő érzés volt megélni kisfiunk világra születését. Lehetőségem szerint próbáltam jelen lenni a feleségem mellett a vajúdás során, de a tényleges fájdalmát maximum csak enyhíteni tudtam. Ő volt az, aki a maga teljességében átélte azt a sok kínt, ami egy gyermek születésével jár együtt. Ebben a fájdalmában igyekeztem kapaszkodót, szorító kezet nyújtani, szép szóval, simogatással segíteni a fájások közötti tisztább időszakokban. A kórházban lehetőséget biztosítottak, hogy mindvégig mellette lehessek, így szemtanúja voltam annak a mérhetetlen paradoxonnak, ami a legnagyobb fájdalom ellenére a világ legnagyobb boldogság- és örömforrása: egy gyermek születése. Mert miközben láttam, amint a feleségem a „poklok poklát” járja meg fájdalmai során, a fiunk születésekor ugyanakkor „mennyei” ragyogás járta át az arcát, teljes lényét. Egyszerre két csodának voltam tanúja: egyfelől gyermekünk születésének, másfelől feleségem mérhetetlen, kiáradó örömének. Ezek együttesen bennem is túlcsordulásig növelték szívem csodálatát, a szeretet tapinthatóvá vált közöttünk.
Szűz Máriának kivételes szerepe volt Jézus Krisztus világra jövetelében, egyesek emiatt szinte társmegváltóként tekintenek rá, amit az egyház helyesen túlzónak tart. Ugyanakkor ezt a gondolatot megragadva, általánosítva azt, úgy érzem, hogy minden nő, aki gyermeket hoz a világra, dinamikus része a megváltás művének is. Ahogyan Jézus, úgy ők is szenvedéseik révén élettel ajándékozzák meg a világot, élettel ajándékoznak meg bennünket. Isten éltessen minden édesanyát, minden gyermeket és minden édesapát! Isten éltessen minden családot!
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/10-es számában.
